Mikolai Bertics Mihály honlapja

április 2014 hónap bejegyzései

A 100 FORINTOS

100_forintosVolt egyszer egy falubolondja, aki, amikor egy száz és egy kétszáz forintos érme közötti választás lehetőségét nyújtották neki, habozás nélkül a százast választotta, a jelenlévők nagy mulatságára. Egyszer megkérdezte tőle valaki, hogy ennyi idő után hogy lehet olyan bolond, hogy még mindig a százast választja. A falubolondja ezt felelte:
– Szerinted, ha egyszer is a kétszázast választottam volna, adtak volna további esélyt nekem?

A TITOK

BemVolt Bem apónak egy tisztje, aki sértőnek érezte, hogy a vezére nem avatja be titkos terveibe, s négyszemközt szemrehányást tett neki bizalmatlansága miatt. Bem apó körülnézett a szobában, becsukta az ablakot, s suttogva kérdezte a tiszttől:
– Tud Ön titkot tartani?
A tiszt arca fölragyogott, mellét kidüllesztette a megtiszteltetés öröme, úgy felelt:
– Igenis, tábornok úr!
Bem apó elégedetten bólintott a válaszra, és a tiszt fülébe súgta:
– Én is…

ÉDESNEK…

                                                                – Anyák napjára –

Édes_03x

Édes

Édes, te adtad nekem az életet; betöltöd gyermekkorom emlékét és ennyi év után, még ma is érzem, hogy velem vagy. A legtöbb élethelyzetben; legyen az öröm vagy bánat – de fontos döntések előtt is – máig azt kérdezem magamtól: te mit tennél most?
Több mint húsz éve elköltöztél a világomból – e földi életből – és mégis itt vagy mellettem, láthatatlanul fogod a kezem. Én pedig járom az utamat. Hajt-, és hajt tovább az ostoros, földi élet; ahogy megérkezem valahonnan, amit egyszer s mindenkorra már magam mögött hagytam, nyomban indulok tovább, újabb helyre. Az éveket s napokat kergetve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az igazi otthon nem is egy hely, hanem egy érzés.
Emlékek? Igen, vannak emlékeim; szépek és távoliak, mint a nyári pillangók; megannyi varázslatos, apró, repkedő színfolt, Egy kattintás ide a folytatáshoz....

FELTÁMADÁS

a feltámadásÉs fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

/Pilinszky János: Harmadnapon/ Egy kattintás ide a folytatáshoz....

NAGYPÉNTEK

nagypéntek 2014„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában… “imádkozták egykoron az apostolok arámi nyelven… És ebben hitt Jézus is, akit egy pénteki napon megfeszítettek azok, akik nem benne, és nem ugyanebben az Atyában hittek.
Így imádkozunk mi, keresztények is. A templomainkban ma nincs mise, csak liturgia és áldoztatás. Nincs mise, mindaddig, amíg Jézus föl nem támad, ami majd okot ad az örömre és az ünneplésre. Ez a szomorú emlékezet visszatükrözi lelkünk állapotát, hiszen megölték Urunkat, Jézust.
A katonák elvitték Őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VIRÁGVASÁRNAP 2014.

virágvasárnap_2014

Cicuka-barka / fotó: Mikolai

 – Jegyzet –
Virágvasárnap, a keresztény húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kezdete. Idén április 13-án kezdődik. Az ünnep arra emlékeztet, hogy szenvedése előtt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászkavacsorát ott költse el tanítványaival. Két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica in palmis de passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről.

A közelgő húsvéti ünnepekre az ország minden részéből özönlött a nép Jeruzsálembe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A HALÁP-HEGY

haláp-hegy01

A Haláp-hegyi kőkereszt / fotó: Mikolai /

Mindig megdobban a szívem, ha a Kárpátokra gondolok, ha néha felkapaszkodunk a Tompa-hegyre az Avasban, vagy a Máramarosi havasok-, nyáron is hólepte csúcsaira, Borsa felett. Gyermekkorom hatalmas bölcsője volt ez a táj és valamikor úgy éreztem, hogy nincs ennél szebb a világon. Aztán kinőttem a nagy “bölcsőt”, kénytelen voltam elhagyni a hegyeimet, és új tanyát verni az Alföld peremén, a Túrháton. Mi tagadás, hamar elbűvölt a szeszélyes folyó szépsége, az ártéri erdők üdesége, csodálatos élővilága, és nem utolsó sorban a hagyásfákkal tűzdelt legelők varázsa. Kerestem, kutattam újabb szerelmem rejtekeit. Beszéltem hozzá, verseket írtam róla, dicsekedtem vele mindenkinek.
De az élet kiszámíthatatlanul kegyetlen. Egy kora hajnalon elhagytam a Túrhátat is. Úgy jöttem el, mint a tolvaj, mint űzött vad: sötétben osontam át a határokon, mentettem azt, amit Istentől teremtéskor kaptam. Csikorogva szakadtam ki belőle, mint rozsdás szeg a száraz kapufélfából. Egy időre nyakamba vettem a világot, partok nélküli vizeken hányattatva értem a folyók ölelkezéséhez, Vásárosnaményba. Tisza, Kraszna, Szamos, Túr – négy folyó – Egy kattintás ide a folytatáshoz....