Mikolai Bertics Mihály honlapja

Gyóni Géza

Gyóni Géza_x

Gyóni Géza (1884-1917)

 – GYÓNI GÉZA ÉBRESZTÉSE –

Pályakezdése, ifjúkori versei Gyóni (Áchim) Géza (Gyón, 1884. június 25 – Krasznojarszk, 1917. június 25) méltatlanul elfeledett költőnk, újságírónk megérdemli, hogy ébresszük emlékét. Egyik életrajzírója szerint Ady után korának legnagyobb költője volt. Művészetének csúcsát magyar katonaköltőként érte el, harctéri verseinek kötete, a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Przemysl, 1914, 1915, Bp., 1915, reprint 1996) kirobbanó sikert aratott, ez tette igazán ismertté és elismertté. Harminchárom éve alatt igen termékeny költő és újságíró volt, akinek költészete tükrözi sok nehézséggel, kudarccal, gyötrődéssel, olykor önsorsrontó döntésekkel tarkított élete élményeit. Amilyen zseniális költő volt, a polgári életben olyan élhetetlennek bizonyult. Szerencsétlen csetlés-botlásokkal, túlérzékenységgel gátolta saját boldogulását.
Gyóni Géza költészetében négy korszak különböztethető meg Mikola Géza szerint(*1) :
1. Ifjúkori költemények. (Versek, Pozsony, 1904.)
2. Az Ady-hatás kora. (Szomorú szemmel. Bp., 1909; Élet szeretője. Bp., 1917., 1984)
3. A háborús korszak. (Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Przemysl, 1914., 1915. Bp.,öt bővített kiadás, 1915 – 1921; Németül a przemysli kötet Wotocsek R. kiadásában Auf polnischen Fluren, am Lagerfeuer, Dresden, 1915.)
4. A hadifogság kora (Levelek a kálváriáról és más költemények a fogságból, Bp., 1916; Rabságban, Bp., 1915-1917.)

