Mikolai Bertics Mihály honlapja

SÁNTHA KÁROLY

Sántha Károly_x

Sántha Károly (1840 – 1928)

Evangélikus lelkész, költő, egyházi író. Sántha Sándor szűcs-iparos és Devossa Klára fia. Kecskeméten született (1840. október 22-én), ahol gimnáziumi tanuló is volt, az V. osztály kivételével, amit Sopronban végzett el. Kecskeméti tanárai közül Bulcsú Károly és Obernyik Károly buzdították a költészetre. A gimnázium után a tanulmányait a teológián folytatta, Pesten, az akkor még egyesült protestáns teológiai intézetben. 1866-ban sárszentlőrinci káplán, 1867 tavaszán tolnanémedi, 1868 őszén sandi, 1870-ben várpalotai, 1876. június 23-án sárszentlőrinci rendes lelkész lett. Egy ideig az egyházmegyei főjegyzői tisztet is viselte. 1895-ben a dunántúli evangélikus kerületben püspökjelölt volt.
Székács József és Karsay Sándor ösztönzésére egyházi énekeket írt, de javított és fordított, vers és prózai imákat is. Szorgalmas munkatársa volt minden protestáns lapnak és folyóiratnak. Költeményei a Hölgyfutárban (1861., 1863.); a Vasárnapi Újságban (1862., 1863., 1895., 1899., cikkek 1887. 35. sz. Karsay Sándor evangélikus püspök jubileuma, 1895. 32. sz. A bonyhádi evangélikus algimnázium negyedszázados ünnepe); a Váradban (1864. Költ.); cikkek az Egyházi Reformban (1871. Menjünk be az iskolába, Pünkösd táján, A veszprém-palotai fiókegyletről, 1873. Énekügyünk, A veszprém-palotai fiókegylet köréből, Karácson ünnepére, egyházi beszéd, Templomszenteléskor, 1874. Énekek); a Kalászok az életnek kenyeréhez (papi dolgozatok); Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (Költ. 1882-83., 1885-88., 1890-92., cikkek: 1876. Újra a Vasárnap megszenteléséről, 1879. A protestáns papság, 1880. A törvény, 1881. A gyermekhalandóság, 1883. Könyvism. sat.); a Képes Családi Lapokban (1891-93., 1895. Költ.); a Protestáns Papban (1899. 8. sz. Petőfi emlékezete); írt még költeményeket Arany János Koszorújába, a Magyarország és a Nagyvilágba, a Magyar Szemlébe. Katona József születésének százados évfordulója alkalmából az ő ódája nyerte meg a kitűzött 20 darab arany pályadíjat.
Budapesten halt meg 1928. szeptember 7-én.

Munkái:
– Egyházi költemények. Kecskemét, 1869.
– Buzgóság könyve. Bpest, 1888. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
– Jó gyermekek verses könyve. Karácsonyi és újévi ajándékul. U. ott, 1888.
– Egyházi beszéd. Elmondta a dunántúli ág. hitv. egyházkerület közgyűlésén 1890. aug. 13.
– Bonyhádon. Sopron, 1890.
– Őrangyal. Imakönyv prot. ifjak és lányok, különösen konfirmáltak számára. Bpest, 1896.
– Költemények. U. ott, 1897. (Ism. 1898. M. Szemle 3. sz., Vasárnapi Ujság 1. sz.).
– Adventi bőjti imák. (Feyér György «tanításaival» együtt kiadva.) Brassó, 1898.
– Konfirmácziói áldások. Alkalmi versek és bibliai idézetek. Bpest, 1899. (Különny. az Evangelikus Családi Lapból).
– Zsivora György, a nagy emberbarát. U. ott, 1899. (Luther-Társaság kiadványa 37.)
– Szent hangok. U. ott, 1899.
– Romlásfalva. U. ott, 1899. (Koszorú 51.)
– Szent hangzatok. U. ott, 1899. (Koszorú 57.)
– Olajfalevelek. Bpest, 1901. (Versek. Luther-Társaság kiadványa 36.)
– Hárfahangok. U. ott, 1905. (Koszorú 117.)
– Háborús idők imádságos könyve (Bp.Címkék: ébredés, megújulás, 1916).

(Forrás: Wikipédia)

LESZ MÉG EGYSZER ÜNNEP A VILÁGON

„Lesz még egyszer ünnep a világon!”
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad.
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog és szabad.
Most nem az, nem! Élvén is halottan,
Bűn fertőjében teng-leng itt a nép.
Az Istentől sújtva elhagyottan,
Mert elhagyta áldó Istenét.

Pattanjon fel sírok lomha zárja,
Ti próféták, ne aludjatok!
Míg hajnal jő a vak éjszakára,
Hadd harsogjon bátor ajkatok.
Száraz csontok szerteszét hevernek,
Álljatok meg e csontok felett,
Ha ti szóltok, mind életre kelnek.
S Lelket lelnek ők halál helyett.

Telve hittel s lélektől felkenve,
Keljetek fel, szent apostolok!
Ha megoldódik buzgalom tűz nyelve,
Millió szív, újra égni fog.
Égni forrón és lángolni hűen,
Uram, a Te szent oltáridért,
És nem csügged el kicsinyhitűen,
Ha kemény harc próbál és kísért.

Jöjj Magad, jöjj, s alkoss új világot,
Óh, te tövis-koronás Király!
Áldott a szív, sírjáiglan áldott.
Hol jó lelked hű szállást talál.
Te mosod meg tiszta hófehérre
Bűn szennyétől a szegény szívet.
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
S meggyógyítod, ki Hozzád siet.

Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk!
Jöjj s gyógyíts, mert a világ beteg;
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
Elfogy a hit és a szeretet.
Elfogy minden: áldás, üdv, béke,
Síron innen és túl a síron.
Óh, ihless meg, szent idők emléke
S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sion.