Mikolai Bertics Mihály honlapja

november 2012 hónap bejegyzései

KÖVEKRE ÍRT ÚT

    Mikolai Bertics Mihály

    Frenczel Bertalan

    ELEMZETT VERSES KÖTET

    Szerzői kiadás

    A Beregi Gazdakör, Népfőiskola
És Független Alkotók Társulata támogatásával.

    Vásárosnamény 1999.

    ISBN 963 03 6447 6

Grafika: Török Levente és Tardi András

Készült: Tóth Gyula nyomdájában, 1111Budapest. Budafoki út. 111-113

Részletek a kötetből: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

ÁTLAGEMBER-1.

A padon…

A háttérből figyelő átlagember vagyok, a kispadon kuporgó, fejét kezébe temető, néha csak az ujjai közül kipislogó, soha nem babérra törő szürke eminenciás.
Teremtéskor fa szerettem volna lenni, amiből bölcső, ház, istálló, jászol, bárka, kereszt, vagy koporsó készül. Terebélyes fa az útszélen, amit ősszel (ha már fölösleges a lomb, az árnyék), csak úgy, egyszerűen balta élre vágnak, tűzre dobnak és melegednek nála az emberek. Jelentéktelen, de egyszersmind óriási jelentőséggel bíró fa.
Viszont itt és most, a Teremtő akaratából, minden jó és rossz tulajdonságokkal megáldott racionális lény vagyok; átlagember, csupa szem és fül… csupa hallgatás. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Gellért Sándor (1916-1987)

Gellért Sándor (1916-1988)

Költő, műfordító. Dabolcon járt elemibe, középiskolát a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végzett (1927); Debrecenben 1942-ben megkezdett egyetemi tanulmányait a háború miatt kénytelen volt abbahagyni. 1951-ben szerzett magyar szakos tanári képesítést a Bolyai Tudományegyetemen.
1945-től a szatmári polgári iskolában tanított, 1948-tól nyugdíjazásáig (1977) Mikolában volt magyar szakos tanár.
Verseit 1940-től a Magyar Út című budapesti irodalmi hetilap közölte; a debreceni Ady Társaság vonzáskörében Gulyás Pál és Karácsony Sándor figyelt fel tehetségére és fogadta barátságába. Első verseskönyvét (A bál udvarában) „az Ady-versek poéta-adminisztrátora”, Földessy Gyula rendezte sajtó alá 1942-ben a budapesti Exodusnál, ezt követte ugyanott a Halálra táncoltatott lányok 1944-ben. Közben egyszerű katonaként kikerül a II. világháború keleti arcvonalába, szenvedő részese a doni katasztrófának. A szörnyű élmények hatására fejlődött kurucos daca pozitív tartalmú háborúellenességgé, amely közvetlenül Attila sírja c. – a cenzúra által akkoriban nem engedélyezett – verseskötetében, nagyobb távon A magyarok háborúja c. 24 énekből álló eposzában jutott kifejezésre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dr. Gaál Ernő

Dr. Gaál Ernő

Sárospatakon született, 1949-ben . Jogász, tanár, a Hegyaljai Alkotók Társulásának elnöke. Több mint húsz antológiában szerepel. Novellákat, illetve verseket ír. Szerkeszti a Szerencsi Hírek irodalmi mellékletét. Az Új szárnypróbában, a Kláris-ban, a Délibábban, a Tűzedzőkben, és utódjában a Koszorúban, a Pécsi Újhangban, a Szárnyaló képzeletben, az Új Arcban s több irodalmi beállítottságú folyóiratban jelentek meg írásai. Tagja és régióvezető helyettese a Cserhát Művészkörnek, vezetőségi tagja a MINSZ-nek, az AKIOSZ-nak. Szerepel az Irodalmi Képes Lexikonban.
A 2001-es irodalmi könyvnapokra jelent meg első verseskötete “Határkő” címmel.
Többszörös Cserhát-díjas. 1999-ben elnyerte az Adriánus Nemzetközi Alkotóközösség Arany Díszoklevelét. 2001-ben megkapta a Hajnali fény, a Csepelszigeti Visszhang és a Pécsi Szivárvány kortárs folyóiratok vezetőségétől a „Százak” elismerő oklevelét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Frenczel Bertalan

Frenczel Bertalan (1929-2014)

 „Hálaadás” – jelképesen ezzel a szóval lehet kifejezni Frenczel Bertalan nyugalmazott református lelkész költészetét. Egész életében az Istennek tetsző utat-, és mindig az új utat kereső költőre (tartalmas élettapasztalatán túl) nagy hatással vannak a pillanatnyi benyomások, élmények is. Impresszióinak ábrázolását gyakorta nem a hagyományos kirajzolással körvonalazza és fejezi ki, hanem pasztellszerű életképes színfoltokkal. Költészetében arra törekszik, hogy szakítson az elmúlt korok ízlésével és jeleneteiben egyre jobban vonzódik a különleges, bizarr, a szimbolikus, ornamentikától mentes képekhez, mert a lelkészben, a prédikáló istenszolgában állandóan dilemmaként merül fel a kérdés; vajon lehet-e újat mondani a meglévő harmóniarenddel, a hagyományos formával?Talán éppen ezért a múlt lelkesítő példáit allegorikusan mindig a jelenre vonatkoztatja. Verseire éppen ezért jellemző az összhang egyszerűsége, valamint a polifon és a homofon szerkesztés. Az egyes szólamok lépcsőzetes kezdése, fokozatos egymásba fonódása, a szép harmóniák legtöbbször a kellemes ünnepi hangulat hatását keltik, mert az egyszerű, méltóságteljes, de ugyanakkor természetes formákkal díszített kép fönnmarad a képzeletben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az együgyű gazda

Magyar népmese nyomán

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy együgyű gazda. Egész életében dolgozott keményen, mégsem haladt szinte semmire, nem jutott ötről a hatra.
Történt egyszer, hogy fölfigyelt egy fura jelenségre, a háztájiból nagyon fogytak az aprómarhák, főleg a tyúkok.
Tolvajra gondolt, de hiába próbálta elfogni a tolvajt, sehogy sem sikerült.
Gondolta, felfogad egy jó őrzőt, aki majd hűségesen vigyáz a házra és a tyúkokra is.
– Válassz engem – mondta a kutya. – Jó a szemem, éles a látásom, a sötétben is látok, jó a szimatom, az orrom, a hallásom. Meghallom, meglátom, megérzem, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod. Egy kattintás ide a folytatáshoz....