Mikolai Bertics Mihály honlapja

APÁM…

Apu 01y

id. Bertics István 1912 – 2002.

– emlékedre –

…míg küzdök a feledés ellen;
képedet kiszegelem
a frissen meszelt falra,
ajtómat tágasra nyitom,
amikor a zakatoló
hétköznapokból megjövök,
hogy olvadjon fel
e jég-Babilon
esendő lelkem ugarában,
ahova eltemettelek.

Ha gyermekem szemén át
nézel le rám s nevetsz,
úgy hajlok esti imára,
ahogy egykoron te hajoltál
zsenge életemre.
Lázba szökken a homlokom,
hideg ráz, égek, megfagyok;
rádöbbenek, apám,
mily’ mélyen alszol,
és én itt vagyok.

Emlékszel?
A zúgó patakban álltunk
– áh, az öröklét –
s kértelek: jöjj, legyünk kövek!
Te hatalmas sziklaként
a föld alá gördültél,
én szétszórt kavicsod lettem,
kit sodor a szél,  az ár
e felszínes mederben.

Mikolai Bertics Mihály