Áchim Mihály gyóni evangélikus lelkipásztor, a híres parasztvezér, Áchim András rokona, hét gyermeke közül Géza negyediknek született. 1894-ben difteritis-en esett át a család gyermekserege. Az édesanya gondos ápolása ellenére Géza öccse, a négyéves Ádámka elhunyt, a legkisebb gyermeket, a csecsemő Piroskát akkor választotta el édesanyja, aki kisfia halála utána búskomorságba, majd hosszú élete végéig tébolyba esett. A tíz éves Géza ekkor vesztette el édesanyját, akitől pedig érzékeny lelkét, költői hajlamát örökölte: „Harcokra, öklelő harcokra!Apám a testet adta rám,/De a lelkem halk rímek bokra,/Zengeni kezd kis sírásokra,/Poéta, szent volt az anyám.” (Arckép helyett).
Az elemi iskola négy osztályát költőnk szülőfalujában, a gimnázium hat osztályát Szarvason, Áchim Ádám evangélikus főesperesnél, édesapja nagybátyjánál lakva járta, annak halála után a VII-VIII. gimnáziumi osztályt Békéscsabán végezte, ott érettségizett jelesen. Meghatározóak voltak a békéscsabai evangélikus gimnázium önképzőkörében elért sikerei. Versei újságban már szarvasi gimnazista korában is jelentek meg, de Békéscsabáról a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Időknek küldött egy verse is megjelent. Szerelemben nem volt hiány Szarvason, Békéscsabán, érettségi után Dabason, de Pozsonyban sem, ahová 1902 őszén az evangélikus teológiai akadémiára iratkozott be. A magas, atletikus, széles vállú, hatalmas mellkasú fekete hajú, szép arcú fiatalember kiválóan szavalt és szónokolt. A teológián és a pozsonyi kulturális körökben szívesen fogadták. 1903-tól egy tanára beajánlotta a Nyugat-magyarországi Híradó szerkesztőségébe korrektornak, ezzel egyenes útja lett az újságírás felé, de versei elhelyezése sem jelentett gondot. Tollából könnyedén ömlöttek a versek. 1904-ben Pozsonyban jelent meg első verses kötetében Gyóni Géza néven 77 költemény Versek címen.
A Versekben közölt költemények meglehetősen egysíkúak, alig akad más témája a szerelem mellett. Reménytelen epekedés, beteljesedésre nem is gondoló, őszinte érzelmeit tisztán a vágyban kiélést éneklő költemények ezek. Tehát nem a boldog szerelem költője volt.
Szinte eldicsekszik verseiben, hogy nem csókolta meg soha soros imádott lányalakját, persze egészen más dolog pusztán elképzelni, hogy az imádott leány titokban az övé. Ez későbbi verseire is jellemzően visszatérő motívum. Szerelem és halál szinte elválaszthatatlanul összefonódnak verseiben. Vajda János és Reviczky Gyula hatásának tulajdonították e hangvételt, de Kéky Lajos szerint csupán egy ifjú költő szépelgései(*2). Egy ifjú költő bemutatkozásai ezek a tiszta hangú, igénytelen, szépelgő, panaszkodó, sóvárgó versek. Kéky e megállapításaiban annyi a tévedés, hogy a magyar irodalomban más költők is leányok után epekedtek és arról nem írtak, hogy beteljesedett volna vágyuk, azaz mondjuk ki nyíltan, hogy szexuális kapcsolatot létesítettek volna az imádott leánnyal, mert ez merőben ellenkezett a korszak erkölcsi felfogásával.
Másik témája az anyja siratása. Az fáj legjobban neki, hogy le sem borulhat édesanyja sírjára, hiszen az élő halott (itt jegyezzük meg, hogy az anya túlélte a költőt). De közöl verset október 31-ére, a reformáció ünnepére, továbbá a püspök képmutató prédikációjáról, Kossuth katonáiról, akik holtukban is várták, hogy üzenjen, mert a sírból is felkelnek szavára, de magát hozták haza holtan, hozzájuk eltemetni. A magyar ifjakhoz című versben Kossuth 100. születésnapja alkalmából az igaz hazafiságra biztatja az ifjúságot. Szent hamvak címen a Rákóczi hamvainak hazahozatalát sürgeti.
A Versek megjelenése nem váltott ki nagy visszhangot, de ezen nem lehet csodálkoznunk, hiszen a Gyóninál hét évvel idősebb Ady Endre: Versek, (Debrecen, 1899) című első kötete is gyakorlatilag visszhangtalan maradt megjelenésekor és később sem foglalkoztak volna vele, ha nem futotta volna meg sikeres pályáját Ady, sőt az után sem a Versek zsengéivel bíbelődtek az irodalmi ítészek.

