EPISTOLA

id. Bertics János 1935-2012.

   Jani testvéremnek
– post mortem –

 Vihar volt – kidőlt
sarkából az ég,
s egy túrháti tölgy…

…és akkor, megnyílt
alattad a föld,
feléd tárva
nagy, éhes hasát;
szörnyként nyelte el
meggyötört tested
s vitte győztesen,
…vitte üvöltve át
a mélybe, a sötét
örökkévalóságba,
hol Hadész az úr,
s ki ölébe hull,
annak már többé
semmi sem fájhat!

Ó, ez a teremtett rend;
– a bölcsőtől a sírig –
s te már odalent várod
a boldogabb időt;
Vihar volt – kidőlt
sarkából az ég,
s egy túrháti tölgy…

Ozirisz kapuján
öklömmel törnék rést,
hogy kihozzalak,
szerteszét szórnám
az Olümposzt,
mely mindent a pornak
s a hamunak vet alá,
de te vagy az erősebb
– nem én – amint ott
fekszel Isten tenyerén,
hogy megmérettess.

Mikolai Bertics Mihály