Mikolai Bertics Mihály honlapja

Bakos Pál

Bakos P

Bakos Pál

Kortárs író, újságíró, költő, a www.bakospal.eoldal.hu portálon így ír önmagáról:
Kocsordon születtem 1956. szeptember 23.-án egyházalapító unitárius családban. Az általános iskolát szülőfalumban,  a középiskolát Mátészalkán és Debrecenben, a főiskolát Esztergomban végeztem. Életemet, tevékenységemet – gyermekkoromtól – a föld tisztelete, a falu sorsa határozta meg. Korábban Kocsordon, ma Vácon élek. Volt mezőgazdász, jelenleg postai alkalmazott és újságíró.
Több száz cikkem, tudósításom jelent meg. Első versem a Hajdú – Bihari Napló, Kelet Magyarország, Szalkai Szó, Kristály, Magyarország Jövője című lapok közölték, majd a Kelet Felől és más folyóiratok is helyet adtak írásaimnak.
Megtanultam becsülni a tisztességet, küzdeni az igazságért, és óvni az igaz szeretetet. Fáj, ha eltiporják a könyvet, lenézik a betűt és kitagadják a reményt..!

SZARAJEVÓ

Én is ott voltam akkor
Szarajevóban: – mondta
nagyapám. Megvédeni
a monarchiát; lázas
arcunkkal szalutálni
tisztjeinknek, őrizni
lőporfüstbe csomagolt
álmunk, a hegyek sötét
kísértésében ülve
hallgatni a bosnyákok
sirató énekét. Ez
itt a haza! Fájdalmas,
keserű ország; áldott
ki hisz és remélni tud.

Díszszemlére vonult a
század; tisztelegni jött
Ferdinánd; béke volt, míg
arcunkra vért fröccsentett
a nyár. Egy lövés előtt,
egy lövés után, már csak
a halál járta táncát;
kereste igazságát,
földbe taposott arcát,
a nemzet önmaga.
Karvalyok hada repült
felettünk; hódítókra
balsorsot mért az Úr;
Lelkünk Istváni hitben,
éltünk nem lehet Vazul.

ÚJ HONFOGLALÁS

Mi ez a zaj? Mi ez a
lárma? Új honfoglalás
Erdélyországban! Megvédni
mind ami szent: nyelvet, hitet,
Hazát; megvédni Székelykő
fölött a térdre roskadt
Máriát. Lázas hajnalok
jönnek, szívünkben Torda
fénye; hegyek pásztora
voltunk, vadrózsánknak hull
a vére. Őszmarta erdők
rejtenek, havason áll
a vándor; felkiált hozzánk:
Itt vagyok! – jó Bethlen Gábor.
Ígértek fényes holnapot,
kaptunk fekete fátylat;
csendesedik az énekünk,
lovunk a szélben vágtat.
Sörénye lebben, megvadul:
tajtékot ver a pára;
ráncos arcunkon megpihen:
imát kér törött hazánkra.

APRÓSZENTEK

Nem szerették: sírt a gyermek,
az emberség jégbe dermedt.
Jégbe dermedt; jégbe fagyott,
kedvességet sosem kapott.
Halálhörgés ült a tájra:
elbujdostak éjszakára.
Üres bölcső, üres asztal;
új remény jön új tavasszal.
Heródesek, zsoldos hadak,
marcangoló fenevadak;
Abortuszra termett népek,
üzennek a hamvas égnek.
Kinek sírja kinek gyásza;
kinek fájó jajgatása;
Kinek csengő, kinek fáklya,
menedéke; mennyországja.

ÉG A BÚZA

Keserű füst száll az égre
festi szívünk feketére.
Ég a búza! Ég az élet!
Tisztességet a kenyérnek!!!

Szántóvetők verejtéke:
nem elég már a reményre.

Ég a búza! Ég az élet!
Krisztus vérző öt sebére:
Ki ad gyógyírt? Ki ad vigaszt?

Bár ha hitünk elég volna,
nem feküdnénk koporsóba.

Mert a búza örök élet:
Új Golgotán megtöretett!
Jézus teste, Jézus vére:
Keserű füst száll az égre.

TÁNCOT JÁR A HOLD
 – F H-nak és P T-nek –

Kalászérlelő nyár volt,
én fáztam és égig nőttek
a jegenyék. A Vas-hegyen
túlra, szelíd völgyekbe
vágytam, ölelkezni; füvek,
emlékek illatában
a tengerzöld otthonok
között. Apostolod voltam
s lettem megváltód a
fájdalomban: hittem
őzbarna szemeden
még táncot jár a Hold.

KÖTETLENÜL

Szavak, jelek, jelek szavak;
kopott kabát fejem alatt.
Fejem alatt kopott kabát,
ékszerem kincs: marék zsarát.

Eső mosta macskakövek,
hamu, korom beterített.
Beterített hamu, korom,
megitták egy liter borom.

Száraz kenyér eledelem,
véget ért a veszedelem,
szavak, jelek, jelek szavak,
kopott kabát fejem alatt.

Fejem alatt kopott kabát,
nem értem az urak szavát.
Urak szavát már nem értem,
kidőlt rozsdás kerítésem.

Nem kérek én senkit számon,
megakadt a szó a számon,
márciusi vadvirágok,
ablakomban varjú károg.

Szavak, jelek, jelek szavak,
kopott kabát fejem alatt;
betemettek, eltiportak,
szárazfára akasztottak.