Mikolai Bertics Mihály honlapja

Pagonyi Szabó János

Pagonyi Szabó János

…Olyan alkotó, aki ismeri a költészet szabályait, tudja a rímek elhelyezkedő rítusait, és boldogan mer játszani a szavakkal, (mint például az “Arany a homokban” című kötetében is), mert nemcsak a címében arany, hanem tartalmában és tudásában is.  Én pedig azt mondom, hogy több ez annál, mint arany, ez már gyöngyöző költészet. Olyan, amire öröm ránézni, és öröm olvasni is egyszerre, mert fontos és magasröptű. Témáiban az általánosabb és nem népnevelő, nem termelésre buzdító, nem tanító jellegű, hanem finom líra kapja meg az olvasót.A szerelem magasztos erejével, magasröptű leírásaival tud hatni és olyan reagensen, hogy szélfútta fái is fellélegeznek az örömre, mert jó hírt mond. A szeretet igéjét hordja magán minden sora, sokszor nagyon lágyan, sokszor merengőbben, de sohasem a szerelem erőszaktételét, hanem a meghódítás szépségét, a hűséget, a jóságot ontja verseiben. Csiszolt gyémántokká válnak ezek a lírai költemények, hisz pátosz nélkülisége már bizonyíték arra, hogy vérbeli költővel van dolgunk, aki elmondja az elmondhatatlant, leírja a leírhatatlant s mindezt szeretet-meleggel és arany napsugár-cirógatással teszi.
Egy nagyon jó könyvet olvashattam el, mielőtt elkezdtem írni előszavát és nagyon rokonítottak a Váci Mihály „Még nem elég” szavai a versekkel, mert olyan nagyra mérhetők e versek, hogy akár Váci is írhatta volna őket.
Sok versét ismerem Pagonyi Szabó Jánosnak, de ez a válogatása egy teljes képét mutatja az ő költészetének. Igen kiteljesedett és szép líra az övé.
Persze, ki kell emelnem a „Mai ima” című versét, mint „nagy” verset, mert itt megmutatja, hogy nemcsak a lírai költészetet „űzi”, hanem ilyen világfordító és balladaszerűség is jól áll a költőnek, amivel egy nagy tervet akar megvalósítani. A Mindenhatóhoz szóló-szálló imával próbálja leplezni, hogy „ez férfi munka volt” – lesz. (Vörösmarty). Ez a jelzése, hogy igazi, vérbeli költő ő, a vers az otthona és a világa. Poétikusabb realitásait is megtalálhatjuk a kötet végén. „A vén cigány” mai megjelenési formája ez a vers és úgy is íródott. Csalódnék, ha nem Vörösmarty Mihály volna az egyik példaképe!
Akárhogy is forgatjuk a tollat, a vers igazolja, kik vagyunk, honnan jöttünk, és merre tartunk. Pagonyi Szabó János a költészet szigetére, panteonjába, mert ez a templom már nincs is olyan messze, ahol majd papja lehet a múzsáknak, és az olvasóknak is egyben.
Ezekhez az elképzelésekhez had társuljon még, hogy ő a Cserhát Művész Kör megbecsült költő tagja, versei a Délbáb folyóiratban, és a Délibáb antológiában is megjelentek már. Irodalmi kitüntetésekben, és Cserhát-díjban is részesült, talán nem is véletlenül.

Lovag Bornemisza Attila író,
Salvatore Quasimodo-díjasa költő
A Cserhát Művész Kör elnöke,
A Délibáb főszerkesztője

ÉDES-KESERŰ SZERELEM

Bolyongok a szurok-fekete éjben,
Dühöngő, ordító fagyos szélben
Karöltve kegyetlen végzetemmel,
Keserű csókot kínáló szerelemmel.

Görnyedő testemből égre vetem fejem
A végzetet nyújtó embertelen helyen.
Vészt jósló viharok hömpölygő tömegén
Sejtelmes fények szűrődnek énfelém.

A mennyekből jövet alászáll Uram,
Megnyugtatja szívem, kijelöli utam.
Mire köszönetre nyithatnám a szám –
Olybá tűnik nekem – mintha álmodnám.

