Mikolai Bertics Mihály honlapja

A BÖJT

böjtEngedtessék meg nekem itt, hogy néhány gondolattal illessem:
Az ex-Beatles tag –Paul McCartney és neves követői (Bryan Adams, Kevin Spacey, Doris Day, Alec Baldwin, Chris Martin, ismert brit szakácsok) felfedezni vélték azt, amit keresztény kultúránk már több mint ezer éve ismer és hagyományként, értékrendként őriz is. De nem afféle „kampánynak” nevezi, hanem böjtnek. Még csak nem is a világot folyamatosan mesterségesen is riogató-, félelemben tartó, úgynevezett „terrorizmus” és „klímaváltozás” mérséklésére cselekszi, hanem a Teremtő Isten parancsolata szerint. Lehet, hogy ezt az értékrendet az egyeduralmi korszak 45 éve kezdte kitörölni a mindennapi megélhetőségükért robotoló emberekből, majd azt követően pedig a keresztény értékeket semmibe vevő (sokszor meggyalázó) kozmopolita eszmeiség is, de máig nem szűnt meg. Nagyon sok ember tart ma is, hitbéli meggyőződésből, böjti napot. Például vegyük a Magyar Katolikus Lexikon „B” böjti napok sorait:

„Böjti napok:
1. a r.k. Egyház hatályos törvénye szerint az év minden péntekje és hamvazószerda – 2. a keleti egyházakban, főként az OOE-ban az év minden szerdája és péntekje, kivétel a Karácsony és Vízkereszt közti két hét, a Nagyböjt előtti harmadik hét, Húsvét és Pünkösd hete, továbbá VIII. 29. és IX. 14. A hosszabb böjtök négy ciklust alkotnak: karácsonyi böjt (XI. 15-XII. 24); nagyböjt (a vajhagyó vasárnapot követő tiszta hétfőtől nagyszombatig); Péter-Pál böjtje (Húsvét és Mindensztek vasárnapja között 2-7 hetes időszak); Nagyboldogasszony böjtje (VIII. 1-14).”

Aztán:

“Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik az nem virraszt, és aki nem virraszt azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. – A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ui. Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: “abyssus abyssum invocat”. örvény az örvénynek kiált.” – írja Anselm Grün:

Böjt – Test és lélek imája című művében.

Szerény véleményem szerint, a böjttel kapcsolatosan megkérdezhetjük önmagunkat, hogy vajon elaludt-e bennünk, emberi teremtményekben a hit, az Istenszeretet? Nos, ha igen, akkor ennek leginkább két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztottuk egymástól, ezáltal a böjtölés elmaradt, vagy tisztán szellemi beállítottsággá vált. A gyakorlatból kikopott a testi böjtölés, mert a szellem szabadságát hangsúlyoztuk. A testi böjtöléssel együtt azonban leggyakrabban eltűnt a böjt szelleme is. De kik, miért és hol böjtölnek manapság?
Azt tapasztaljuk, hogy a böjtnek nem csupán hitbeli-, hanem sokféle formája van jelen a mai társadalomban: vannak, akik ún. éhségsztrájkokat vállalnak különböző célok eléréséért, illetve kikényszerítésért. Mások azért böjtölnek, hogy bebizonyítsák maguknak, hogy tudnak önmagukon uralkodni. Vannak, akik  szociális indíttatásból teszik ezt; lemondanak az evésről, hogy ezáltal másokon segítsenek. Sokan egészségügyi okokból böjtölnek, vagy csak egyszerűen aggályosak bizonyos ételekkel szemben és azt tartják, hogy a különböző ételek egészségtelenek az ember számára. Mindezt tudományosan is igyekszenek igazolni és szinte már nem is marad számukra ehető, tisztának mondott étel. Ezzel a magatartással hasonlítanak azokhoz az ókori aggályosokhoz, akik egyes ételeket démoni lelkektől tisztátalanná nyilvánítottak és ezért tiltották a fogyasztásukat. A mai kor aggályosainak az indoklása más ugyan, de az eredmény teljesen ugyan az. Szinte nincs számukra olyan étel, amiről ne lehetne tudományosan is igazolni, hogy egészségtelen.
A jóléti társadalmakban egyre többen böjtölnek, mert jellemző rá a túltápláltságból adódó elhízás. Egyesek erre szintén túlzott reakcióval reagálva agyonkoplalják magukat, és futnak az utolérhetetlen topmodellek még inkább utolérhetetlen darázsderék ideálja után. Újabb vallási mozgalmak pedig az élet és a test teljes megtagadását hirdetik és a beteges koplalásuk mögött voltaképpen beteges lélek lakozik.
Különösebb kommentár nélkül is érezzük, hogy a fenti böjti formák, praktikák nem merítik ki a hiteles és tiszta böjt fogalmát. Lássuk akkor, hát, hogy mit is jelentene a voltaképpeni keresztény böjt?
A keresztény hitben élő emberek, mint az Istenhez intézett kérést, mint annak a jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják; másrészt pedig mint vezeklési és bűnbánati gyakorlatként élnek vele. Bocsánatát és segítségét kérik, ha bajban vannak, mert a külső szorongattatás számukra mindig az engedetlenség következménye. Így a böjttel fejezik ki a megtérési szándékukat, hogy visszatérnek Istenhez.
A jóllakott test elnehezül, és eltompítja vele együtt a szív éberségét is. Az éhező azonban  érzi, hogy rászorul a kívülről jövő beteljesülésre. A böjtölő látja, hogy a teste megköveteli a saját jogait, hogy a szelleme nem kezelheti a testét rabszolgaként. Az így megőrzött tiszta szív azonban jótékonyan visszahat a testi egészségre is.
Jézus szemében a böjt a gyász jele. Rendelése szerint, akkor kell majd böjtölniük a tanítványoknak, ha Ő már nem lesz többé közöttük. Azonban ekkor sem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jele lesz inkább a böjt a keresztény közösségekben. Általa a keresztények beismerik, hogy üdvösségük még nincs oly mértékben itt, hogy az teljesen áthatná őket. A böjtben ezután az üdvösség után vágyakoznak, hogy egyre jobban eltöltse őket az öröm, amelyet Krisztus eljövetele jelent számukra.
A keresztény hit szerint, a böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk ürességét, megmutatja gyenge és veszélyeztetett pontjaimat, hogy hol kell fölvennem a küzdelmet.
A Szentírás számos helyen tanúsítja, a tapasztalat pedig igazolja, hogy a böjt segíti a gyógyulást.
A másokért való böjtölés, a közbenjárás a keresztény életében. A böjtünk egyben imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent szereti.
A böjtben felébred a szeretet, amely egyedül tud csodákat elérni, szíveket megváltoztatni, és az üdvtörténetünk erről az örömhírről diadalittasan tanúskodik. Ez a böjt és ez a szeretet fakasztja föl az izzó szívekben a virrasztás lelkületét is. Az imádkozók megértik az egyetlen lényegeset, és Isten megérti az imádkozók vágyát.
A keresztény hagyomány azonban nem áll meg a böjt jótékony testi hatásainál. Mivel az embert a test és lélek egységeként tekinti, a test egészségét és a lélek tisztaságát szorosan összefüggőnek tudja. A böjt megszenteli a testet, amely a Lélek Temploma.

Mikolai Bertics Mihály