Az Ady-hatás kora

Számos versben van Gyóninál tudatos, vagy öntudatlan Ady-hatás, néha szinte szó szerinti átvételnek tetsző Ady-sorok. Néhány Gyóni vers címét említsük meg az ilyen versekből:
Senki küldöttje;Aratás nélkül, Mea culpa; Hideg tavak táján; Gőgös Hunniában. Nem lehet csodálkozni ezen a jelenségen, hiszen Ady sok szempontból annyira újat hozott a magyar költészetbe, hogy számos fiatal költőre nagy hatással volt, sőt epigonok hada próbálta másolni. Gyóni nem másolta, de akarva-akaratlan hatottak rá az Ady versek. Volt ebben egy kölcsönös lelki közösség is. Előfordult, hogy Adynál jelent meg Gyóni veretű kifejezés, téma. Gyóni: Tábortűz mellett (1914) című verséhez hasonló hangulatú Ady: Halottak élén (1918) c. verse. 1908-ban megjelent Ady: Vér és arany című verseskötete, amit Gyóni lelkesen olvasott. Ady Endrének címen még abban az évben tisztelő verset írt. Együtt érzett vele, amiért sok epigon került vonzáskörébe, akiket biztosan utál Ady, ahogy ő is, de ő meg tudja őrizni egyéniségét Ady bűvkörének mágnesszekerével szemben is: „És utálod e tolvaj kicsi bandát,/Mint én utálom s kinek bátor ívén/Mágnesszekered hiába rohan át”.
Szomorú szemmel (1904 – 1909) és Élet szeretője (1909 – 1914) című kötetei tükrözik legmarkánsabban az Ady hatását és Nyugat szelleméhez való bizonyos közeledését, témaválasztás, hangvétel tekintetében. Az Élet szeretője készen volt ugyan az I. világháború kitörésekor, Gyóni úgy mehetett háborúba, hogy a kötet megjelenés előtt áll, valójában azonban csupán 1917-ben hagyta el a nyomdát. E két kötetében megjelennek az Adyra jellemző témák. A lányok iránti epekedő szerelem helyét elfoglalja az asszony kívánása és a hozzá esengés. Ady kezdett a magyar irodalomban a férjes asszonyokhoz verse írni, olyanokat, amelyekben őket nem csupán szerelmével ostromolta, hanem pl. Léda esetében a velük létesített szexuális kapcsolattal dicsekedett, azokat érzékletesen ecsetelte. Addig a jó erkölcs nevében a költők nem ostromolták költeményeikben a más feleségét és főleg nem kiáltották világgá vágyuk beteljesülését. Adynál e téren is megmutatkozott a keresztyén erkölcs semmibevétele. Gyóni megmaradt az eszményi szerelem megéneklésénél, életrajzából is tudjuk, hogy igen pozitív szerepet töltött be egy soproni asszony 1910-11-ben soproni újságíró korában az életében, aki maga is tollforgató, publikáló lévén ezen a téren is tanácsolta a költőt, egyengette útját kapcsolatai révén. A másik asszony, Ella bűvkörébe 1913-ban kerül a költő, aki akkor a Bácskai Hírlap frissen szerződtetett segédszerkesztőjeként Sopron után második alkalommal töltött be hajlamainak, tehetségének megfelelő állandó, tisztes megélhetést biztosító polgári állást, mondhatjuk úgy, hogy megállapodott. Ella gyógyíthatatlan beteg férjét ápolta, aki a világháború alatt hunyt el és Gyóni a hadifogságban azt tervezte, hogy feleségül veszi megözvegyült őrangyalát, ami nem is volt légvár.
Adyhoz hasonló téma volt a társadalom visszásságainak bírálata, továbbá a kurucos versek írása. De Gyóni nem hajlott a kozmopolitizmusba és nem bírálta igazságtalanul, túlzó módon hazáját, annak féltő szeretete diktálta kritikus verseit, nem tekintette ugarnak, feudális viszonyok között tengődő, a Nyugattól behozhatatlanul elmaradott országnak. Ha a gazdasági, kulturális és más területeken végbement fejlődést nézzük, ritka termékeny kora volt hazánknak az 1849 utáni, de főleg az 1867 utáni történelmünknek, amit a világháború, majd Trianon tört derékba. Ady ezt nem érzékelte, csak a rosszat látta, mert Nagyváradon radikális szabadkőművesek vonzáskörébe került és azok átformálták gondolkodását, a fennálló rendszert megbuktatandónak tartották és saját köreikből való elitre kívánták lecserélni az uralkodó elitet. Ennek érdekében kritizálta Ady első sorban a katolikus egyházat, a keresztyén polgári erkölcsöt, mint ami a fennálló rendszer alapja. Ezért dicsőítette a férjes asszony csábítását, sőt a házasságtörés inflagranti bemutatását, annak kívánatossá magasztosítását(*3).
