Mikolai Bertics Mihály honlapja

Kecskés István

Kecskés István

Kecskés István

Nyugdíjas pedagógus. Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként kezdte pályáját. Két évet tanított beosztott pedagógusként, majd 1956. április 20-án kinevezték a tarpai általános iskola igazgatójává. Több mint két évtizeden át volt iskolaigazgató és azalatt az idő alatt csodálatos eredményeket ért el az oktatás és a kultúra területén, amit egy kiadás alatt álló falutörténeti könyv is igazol. 1977.szeptember 1-től a baktalórántházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott 14 évig. 1990-ben nyugdíjba ment, de ezt követően is még hat évet dolgozott (igazgatóhelyettesként) a nyírbogáti Vántus István Általános és Szakmunkásképző iskolában. 1992-ben Debrecenbe költözött. Munkája mellett sokat ír: módszertani és egyéb cikkeket, tanulmányokat, novellákat, verseket, amelyek nevezetes folyóiratokban, antológiákban jelentek meg.
Több irodalmi és alkotó klubnak a tagja. Jelentősebb az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége. A fenti szövetség debreceni csoportjában tevékenykedik, és vezetőségi tagja is.

AZ ESZTERGOMI HARANGOK

Megszólalnak a harangok
a templomok városában,
és István királyt idézik
nekem, neked, mindnyájunknak.

Elzúgják a történelem
legszebb napjait, a koronázás
feledhetetlen perceit
nekem, neked, mindnyájunknak.

Hírül adják a világnak
Esze Tamásnak kuruc voltát,
– menni kell, ha hív a haza –
nekem, neked, mindnyájunknak.

Babitsra is emlékeztet
a mély dallam rezgő sora,
mely megkondul minden este
nekem, neked, mindnyájunknak.

Meséli a múltat, jelent
öreg hangján a turistáknak,
de beszél a jövőről is
nekem, neked, mindnyájunknak.

Elárul még sok-sok titkot,
engem, téged ágyba hívott,
de csak halkan suttogta már
nekem, neked, mindnyájunknak.

AZ ÉLET ÖRÖME

Öreg vagyok, nem tagadom,
– egészségben dúdolgatok –
vidámabban zengem dalom,
ha lélekben velem vagytok.

Emlékeztet kedves múltra
hegedűmnek arany húrja.
Szépen zengte életünket,
mindennapi örömünket.

Tiszteltük az embertársat,
nem csaptuk be barátunkat.
Szerettük az igazságot,
hisz ő adott boldogságot.

Így éltünk mi fiatalon,
s fiúk, lányok azt daloltuk:
„Add a kezed szép kisasszony,
legénységem neked adom!”

Azért küzdök, azt akarom,
arról zengjen minden dalom,
hogy az ifjak újra éljék
a nekik szánt élet „mézét”.

SÉTA AZ ERDŐBEN

Az erdő lombos fái alatt sétálni
a forró nyár idején, és megpihenni
az akácillatos szigeten, nagyszerű,
s a benne nyíló virágerdő gyönyörű.

A madarak sípserege csiripel,
üdvözlik a vendégeket jókedvvel.
Öröm látni a természet szépségét,
beszívni a levegőjét egészség.

Szállnak a madarak, s az ugri-bugri nyulak,
néha megpihennek a zöld sátor alatt.
Őzikék ugrálnak magas fű hegyéjig,
jegenyék suhognak – a felleget érik –.

KÉRELEM

Afrodité kérve kérlek,
mondd meg nevét Istennőmnek!
Éjjel, nappal remeg lelkem,
nyugtasd meg, ó, én kegyelmem!

Virág, Csillag – Oltár, Szentkép –
díszítsétek lelkem kertjét!
Ez a négy név mind olyan szép;
legyetek hűséges fenség!

Boldogságom így sem teljes,
– virágszálon tövis termett –
nem akarom, hogy csúf kezek
rózsáimban kárt tegyenek.

Gonosz felhő leselkedik,
csillag fénye sápadozik:
Úgy takarja, ne is lássam
mosolyát az éjszakában.

Leomlott az oltárom is,
lerombolta az a hamis.
Belém fojtott minden imát
a dicsőített szent oltár.

Szentképemet, rabló kezek,
hagyjátok meg életemet!
Görög tűz az, nem látjátok,
hogy nélküle vakon járok?

Az világítja utamat,
csillagszeme bennem kutat.
Adjatok fényt virágomnak,
sugarából fészket így rak.

MIKOR MEGISMERTELEK

A jóság és a szeretet
sugárzott belőled,
mámorától járok
– ó, én boldog-részeg –.

Lelkem hegedűjén
felcsendült Himnuszok,
amit
örökkön-örökké
játszani fogok.

Ezt az imát
zengi majd lantom,
Himnuszom:
„Nincs más a világon
– rajtad kívül –
olyan asszony, ki
Ámortól nemesebb,
tisztább
szívet kapjon.”