Mikolai Bertics Mihály honlapja

Domahidi Klára

Domahidi Klára

Erdélyben, pontosabban Marosvásárhelyt születtem, 1969-ben. Székelynek vallom magam. Tiszalúcon nőttem fel, s itt élek ma is. Gimnáziumi tanulmányaimat Miskolcon végeztem. Érettségi után Sárospatakon folytattam tanulmányaimat a Comenius Tanítóképző Főiskolán. Így lettem falusi tanító. Két kisfiam van: András és Kristóf.
Versírással két éve foglalkozom, amikor egy váratlanul felbukkanó betegségem élményeim megírására késztetett. Azóta szinte kényszerré vált számomra az írás, de még sok a tanulniva-lóm. A szerencsi Hegyaljai Alkotók Társulatának (HAT) és a miskolci JEL-KÉP szekciónak vagyok a tagja. Csak egy parányi lény a világmindenségből, a természet halk sóhaja – írja magáról még 2003-ban “Az istenek árnyékában” című antológiában.

ÚJ KEZDET

Azt hittem, harmincévesen
ibolyák nyílnak oszló testemen.
Fölöttem ragyog fényesen a nap,
amíg a mélység magával ragad.

Luciferrel kártyázok egy asztal körül,
s a démoni világ együtt örül,
hogy övéké lett egy lélek,
akit az Isten is elfelejtett…

De maradtam, …s vagyok az élők között,
ha botorkáltam is mélységek fölött,
s vegetáltam a ködös homályban:
egy magam köré emelt kalickában.

Mint a pacsirta, repülni vágytam,
de már csak rács volt – kaput nem találtam.
Elrejtőztem mélyre, hogy senki ne lásson;
még meg se érintsen, és jaj, meg ne bántson.

Nem űztem én mást csak önmagamat.
Eldobtam minden vágyamat.
A tűz, a fény másnak ragyogott;
kihunytak felettem a csillagok.

Csönd és köd voltam,
harmatként párologtam.

Csak egy szikra izzott még belül,
mint láva, mely hirtelen felhevül;
lángot fogott, égni kezdett,
s a pirkadat, a fény felderengett …

Új kezdet, új erő, új élet!
Tőletek többé nem félek…
Kinyílt a cella, szabad vagyok.
S rám kacsintanak a csillagok.

MENNYIRE JÓ…

Mennyire jó,
ha fellobban egy szikra;
mikor a szívedet
valaki kinyitja.

Beleszédülni
egy őrült ölelésbe,
…együtt kiáltani
az éj sötétjébe.

Hallgatni
– egyszerre törni meg a csendet –.
Egymásra figyelni
– óvni a szerelmet –.