Nagy különbség volt Ady és Gyóni között azon a téren is, hogy míg Ady Debrecenben jogi tanulmányait megszakítva újságíró lett, konkrét újságnál kapott fizetett állást, ami eleinte szűkösen, de megélhetését biztosította. Később is egyik újságtól a másikhoz ment állandó alkalmazású újságírónak, egyidejűleg írt cikkeket és verseket más újságoknak is, ami mind honoráriummal járt. Gyóni ezzel szemben 1910-ig nem talált megélhetést biztosító állást. 1904 januárjában amerikai párbaj következtében öngyilkosságot kísérelt meg. A golyó elkerülte szívét, két hét alatt felépült. Hangoztatják életrajzírói, hogy ezért kellett elhagynia a teológiát. Ez nem így van, mert 1905-ben szakadt meg teológusi pályája, mivel nem tette le vizsgáit. Falujában jegyzői írnok volt másfél évig, ahol alig kapott fizetést, de ez előfeltétele volt a közigazgatási (jegyző) tanfolyamra felvételének. Nagyon jól indult Budapesten a jegyzőtanfolyamon szereplése. Írnoki állást kapott a tanfolyam irodáján, ingyen lakást, délután kellett volna látogatnia az előadásokat és természetesen vizsgáznia. Egy idő után az előadások látogatását hanyagolta, aztán a vizsgákat is. Járt szerkesztőségekbe, publikált, de egy tisztes újságírói állást az után sem kapott Budapesten, hogy a jegyzői pálya lehetősége kútba esett. A közigazgatási tanfolyamon végül kedvezménnyel oklevelet kaphatott volna, ha végső vizsgáit leteszi. Nem tette le. Nem akart Arany János módjára falusi jegyző lenni.
Az éjszakai élet vonzotta és már Pozsonyban elkezdte az ez irányú tapasztalatok, élmények gyűjtését.
Ady Endrének újságírói állása, publikálási lehetőségei biztosították megélhetését, az más kérdés, hogy költekezési igényei messze nem voltak arányban keresetével, de e téren segítették, Nagyváradon és attól kezdve szabadkőműves barátai. Élete során mindig volt nyolc-tíz támogatója, amolyan „keresztapja”. Nagyvárad legjobban fizető újságjához került, mecénásai, köztük Léda férje, később Hatvani Lajos báró és mások nyúltak hóna alá egész további életében, csupán arra vigyáztak, hogy támogatásukat úgy adagolják, hogy a féktelenül költekező Ady nélkülük ne tudjon létezni, szüntelenül rájuk szoruljon, kérje segítségüket és teljesítse elvárásaikat. Fővárosi ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban élhessen, ahonnan hazaküldött írásaiért még búsás honorárium is járt. 1912-ben Budapesten belépett a Martinovics páholyba, ez a nyíltan ateista páholy, amelynek oltáráról lekerült a Biblia, a Jászi Oszkár vezetése alatt állt. Jászi alapította meg a Polgári Radikális Pártot, aminek Ady is tagja lett, sőt a szociáldemokrata párttal és a marxizmussal is kapcsolatot találtak a radikálisok és Ady, aki a Népszavának is írta verseit(*4).
Gyóni Géza mindezekből tudatosan kimaradt, és nem irigyelte Adyt, akit tisztelt és magát Ady mellé rangsorolta.
Cézár, én nem megyek című versét 1912-ben írta, amikor a balkán-háború idején ismét behívták a k. u. k közös hadseregbe utásznak és Boszniába vezényelték alakulatát, ahol nem először szolgált és végzett kimerítő munkát. A helyzet háborús volt és Geza Áchim pionir közlegény azzal nézett szembe, hogy dinasztikus érdekekért, Bosznia-Hercegonvinának a Monarchia keretében tartásáért kell hadba szállnia. Ez ellen a pusztán birodalmi érdeket szolgáló, Magyarországnak semmit sem használó háború ellen tiltakozott versében. A vers majd csupán az Élet szeretője kötetben jelent meg. Van olyan irodalomtörténészi vélemény, hogy ha életében csupán ezt az egy verset írta volna, akkor is rangos hely illetné meg az irodalomtörténetben. Szögezzük le, hogy a Versekhez képest óriásit fejlődött Gyóni Géza költészete 1914-re. Költőisége teljes fegyverzetében érte a háború.

