Mikolai Bertics Mihály honlapja

Adorján Béla

Adorján Béla

Adorján Béla

Istenhívő ember ő, aki érti a természet nyelvét.  A fa lelkén át pedig megnyílnak előtte a távlatok és belelát az egész világba. Munkáival, plasztikáival – az alkotáson túl – egyre inkább a művészi útkeresésnek kíván eleget tenni. Egy ilyen szándék merész kihívás, de egyedi elképzelései, sajátos formavilága, megjelenítése az elkészült faragásokban, nem csupán igazoltak és indokoltak, hanem egyre gazdagabb eszköztárral mutatják be a művészi kifejezéshez megfelelő utat.
Adorján Bélával kapcsolatosan úgy is felfoghatnánk mindezt, hogy amikor a hétköznapi élet csak fekete-fehér színekben zajlik, akkor a művész önmagától-, lelki kényszerűségből lép arra az útra, ahol nincs több monotónia, amit szabad akaratából szárnyalva választ. A kényszerűség és a szabadság között óriási a távolság, akár a hideg és a meleg – vagy bármilyen más véglet, pólus – között, de azért megvannak a közös érintkezési pontok is. Ez az a zóna, amelyben a „csodák” születnek. Tulajdonképpen a kölcsönösen szabad átjárás egyikből a másikba az, ami mozgásba hoz mindent és válik értékteremtővé, amikor mind a két póluson otthonosan, a hely specifikus szellemének megfelelően tudunk élni, megkapaszkodni, önmagunkat kifejezni.
Ezt a szálat követve éppúgy képet kapunk a fogalomképzés kikeleti pillanatairól, mint a széles érdeklődésű, érett gondolkodóról. És csodálatos, hogy mennyi bonyolult, elhivatott, sokféleképp megkülönböztetett életút – főleg a képzőművészetből – el tud férni ebben az érdeklődésben. Jellem és rendeltetés, élet és tisztesség, morál és esztétikum, ősiség és jelen.
Amikor a családapa, a politikus faragni kezd, csak szerepet vált, nem lelket.  Ő, a „Közép-európai” magyar ne lenne felkészülve rá, hogy ma itt, kis hazánkban, a parciális élet színpadán majdnem minden csupán a megkapaszkodásról és az önkifejezésről szól? Közép-Európa fátumos mivoltába épp az egyhangúság-, a közöny játssza bele a fátum szatíráját. Hogyan is nélkülözhetnénk azt az alaki mozgékonyságot, amely a sebre, a meghasonlásra, a veszteségre a hangnemben keres orvosságot. A hangnemben és olykor a szemléletben. „Ura lenni a világnak, vagy semmi lenni” – írja a költő, Nagy Gáspár.
Adorján Béla a közelmúltban nyerte el a népi iparművész fafaragó címet. Ezúton is gratulálok neki és sok sikert kívánok a munkásságához! Az ő esete a fával immáron olyan história, amely egy föntről gazdagon megajándékozott fiatalember művésszé éréséről szól.  Olyan történet az övé, amelyben nem lehet feladni a teljes értékű világlátás és láttatás lehetőségét, illetve, amelyben egyre inkább tudatosodik benne, hogy az eljárások és a technikák még sok titkot és új, ismeretlen esélyeket rejtegetnek számára.

                       Mikolai Bertics Mihály

Adorján Béla alkotásait megnézhetik e honlapon a KÉPEK / FARAGÁSOK menüre kattintva.

ab_t10x

Adorján Béla egyik alkotása