EPISTOLA
Jani testvéremnek
– post mortem –
Vihar volt – kidőlt
sarkából az ég,
s egy túrháti tölgy…
…és akkor, megnyílt
alattad a föld,
feléd tárva
nagy, éhes hasát;
szörnyként nyelte el
meggyötört tested
s vitte győztesen,
…vitte üvöltve át
a mélybe, a sötét
örökkévalóságba,
hol Hadész az úr,
s ki ölébe hull,
annak már többé
semmi sem fájhat!
Ó, ez a teremtett rend;
– a bölcsőtől a sírig –
s te már odalent várod
a boldogabb időt;
Vihar volt – kidőlt
sarkából az ég,
s egy túrháti tölgy…
Ozirisz kapuján
öklömmel törnék rést,
hogy kihozzalak,
szerteszét szórnám
az Olümposzt,
mely mindent a pornak
s a hamunak vet alá,
de te vagy az erősebb
– nem én – amint ott
fekszel Isten tenyerén,
hogy megmérettess.
Mikolai Bertics Mihály
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.