A háborús korszak

Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és felesége ellen Szarajevóban elkövetett sikeres szerb terrorista merénylet után egy hónap telt el a hadüzenetig. Gyóni Újvidéken érzékelte a szerb lakosság nyugtalanságát. A kortárs magyar értelmiségiek nagy részével egyetértett, hogy a Monarchia tényleg mindent megtett egy hónap alatt, hogy elkerülje a háborút, hiszen Szerbiától is azt kérte, hogy nyomozó hatóságai részt vehessenek a terrorista csoport szerbiai szálainak felgöngyölítésében. A szerb kormány beleegyezett volna, de az orosz kormány arra utasította Szerbiát, hogy tagadja meg e kérést, hogy a Monarchiának ne legyen más lehetősége, mint a Szerbiának történő hadüzenet. Napjainkban természetes, hogy a szarajevói merényletnél kisebb horderejű terrorista akció nyomozati munkájában annak az országnak nyomozati szervei, amelyet a merénylet sújtott részt vegyenek más országban is. Köztudott volt az újságokból, hogy Ferenc József, de különösen Tisza István magyar miniszterelnök el akarta kerülni a háborút. Vilmos császár biztosította magát Tiszát is, hogy Románia hű marad a Monarchiához fűződő szövetségesi viszonyához és nem akarja majd Erdélyt elszakítani. A Monarchiának nem voltak hódító
céljai, nem így Szerbiának, Oroszországnak, Franciaországnak, Angliának, később derült, ki, hogy Romániának és a szintén a központi hatalmakkal szövetséges Olaszországnak is voltak. Az Európán eluralkodott háborús lelkesedést Magyarországon az önvédelem motiválta. Az egyszerű emberek is úgy látták, hogy nem csupán a Monarchia, hanem benne Magyarország megvédése függ a háborútól, amelyben mi a megtámadott fél vagyunk. A maroknyi pacifistától eltekintve olyan vezető magyar értelmiségiek is mint a nyugatos Ignotus azt vallották, hogy ezt a ránk kényszerített háborút meg kell nyernünk, mert másként megcsonkítják Magyarországot. Különösen felerősödött az 1849-es orosz intervenció életérzése. Akkor is az orosz katonai beavatkozás döntötte rabságba Magyarországot, ugyanaz lenne a sorsa a belföldön is könyörtelen elnyomó, kancsukás, hazug külpolitikát folytató „békecár” győzelme esetén.
Gyóni Géza osztozott kora magyar közvéleményének elsöprő többsége véleményében. A pacifista Ady Endre irányvonalától eltérően ő az igazságos, önvédelmi háború költője lett. Przemysl erődrendszerébe került utász alakulatával, ahol közkatonaként építette az erődrendszer körvasútját és ami erődítési munkálatokat kellett. Közkatonából az erőd kiéheztetése miatt történt feladása korára káplári rangig vitte. Saját önsorsrontó döntésének köszönhette, hogy nem lehetett tartalékos tiszt, ami érettségije után megillette volna. 1907-ben lemondott e jogáról, mert közkatonaként csupán két hónapos kiképzés után került póttartalékosi állományba. Az erőd magyar nyelvű Tábori Újságja hamarosan rendszeresen közölte Gyóni verseit, sőt tíz kiadásban Przemyslben ezer-ezer példányban megjelent Lengyel mezőkön, tábortűz mellett c. kötete, amit magyar nyelvű bajtársai elkapkodtak. Hazaküldött példányát Budapesten is gyorsan kiadták. Rákosi Jenő ekkor felkarolta Gyóni költői pályájának előmozdítását és egyszerre országosan megismert és elismert rangos költő lett. Formailag csiszolt, sokszor népdalszerű verseiben a harcoló katona közvetlen, valóságos, nem íróasztal mellett megírt gondjai, félelmei, elszántsága, lelkesedése, győzni akarása, a szabadság megvédése és a méltányos béke érdekében kifejtett önfeláldozó küzdelmének adott hangot. Ábrázolja a háborút, annak árnyoldalaival is és mindezen közben vigasztal. Még 1915-ben német fordításban Drezdában is megjelent kötete.
A kötet csúcsát jelenti az egész világon egyedül álló erejű verse a Csak egy éjszakára c. Ez nem pacifista és nem háborúellenes vers. A magukat hadi szolgálatból kivont, otthon lapító és onnan másokat hadba küldő, háborús uszító,  hadiszavalóknak, az okoskodó “kávéházi Conradoknak”(*5) szól. Hangsúlyos a versben mindenütt az „egy” szó. Csak egy éjszakára küldjék el ezeket és megtudják, hogy min mennek keresztül azok, akik ott vannak helyettük. Nincs igazuk azoknak, akik Babits Mihály: Húsvét előtt c. korabeli versét hasonlítják össze Gyóni halhatatlan versével. Babits tényleg egy elvtelen pacifista, háborúellenes verset írt, amelynek az a refrénje, hogy mindegy, hogy milyen áron, csak legyen vége már, legyen béke már. Ez azt jelenti, hogy nem érdekli az sem, ha Magyarország megszűnik is, mint Lengyelország a 18. században, csak a háborúnak legyen vége, amiben ő máskülönben nem is vett részt, csak otthon osztotta az eszet, ráadásul ilyen kártékony módon.

