Mikolai Bertics Mihály honlapja

november 2014 hónap bejegyzései

NYELVLECKE

nyelvlecke

Szabados István grafikája

Gyimóthy Gábor verse

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került ?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak ezt itt:
Ember, állat hogy` halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A BESZÉLŐ KŐ

a beszélő kő_y– Erzsike néni!
Az idős asszony álmából fölriadva hallotta amint nevén szólítják. Úgy érzékelte, hogy kintről, a kapuból jött a hang. Leszállt az ágyáról, elhúzta a függöny szélét és az ablakon át kitekintett, de az utcalámpa sárguló fényében senkit sem látott.
– Valószínű csak álmodtam – tűnődött el kissé a történteken, anélkül, hogy bármiféle jelentőséget tulajdonított volna annak. Csak egy álmos pillantást vetett még az órára, amely éjfél után kettőt mutatott, és visszafeküdt.
Erzsike néni a temető szomszédságában lakik, mindössze néhány méterre a sírkerttől. Ebből eredően, számára természetes, hogy minden nap bejár a temetőbe; az örökkévalóságba távozott szülei, testvérei és szeretett férje sírjához. Hol friss virágokat visz, hol pedig csak megöntözi azokat, hogy még szebb és kellemesebb álmot aludhassanak szerettei.
Néhány nap elteltével megismétlődött ugyanez, mármint a bekiáltó hang:
– Erzsike néni! Egy kattintás ide a folytatáshoz....