Mikolai Bertics Mihály honlapja

MORGOLÓDÓ

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

Mintha nem működne rendesen ez a világ. Napok óta morgolódom; a parkolóban hely és jegyhiány miatt, az ÁBC előtt mindenkit leszólító-, cigit, vodkát kínáló szatyorosok miatt, a boltban a kiszolgálás miatt, az árcédulák miatt, a fagyott felvágott miatt, a bankban a lassú ügyintézés miatt, a biztosítónál a ravasz csúsztatások miatt, az okmányirodában a bürokrácia burjánzása miatt, az orvosi rendelőben a soron kívül besurranó kiváltságosok miatt, az utcán a fogam alatt recsegő por miatt, a kiborított és széttúrt szemeteskuka miatt, és még sorolhatnám.
Olyan, mintha minden csak hasonlítana az igazira, de nem az.
Tudom, hogy valahol, a „barlangon” kívül igazi parkolók vannak, ahol igazi jegyeket is lehet vásárolni, az ÁBC előtt igazi szatyoros bevásárlók közlekednek, a boltokban igazi árcédulák vannak, a felvágott nincs lefagyasztva, a bankban igazi, ügyfélbarát a kiszolgálás, az igazi biztosítók igazi betörések, beázások, autós koccanások kárát fizetik meg. Igazi okmányirodákban igazi ügyekkel foglalkoznak valós időben (nem kell háromhetes időpontkérés). Igazi orvosi rendelőkben, igazi sorszámmal rendelkező betegeket igazi orvosok vizsgálnak. Az utcákon igazi rendőrök járőröznek és felügyelik az igazi rendet, itt-ott igazi kukák vannak, amelyekbe az igazi emberek beledobhatják az elhasznált papírzsebkendőket, kiürült cigarettásdobozokat, elszívott szivarvégeket…
Igazi autó tülköl az ablakom alatt, igazi hangja ébreszt egy olyan igazi reggelen, mint ez a mai. A „barlangon” kívül minden igazi. De milyen az, ami igazi?
Nem tudom. Bizonyára nem hazug, vagy árnyékszerű, hanem tökéletesen működő, betölti mindazt a funkciót, amit egy igazinak (bármi legyen az) be kell töltenie. Sajnos, nekem most be kell érnem ezzel, ami van, ezzel az árnyékkal, vagy álságossal, ami fáj, mert recseg-ropog a fogam alatt, mert „nincs”, mert „elromlott”, mert „nem jól van kitöltve” mert „csak majd jövő héten tessék jönni”, mert „telefonon értesítjük” és így tovább…
Ezen a bizonyos reggelen, az ablakom alatti tülköléskor, ami csak újabb adalék a kettős (árnyék, és valós) világomhoz, megbizonyosodott bennem, hogy a barlangon kívül a demokrácia is igazi. Meggyőződésem, hogy az igazi demokráciában, igazi emberek igazi közösségben élnek, és a közülük kiemelkedő közéleti szereplők csak úgy vesznek ki pénzt a „közös kalapból” hogy minden érme a lelkiismeretük malomköveként pörög körbe-körbe, és végül teljes beismerésre őröli őket.