A hadifogság kora

Przemysl első ostroma 1914. szeptember 18-tól október 10-ig tartott, akkor sikerült felmenteni az osztrák-magyar csapatoknak. Nagy volt az öröm. Óriási veszteséget szenvedtek az ostromló oroszok. Ezt követően az erőd körüli harcokban a mezőben küzdő osztrák-magyar csapatokat botor módon az erőd nagy élelmiszer készletéből élelmezte a Monarchia hadvezetése, az erődbe pedig főleg lőszer utánpótlást szállítottak. 1914. november 4-től újra bezárult az orosz ostromgyűrű az erődrendszer körül, benne 120 ezer, jobbára magyar nemzetiségű védővel. Ekkorra bevonult oda Áchim Mihály honvéd főhadnagy, Gyóni (Áchim) Géza öccsének alakulata. Ettől kezdve halálukig összeforrt a sorsuk. Az erőd élelmiszer készlete 1915 márciusában elfogyott. Lőszer volt, az oroszok minden rohama véresen összeomlott, de miután a védők a lovakat is megették, a vezérkartól engedélyt kaptak a megadásra. Előtte azonban minden ágyút, erődöt felrobbantottak, fegyvereket tönkre tettek, hogy ne kerüljenek az ellenség kezére. A megmaradt mintegy 100 ezer kiéhezett várvédőt hadifogságba vitték az oroszok. Gyóniék végső hadifogolytábora a szibériai Krasznojarszk város mellett volt. Gézát egy magyar honvéd ezredes átrendelte a közös hadsereg utászaitól a honvéd gyalogsághoz és március 20-án zászlóssá léptette elő, amit jelentett a vezérkarnak. Géza zászlósi kinevezése jóváhagyását majd csak 1916 tavaszán kapta meg Krasznojarszkban, akkor a tiszteknek becsületszóra igazolni kellett az orosz táborparancsnokság előtt, hogy a zászlós tiszti rang, tehát a tiszti táborban maradhat és jár neki a zászlósi illetmény, amit meg is kapott(*6). Addig öccse tisztiszolgájaként tartózkodott a tiszti táborban. Lám, ha 1907-ben nem mondott volna le önkéntesi státusáról a háborúban és a fogságban is másként alakulhatott volna sorsa.
Przemyslből magukkal vitték a Tábori Újság, a Lengyel mezőkön példányait és számos könyvet, úgyhogy a fogolytáborban könyvtárat rendeztek be. Géza pedig írt állandóan. Levelek a kálváriáról és más költemények, (Bp., 1916) még fogságba esésük, hosszúra nyúlt utazásuk alatt és Krasznojarszkba érkezésük után írt verseit tartalmazza. Nekünk, a második világháború szovjet hadifogságot megélt magyarok másodnemzedékes tanúinak feltűnik, hogy aránylag milyen élénk volt a postaforgalom. Haza tudta küldeni Gyóni verseit és már 1916-ban Budapesten megjelentek. 1915. október 29-ére értek
Krasznojarszkba. A tisztek azonnal kabaré előadást rendeztek, amelyen Gyóni saját verseiből olvasott fel. Ez egész ott léte alatt ismétlődött, az irodalmi esteknek ünnepelt szereplője lett. A Petőfi Társaság itthon tagjává választotta, ami nagy öröm volt nem csak neki, hanem fogolytársainak is. 1917-ben megünnepelte Arany János és Tompa Mihály századik születésnapját. Felolvasnia mindig volt mit, hiszen egész fogsága ideje alatt írt. 1917. június 15-éről maradt fenn utolsó verse, másnap kórházba vitték, ahol születése napján, június 25-én elhunyt. Öccsét június 8-án vesztette el.
1915 őszén küldte haza Levél nyugatra c versét, amelyben Rákosi Jenőt ünnepelte, de amit félreértettek és úgy tüntették fel, mintha Ady és a nyugatosok ellen szólna. Egy diák megkérdezte Adyt e versről, mire Ady rá jellemző módon azt válaszolta, hogy “Gyóni (Áchim) Géza soha sem volt költő és nem is lesz. Ezt még a világháború sem tudta megcsinálni”(*7). Méltatlan irodalmi vita kerekedett belőle. Babits, Móricz Zsigmond és a nyugatosok Ady pártját fogták, Rákosi Jenő és mások Gyónit védelmezték. Gyóni Szibériában tudomást szerzett a vitáról, de nem törődött vele(*8).
Miket írt a hadifogságban? Azokat az élményeket verselte meg, ami számos hadifogoly férfinak élménye, napi gyötrődése, kevéske öröme volt. Egyik ilyen volt általában, hogy megvárja-e a feleség, a menyasszony fogoly párját, hogy boldogul a család a családfő nélkül, gyerekek, öreg szülők féltése. És a haza sorsa. Mikor lesz béke, mikor lehet hazamenni. A háború alatt volt hír fogolycseréről, sikerül-e ilyen transzportba bekerülni. Gyónit Ella asszony iránti szerelme vigasztalta, ilyenkor őrangyalának nevezte, máskor kétségbeesésbe kergette, hogy nem kap tőle levelet (összesen négyet kapott). Aztán egy levél, vagy mások által küldött hír pl. megözvegyüléséről, az ő szerelmének őrzéséről felvillanyozta, reménnyel töltötte el. Saját kétségei közepette is, ha fogoly bajtársa hasonló kétségekkel gyötrődve tőle kért tanácsot, akkor szóban, versben vigasztalt, kitartásra buzdított.
Rabságban (Bp., 1919) c. kötete után Versek: Béke, Háború, Fogság, (Bp., 1926); Gyóni Géza összes versei, (Bp., 1941), „Repülj már levelem”… (Bp., 1942); Gyóni Géza ismeretlen versei. Összes versei, I-II. Bp., 1943) sorjáztak és a 40-es évek második felétől bekövetkezett csend után lassan kezdték újra értékelni, kiadni Gyóni verseit és gazdag irodalom foglalkozik vele. Felmerült Gyóni Géza hazahozatalának gondolata, az 1920-as évek második felében már gyűjtöttek is rá, ez idáig nem valósult meg, pedig nemzetünk nagy adóssága ez.

