Mikolai Bertics Mihály honlapja

október 2013 hónap bejegyzései

IN MEMORIAM 1956.

1956-november4„Magyarok! Parasztok! Testvéreim! Forradalom tüze ég most Magyarországon. Tíz keserves esztendő minden szennye-piszka ég el ennek tüzében. Megszabadult a nép, felkelt a nép. Mint alvó tűzhányó kitörése, olyan a nép megmozdulása. Ifjúságunk forradalma, hősiessége, szabadsága ragyogó sorokat ír be, a magyar történelembe. Egy ezeréves nép csodálatos öntudata, bölcsessége, tehetsége, izzó és elfojthatatlan szabadságszeretete és embersége Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VÁSÁRFIÁT VEGYENEK!

Körösfek_tó_xx

Megérkeztünk – ez itt a vásár (egyik) parkolója.

Többször hallottunk már a körösfeketetói vásárról, amelyet minden ősszel, október második hétvégéjén rendeznek meg Erdélyben. Elkezdtük a térképet nézegetni, s rátaláltunk a Csucsa melletti falucskára, román nevén Negreni-re
Terveztük az utat, hogy melyiken menjünk. Nagykároly, Tasnád, Zilah felől, vagy a Nagyvárad-Kolozsvár főútvonalon. Korábban már mind a két útvonalon jártunk, mindegyik csodálatos. Gyérebb autóforgalomra számítva, a szilágysági dombságot, a zilahi hegyek kanyargós útjait választottuk Egy kattintás ide a folytatáshoz....

SZÜLETÉSNAP

SzületésnapKét hete volt a  születésnapom. Nem éreztem ám magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. A gyerekeim sem szólaltak meg, hidegen hagytak.
Úton az irodába már egészen levert voltam. Bementem az ajtón, Julcsi, a titkárnőm felállt és így szólt:
– Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Julcsi bekopogott az ajtón és azt mondta:
– Főnök, ma van a születésnapja, menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Elfogadtam. De nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, ahol mélyebb a nyugalom és ahol egy kicsit magunk lehettünk.
Ittunk két Martinit és Egy kattintás ide a folytatáshoz....

REKVIEM A HŐSÖKÉRT – 1849. OKT. 06.

ObeliszkOBELISZK

Valahogy el kell mondani, valahogy tudtára kell adni a világnak, a kérkedő tekintetűeknek, hová lettek a sok hőslelkű, szelíd tekintetű férfiak, hogy mi történt 1849. október 6.-án, Aradon.

A hazáért vívott harcokból nem volt más szabadulásuk, mint a halál. Nem volt kegyelem sem mentség számukra, nem volt aki kockára tegye életét, hogy segítsen rajtuk, hogy szabadítsa meg őket. Nem szólt fölöttük búsan zengő halotti ének, Egy kattintás ide a folytatáshoz....