Visszatérek, s mintha mi sem történt volna
A szívem is örül már, vidáman dalolva.
Örömtáncot lejt, jár bennem az érzelem:
Hisz’ rám talált a gyönyörű, édes szerelem.

Ó, ISTENEM

Ó, Istenem, add meg nekem,
Hogy végre egy párom legyen!
Felajánlom egyik bordám,
Csak lenne egy „oldalbordám”.

Ó, Istenem, nagyot tettél,
A magánytól megmentettél.
Megalkottad ím a párom.
A bordámat nem sajnálom.

Ó, Istenem, nincs már Éden.
Nem sajnálom semmiképpen.
Kárpótoltad a hiányát:
Hozzám adtad a leányát.

Ó, Istenem, boldog vagyok,
A két szemem csak úgy ragyog.
Itt van Éva már mellettem,
A magányom elfeledtem.

Ó, Istenem, legyél velem,
Kísérd nyomon az életem.
Kit alkottál, figyeld néha,
Nem változik-é meg Éva?

Jaj, Istenem, segíts nékem,
Az egekre, szépen kérem.
Házsártos nő lett belőle.
Hová tűnt a hamvas bőre?

Jaj, Istenem, vedd már vissza,
Inkább lennék egymagamba.
Megtarthatnám a formámat,
Visszakapnám a bordámat.

Te Jóisten, mit beszélek!
Bonyolult a női lélek:
Hogyha elém ki is teszi,
Nem tudom azt kiismerni.

Tudod, drága jó Istenem,
Ha már adtad, akkor legyen
Minden férfinek egy neje:
Hadd vesződjenek csak vele!

ALMAFA ÁRNYÉKÁBAN

Az almafa árnyékában ülök,
Szemem közben meg sem rebben.
Gondolatom csak körüled forog,
Várom alakod az ajtószegletben.

S mintha hallanád gondolatom:
Elindulsz máris oda, felém.
Cipőid sarkai kipegve-kopogva
Mind közelebb hoznak elém.

Mire odaérsz, már én várlak,
S eltűnsz ölelő karjaimban …
Homlokod felhői messze szállnak,
Szemeidben vágyak tüze lobban.

SZÍVEM KÍVÁNATOS HÖLGYE

Emeld magasra fel a fejed,
Nézz reám csillag-szemeddel,
Fordítsd felém a tekinteted,
Érints meg puha hó-kezeddel.

Szólaljon meg cseresznye-szád,
Hamvas bőröd illatozzék,
Mosolyogjon barack-orcád,
Égő tüzed ne változzék.

Csípőd legyen ringó hajó,
Lelked finom gyémánt-fehér,
Hajad, mint fekete holló,
Szíved puha aranytelér.

Kebled, mint a ringlószilva,
Öled dimbek-dombok völgye,
Az érzelmektől elpirultan,
Szívem kívánatos hölgye.

VALENTIN NAPJÁRA

Februárnak derekán,
Téli fehér éjszakán,
Magányos szív egyedül,
Vágyakozva hegedül.

Napsütötte reggelen
Dallamára megjelent
A szerelem védnöke:
Valentinnak szelleme.

E szerelmes reggelen
Valentin, szép csendesen
Ámort fel is heccelé:
Magányos szív most a cél.

Ámor íja már feszes,
Nyila hosszú, egyenes.
Szerelmes szívet talál:
Gyönyörű ez a halál!

ÁMOR NYILA

Lesből, reá nem számítva
Szíven talált Ámor nyila.
Leterített azon nyomban,
Rózsaszínű szép mámorban.

Itt vagyok hát édes sebbel,
Szerelmetes nagy szívemmel.
Eléd teszem, neked adom,
Te legyél gyönyörű ápolóm.

Gyógyítgassad, szeretgessed,
Ölelgetve becézgessed.
Gyógyír legyen édes csókod,
Mellyel szívemet halmozod.

Szép ápolóm, nagy szerelmem!
Ámor sebe ne hegedjen!
Tudom, te is ezt akarod.
Az életünk legyen boldog.