*1 –   Mikola Géza: Gyóni Géza költészete. Irodalomtörténeti Közlemények, 1938. XLVIII. évf. 238. p.; Gyóni Gézának számos életrajza jelent meg, a halálához közeli időben személyes ihletésű és ismeretek alapján írottak is. Néhány alapvető mű: Nagy Lajos: Egy magyar bárd sorsa. Bp., 1917.; Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Bp., 1927.; Boross István: Gyóni Géza. Mezőtúr, 1927.; Réthy László: Gyóni Gáza Kaposvár, 1929.; Kemény Gábor: Amiről Gyóni-ügyben hallgatnak. Századunk, 1932.; Závodszky Ferenc: Gyóni Géza. Bp., 1932.; Bóka László: Gyóni Géza összes versei. Nyugat, 1941.; Gyóni Géza összes versei. Szerk.: Gyóni Ferenc. (Bp., [1941] bőséges életrajzzal.; Gyóni Géza ismeretlen versei. Összes versei I-II. Bp., 1943.; Beck Zoltán: Gyóni Gézára emlékezünk, Múzeumi Kurír, 1984.; Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. Irodalomtörténet 1985.; Kerék Imre: Tragikus harcok költője. Gyóni Géza emlékezete. Műhely [Győr], 1987.
*2 – Mikolai i. m. 240. p.
*3 – Horváth János: Aranytól Adyig. Bp., 1921.; Beke Albert: Ady és barátai új megvilágításban. Bp., 1995.; Péter I. Zoltán: Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon. Bp., 2007.; Péteri I. Zoltán: Ady és Léda. Egy szerelem története. Bp., 2006.; Raffay Ernő: Szabadkőműves béklyóban. Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899-1905). Bp., 2013.
*4 – Péter I. Zoltán : Idézett munkái.; Raffay: i. m.  A „keresztapák” c. Raffay külön fejezetet közöl e könyvében a 26. kk. lapokon.
*5 –   Korabeli kifejezés, Franz Conrad von Hötzendorf volt a Monarchia vezérkari főnöke, a kifejezés azokra a kávéházi okoskodó önjelölt „hadvezérekre” vonatkozott, akik a hadi helyzetet maguk szerint mindenkinél jobban meg tudták ítélni és a teendőket is. Závodszky i. m. 37. p.
*6 – Balogh i. m. 135-136. p.; Závodszky i. m. 49. p.; Gyóni Ferenc tanulmánya, in: Gyóni Géza összes versei. Bp., [1941]. 21. p.
*7 – Budapesti Hírlap 1915. évf. 286. sz. Idézi Závodszky i. m. 38. p.
*8 – Závodszky i. m. 38-39. p.

