Mikolai Bertics Mihály honlapja

december 2012 hónap bejegyzései

SZÁMVETÉS

számvetés

Számvetés-Anyám
Fikner Piroska festménye

Az év végéhez érve tekintsünk vissza az elmúlt időszakra, mintegy összegezve és számba véve az elmúlt esztendő eseményeit, sikereit, kudarcait. Van, akit ez a számbavétel szomorú hangulattal tölt el. Van, akit csak az eredmények lelkesítenek. Az istenes ember ilyenkor mindig úgy tekint vissza, hogy szívében örömmel állapítja meg: bizony mindeddig megsegített minket az Isten! Hiszen az elmúlt esztendő minden napján, minden órájában élhettünk az isteni gondviselés,  megannyi áldásával. Mindenünk, amink csak van, Tőle való, Tőle szállt alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. A számadás napjai ezek. Minden ember megáll, hacsak néhány percre is, hogy végigtekintsen a múlt történésein. Mérlegre tesszük életünket, mi minden történt az elmúlt esztendőben.
Sokan szomorú szívvel teszik ezt, mert elvesztettek valakit, akit  nagyon szerettek, aki nagyon közel állt szívükhöz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajczi Mihály

Bajczi

Bajczi Mihály

Önéletrajz helyett:

ZANZA

Felsőgallán, falusi iskolában,
Míg megtanultam a betű-vetést,
Sok körmöst kaptam. Suhogott a pálca,
Meghonoráltak minden csínytevést.

Esztergomban gépészetet tanultam.
Itt legyintett meg ’ötvenhat szele.
Technikus lettem, aztán bevonultam,
S ez lett életem hosszabbik fele. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

ZOO

teve– Anyu, miért ilyen hosszú a szőrünk ? – kérdi a kicsi teve a mamájától.
– Azért kicsim, hogy éjszaka ne fázzunk a sivatagban – válaszolt türelmesen az anyateve a kicsinyének.
– Anyu, de mért ilyen fakó színű?
– Azért kicsim, hogy jól bele tudjunk olvadni a sivatagi környezetbe.
– Anyu, és miért van ekkora patánk?
– Azért kicsim, hogy ne süllyedjünk el, és ne égesse fel a talpunkat a sivatag forró homokja…
– És Anyu, miért van púp a hátunkon?
– Azért drágám, mert a sivatagi vándorlásaink során nem jutunk bármikor vízhez és így abban raktározhatjuk el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

URAM!

uram…Érzem, hogy időnként észreveszel engem, rám ismersz és próbatételekre szólítasz. Gondolom, néha benned – a Mindentudóban –  is felmerül a kétség, hogy vajon igaz-e, amit látsz? Valóban olyan maradtam-e én, a saját képmásodra gyúrt teremtmény, az ember, akit lehelteddel áldottál meg, mint amilyenre a kezdetkor szántál engem? Maradt-e bennem hit; tudok-e még feltétel nélkül szeretni, hinni benned, a teremtett világodban, az emberekben, vagy bármiben? Képes-e még a porba és hamuba keveredett maradék egóm vétkezni, félni, fájni, gyűlölni, lázadni? De az is lehet, Uram, hogy éppen ezekben vagy leginkább kételyek nélküli. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

FARKASOKKAL

farkasokEgyik alkalommal Tihamér atya, a távoli havasokban élő öreg remete, így beszélt az élet dolgairól:
– Ádáz harc dúl bennem folyamatosan… Afféle fogvicsorgató marcangolás két erős farkas között. Az egyik farkas képviseli a gyűlöletet, a haragot, az irigységet, a kapzsiságot, az arroganciát, gőgöt, az önteltséget, a fennhéjázást, a részegséget, a félelmet, az önsajnálatot, a bűnhajlamot, a kisebbrendűségi- és a felsőbbrendűségi érzéseket egyaránt, a hazugságot, a hamisságot, vagyis az egómat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

KARÁCSONY

karácsonyManapság a karácsonyi forgatagban és az egymást túllicitálni akaró vásárlási lázban sajnos, egyre kevesebben tudják, illetve keveseknek jut eszükbe, hogy mit is ünnepelünk ilyenkor. Pedig a karácsony az ősi hit szerint (tévesen pogány) és a keresztény világ számára is az év egyik legfontosabb napja.
Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű: a karácsony két – egymástól mindenben eltérő – nagy ünnep egybeesésével, összeolvadásával jött létre. Egyik (a régebbi) ősi természetünnep: az újévé, az újjászületésé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

BÉKESSÉG ÜNNEPÉN

angyalBékesség most tinéktek, emberek.
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!…
Szép dolog ez!… Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán…
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

MENJÜNK BETLEHEMBE!

 menjünk betlehembeMikolai Bertics Mihály jegyzete –

Jézus születésekor pásztorok tartózkodtak a Betlehem környéki mezőn. Egyik éjjelen, nagy fényességben, ott állt előttük az Úr angyala. A pásztorok megijedtek, de az angyal így szólt:
“- Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek! Menjetek Betlehembe! Ma Üdvözítő született nektek! Dávid városában, Betlehemben, egy kisgyermeket találtok bepólyálva a jászolban!” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

ÉLETFA

karácsonyfaRészletek Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató és művészettörténész – „a legszögedibb szögedi” – Karácsony, Húsvét, Pünkösd című monográfiájából:

A karácsonyi életfa, termőág az évről évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe, amely az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel is gazdagon ötvöződött. Állítása általános volt hazánkban, illetőleg népünknél is, de a múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesíti.
Horgoson láttam olyan karácsonyfát, piacon is árulták – tudósít – 1886-ból Móra István – amelyiknek szimbolikus jelentősége tisztább, könnyebb, mint a fenyőágé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....