Mikolai Bertics Mihály honlapja

május 2014 hónap bejegyzései

HŐSÖK NAPJÁN

Hősi halott

Hősi halottak a vásárosnaményi régi temetőben / Fotó: Mikolai

LÁTOMÁS

Lovak vágtatnak, vad lovak,
rohamra kész harcosok kezében,
odafent az ég áll csatasorban,
a Föld, idelenn, maga az Éden.
Itt csend honol. Néma, holt kövek,
szobrok kebléből nyíló oltalom,
csak a trombitás angyalra várnak:
a szakadó ég s a földi nyugalom. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VIOLA

Viola

Tisza parti pipacsok – Fotó: Mikolai

Szép viola, viola,
pipacs égő pirosa,
vadmentával ölelő,
sohasem volt szerető!

Szép viola, gyöngyvirág,
csillagfüzér, napvilág;
szederinda két karom,
Hold égeti ablakom.

Ragyogj reám kék-fehér,
megfeszít a szenvedély,
átölelő lángmező;
lettél szívet perzselő,
hajnal-álmaim között
vérvörösbe öltözött.

Láng-pipacsok éneke,
álmodom vagy élek-e?
Nyitott kések ágyamon, Egy kattintás ide a folytatáshoz....

AZ OKTALAN GAZDA…

 az oktalan gazda…ÉS A SZAMÁR

– népmese –

Egy nap az oktalan gazdának a szamara beleesett az udvaron lévő ásott kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, rítt, de a gazdája nem tudta eldönteni, mit is tehetne érte. Végül úgy döntött, mivel az állat meglehetősen öreg és a kutat is ideje lenne betemetni, hogy nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Talicskát vett elő, ásót, lapátot fogott és elkezdte a kertből hordani a földet, lapátolni a kútba. A szamár előbb csak nagy, tágasra meresztett szemekkel nézett, és óbégatott, de kis idő után mintha kezdte volna megérteni mi történik. Csodálta is a gazda, hogy kissé Egy kattintás ide a folytatáshoz....

MENDE-MONDÁK

Símonyi óbester sírja_02

Simonyi sírja a Fiumei Úti Temetőben – fotó: Mikolai

Tóth Béla:  A világtörténet furcsaságai

Fölvetek itt egy furcsa kérdést: igaz-e, hogy a híres Simonyi óbester Napóleon trónusán kiverte a pipáját?
Vitézvári Simonyi József huszárezredesről (* 1777., † 1837.) mi új kor fiai, szinte csak a Jókai Mór geniális anekdotáiból tudjuk, a mit tudunk. A mi nagy mesemondónk is említi ezt a pipás történetet. Mikor a magyar huszárság 1815-ben Fontainebleau vadaskertjében táborozott, Simonyi óbester és tisztjei meg akarták nézni a császári kastélyt. A palota felügyelő kapitánya igen hűvösen, csaknem fitymálva vezette végig a kastélyon a magyar urakat, mintha ezek a barbár betörők még arra sem volnának méltók, hogy a fejedelmi hajlékot lássák. Simonyi, a büszke szabolcsi úr, erre azzal válaszolt, hogy a díszteremben felült Napóleon trónusára és megtömve makra pipáját, rágyújtott.
– Szerették-e a franciák Mária Lujzát? – kérdezte a hüledező francia tiszttől.
– Ó, nagyon szerették.
– Akkor jól van – szólt az óbester és nyugodtan kiverve pipáját, lejött a trónusról.
Mária Lujza hálószobájában a Egy kattintás ide a folytatáshoz....

ANYÁM NYUGALMA

anyám nyugalmaAnyám nyugalma megtört kín, örök;
szemére telepszik, ajkára tapad.
Végtelen álma oly csendes, akár az
eperfa alatti, korhadt kerti pad.

Anyám szenvedve készült – innen el,
de méltósággal viselte sorsát,
nem foghattam kezét, nem marasztalhattam,
úgy vitte lelkét a Hold-szoroson át.

Anyám orcáját gyakran felidézem:
ajka beszédes, szeme agyagzöld,
haját dér csípte – lefesthetném, de
ölében rejti már az anyaföld. Egy kattintás ide a folytatáshoz....