Mikolai Bertics Mihály honlapja

KOCKÁSLILIOM

Kliliom_06x

Mocsári kockásliliom

A növényhatározó szerint a mocsári kockásliliom a liliomfélék (Liliaceae) családjának kockásliliom nemzetségébe tartozik. Németországban 1993-ban az év virága volt. A rétgazdálkodás változása miatt sok helyen a kihalás fenyegeti.  Magyarországon is védett növény, eszmei értéke 10 000 forint. A Muravidéken,a Zalai-dombvidéken, a Zselicen, a Csereháton, a Bodrogközben valamint a Beregi- és Szatmári-síkságon fordul elő. Kertekbe is szívesen ültetik dísznövényként.
10-25 cm magasra megnövő hagymás, évelő növény. Hajtásai kopaszak, mogyoró nagyságú hagymája kopasz, gömb formájú, mérgező alkaloidokat tartalmaz. Tőlevelei hosszúak, keskenyek. El nem ágazó, termésérés idején megnyúló, sötétzöld vagy barnás szárán 3-5 szálas-lándzsás, kihegyesedő, kissé csatornás, szórt állású, húsos levél található, melyek mérete a száron fölfelé haladva csökken. Tulipánra emlékeztető, bókoló, harang alakú, 3–5 cm-es virágai magánosak, néha párosával fejlődnek április – május környékén. Színük bíbor vagy rózsaszínű, néha fehér (f. Alba változat), igen látványosak. A hat egyforma lepellevél szabadon áll, rózsaszín vagy néha fehéres alapszínüket sakktáblaszerűen barnásvörös foltok tarkítják. A belső leplek a külsőknél szélesebbek. A leplek tövénél, a harang belsejében nektármirigy található.
Mocsárrétek, ligeterdők, síklápok impozáns növénye, 800 méter magasságig fordul elő, legfeljebb évi 1-2 kaszálást visel el.

Salátaboglárka

Salátaboglárka

Megérkezett a várva-várt tavasz. Odakint ragyog a nap, lengedez a szél, néha pajkosan belekap a hajunkba. Az egész természetben érezni lehet a téli egyhangúságból való kitörést, a langyos fölmelegedést, a zöldülő fű illatát, a megújulási évszak áradatának hatalmát. Szemmel követhetjük az új világ mocorgó ébredését a hűvös hótakaró alól, csak ki kell lépnünk a házból, magunk mögött kell hagynunk a városi beton- és flaszterrengeteget.
Nos, azt hiszem, hogy ilyen szempontból mi szatmár-beregiek a szerencsésebbek közé tartozunk, hiszen karnyújtásnyira van tőlünk a legtöbb természeti csoda, amivel Isten Teremtéskor megajándékozta az embert. Nem… nem az égi csodákra gondolok, hanem a négy folyó ölelkezésére: Tisza, Szamos, Kraszna, Túr s az érintetlen tájra (erdőkre, mezőkre, rétekre, gyümölcsösökre), fű, fa, virágra, és nem utolsósorban az itt élő, jó lelkű, szorgos emberekre.
Itt a tavasz. Valahol beszélték, hogy már a fecskék is megérkeztek, bár mi még nem láttuk őket. De találkoztunk már a Tisza árterében – épp tegnap – szürke gémekkel, fehér kócsagokkal és csivitelő madarakkal. Nagy egyszerűséggel meg is állapítottuk, hogy “felébredt a táj”. A gólyák is visszatértek; birtokba vették a régi fészket és a madárlak igazgatása- csinosítgatása közben, merthogy gólyáéknál is illik tavasszal megcsinosítani a “házat”, násztáncot járnak kelepelve – nem telik el emberi szem velük.

fürge gyík

fürge gyík

A Tisza töltésén már érik a finom sóska, bőven lehet kóstolgatni belőle, és virít a sárga salátaboglárka meg az árvacsalán is. Csodálatos a sok, tarka virág, rendre megcsodáljuk őket.
Tenyerünkbe vettük az alattuk elosonó, fürge gyíkot – csak egy fotózásra, persze – és a természet varázsával betelve tértünk haza. Közben egyik kedvencünkre gondoltunk – a kockás liliomra. Az elmúlt hétvégén már felkerestük az élőhelyüket, de akkor még csak halványan fakadó bimbókat találtunk. A rétet és az erdő szélét is – az esőzések miatt – még többnyire víz borította. Tudtuk, láttuk a helyszínen, hogy egy kicsit – legalább egy hetet – várni kell még a csodára…
Ma reggel aztán felkészültünk; fényképezőgépeket és gumicsizmákat – ahogy errefelé mondják: beregi szandálokat – pakoltunk az autóba és elindultunk Márokpapi határába. Szerencsére a napsütés is velünk volt.

Násztánc - gólyáéknál

Násztánc – gólyáéknál

Tákoson megálltunk egy gólyafészeknél és megfigyeltük a gólyapár táncát. Azt hiszem, hogy valahonnan, talán a tavaszi szél súghatta meg nekik, tudhattak érkezésünkről és külön készültek fogadásunkra egy gólya-duettel, vagyis egy kelepelő táncműsorral. Csodálatosak voltak s kár, hogy a kiérdemelt tapsra felröppentek, elvitorláztak a háztetők fölött. De az is lehet, hogy épp delet ütött az óra és békaebédre siettek a bockereki lápra.
Kis idő múlva megérkeztünk Márokpapi határába, a kockásliliomokhoz. Már a táj is csodálatos; zsenge fűvel borított, élénk-zöld rét, itt-ott hagyásfákkal tűzdelve, a látóhatárt pedig a rügyekre fakadt erdő zárja le. Ezúttal már a csoda sem váratott magára: kockásliliomok! De minek is beszélnék arról, amit szavakkal nem lehet leírni, inkább tekintsék meg a fotóinkat ugyanezen a weblapon, a KÉPEK / KOCKÁSLILIOMOK menüre kattintva.

Mikolai Bertics Mihály

 

levelibéka

…és az időjós, levelibéka