PhD. Dr. Dr. Csohány János

*         *        *

Gyóni Géza:
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemysl, november.)

TAVASZBÓL A TÉLBE

Most tavasz jön; a virág-zászlót
Lengetik már a szép magyar fák.
S minket telével, vad szelével
Messze pusztán vár orosz rabság.

Magyar tanyákra március
Virágos ággal most köszön be, –
S jaj, minket, minket vár a tél,
Minden szabadság temetője.

Magyar országút jegenyéi
Mint bánat orgonái zugnak –
S magyar tanyákra elviszik
Szelekre bizott sóhajunkat:

Kik tavaszból a télbe mentek,
Majd visszatérnek a rabok.
Győzelmi zászlós szent magyar fák
Csak addig virágozzatok!…

FOGLYOK

Függönyős ablakok felé
Vágyódva száll száz bus tekintet:
Sáros utcán szuronyos őrök
Rab katonákat visznek, visznek.

Függönyös ablakok mögött
Halmozva áll minden, mi drága.
Rab katona sóhajtva gondol
Tiszta ruhára, vetett ágyra.

Tiszta ruha és puha ágy.
Mesék kora; tán vissza sem jő.
Függönyös ablak szárnya mozdul,
És kitekint egy idegen nő.

Rab katonák talpa alatt
Nyilnak, nyilnak a tüzvirágok –
S egy perc alatt az idegen nő
Száz szomjas férfiszemtől áldott.

RAB MAGYAR IMÁJA

Csukódjatok be, rácsos ablakok;
Isten szemei, csak ti nyiljatok:
Isten szemei, fényes csillagok,
Rabságos éjben, bús térdeplésben
Lássátok szegény esdeklő rabot.

Magyar tanyákon zúg a fergeteg;
Magyar határon dúl a vad sereg.
Isten szemei ébren legyetek,
S kit vert sok átok, ti virrasszátok,
Ti virrasszátok árva népemet.

Kárpát sziklái égig álljanak;
Tokaj vesszői vassá váljanak;
Tépjétek össze, erdei vadak,
Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel
Ezer esztendős szent oltárakat.

Kunság mezőin ami megterem,
Ölő fegyverben ólommá legyen.
Magyarád mustja méreggé legyen:
Tiszai tájon kunyhó se álljon.
Kunyhó se álljon soha védtelen.

Csukódjatok be, rácsos ablakok, –
Erdők szálfái, mind őrt álljatok.
Isten szemei, fényes csillagok,
Rabságos éjben, bús térdeplésben
Igy imádkoznak a magyar rabok.

(1915. május.)