Mikolai Bertics Mihály honlapja

TÚRHÁTI BETLEHEMES

Betlehemesek

Mikolai Bertics Mihály gyűjtése

Karácsony közeledtével főleg hagyományőrző csoportoknak, egyleteknek ajánlom. Talán még idejében.

Szereplők:
Angyal 1
Angyal 2
Angyal 3
Angyal 4
Bekérő
Betyár
Pali pajtás
Öreg
Háromkirályok: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár

 

Bekérő
Dicsőség Istennek odafenn az Égben!
Békesség e háznak, ahova beléptem!
Nemcsak magam vagyok, társaim is vannak,
kik nem útszéleken, s bokorban akadnak.
Kérditek, ki vagyok, kérditek mi vagyok(?)
ez farkasbundámon a lyukak oly nagyok;
pásztor legény volnék, a szó engem illet,
nagy fényesség tűnt fel az én szemeimnek.
Mi, pásztoremberek, kint vagyunk a nyájnál,
ide kőhajtásra, első esztenánál,
angyalszót hallottunk, láttunk fényességet
eljöttünk illendőn, tenni tisztességet.

Betlehemet hoztunk, szabad bemutatni?

Bevonuló közös ének: (így vonul be a négy angyal a betlehemmel)

Angyali glória zeng Betlehem felől,
Nagy fényesség, megnyílt az ég.
Pásztorok örvendezve, gyorsan útra fel!
Ma szült a Szűz egy kisdedet.
Szent jóslat int a felkelésre;
Dávid király eljövendölése,
Fel, pásztorok, keressük fel tehát,
Jézust, az árva népek óhaját!

Bekérő
Csillagfényes éjszakában,
megjelent az Úr angyala,
pásztoroknak, akik féltek,
mondá nekik: ne féljetek,
menjetek el Betlehembe,
siessetek.

Betyár:
Hipp, hopp – rettenetes hírt mondok:
angyalok repkednek,
a hegyek kék lánggal égnek!

Bekérő:
Ki vagy Te?

Betyár
Na, állj félre pajtás,
hadd szóljak én is egy pár szót!

Betyár vagyok, még az apám se volt más,
ostor fityeg bal vállamon, még pediglen karikás.
A máseste beléptem az urasság házába,
lecsaptam perselyemet asztalára;
mondtam neki tegyen bele pénzt, vagy bár mit,
mert, ha nem, feloldom az életét.
Erre az urasság nagyon megijedt,
telerakta perselyemet arannyal ezüsttel,
így indultam utamra.
De alig értem a város szélére,
jöttek a zsandárok százával, ezrével.
Elől jött a kapitány, daruszőrű paripán,
perselyemmel úgy homlokon vágtam,
leszédült lováról.

Bekérő:
És a Pali pajtásodat hol hagytad?

Betyár:
Nem érkeztem perselyem után oly hamar kapkodni,
mint a daruszőrű paripára pattanni,
kivágtattam a síkra, mint acélból a szikra,
így maradtam egy ingben, gatyában,
mint a piros alma kifordult hajában;
még a Pali pajtásomat is ott felejtettem.
No, de sebaj;
Egyet füttyentek, kettőt sűrjentek:
– Gyere be te Pali pajtás!
Jóltartalak borral, bottal, báránypecsenyével,
tizenkétrőfös fekete fenével!

Pali pajtás:
Mi baj pajtás? Lám én is itt vagyok,
de ne csodálkozz rajta, hogy ily nagy bajuszom van!

Betyár
Csodálom pajtás, oly nagy okosságodat,
és orrod alatt függő nagy bajuszodat,
de az öreg apánkat, hol hagytad?

Pali pajtás:
Erdőségben, mezőségben sétáltam, sétáltam,
egyszer csak egy bakkecskére találtam,
melytől úgy megijedtem, hogy az öreg apámat is
otthagytam, de sebaj;
egyet füttyentek, kettőt sűrjentek:
– Jöjjön be, öregapám, füstölt kolbászt kap kend!

Öreg:
Ó, be is mennék én kedves gyermekem,
de félek, hogy a házigazda a füstölt kolbászt a nyakamba akasztja!

Pali pajtás:
Attól ne féljen öregapám, csak jöjjön be, meleg kalácsot kap!

Öreg:
Ó, be is mennék én kedves gyermekem,
de félek, hogy a házigazda a meleg kaláccsal
ezt az egy, meglévő fogamat is kiveri!

Pali pajtás:
Ne féljen öregapám, csak jöjjön be, óbort kap kend!

Öreg:
Ó, be is mennék én kedves gyermekem,
de félek, hogy a házigazda
az óbort a csizmám szárába önti!

Pali pajtás:
Attól se féljen, csak jöjjön már be!

Öreg:
Ó, be is mennék én kedves gyermekem,
de még az ajtó kilincsét se lelem.

Pali pajtás:
Kinyitom én,
de vigyázzon, mert a ház előtt van
egy 777 méteres árok, bele ne essen!

Öreg:
Ó, kedves gyermekem,
mikor én 77 éves voltam,
és tizenkét gyermek apja voltam,
még egyszer egy ilyen árkot átugrottam.
– Hipp, hopp, szerencsés lencsés, füstölt kolbászos jó estét!
Lám ti idebent esztek, isztok, dorbézoltok
és az öreg apátokra nem is gondoltok?

Pali pajtás:
Se nem eszünk, se nem iszunk
csak a kulacs száját nyalogatjuk, adjuk hát az öregnek is!

( A Pali pajtás átnyújtja a kulacsot az öregnek, de fenékkel felfelé)

Öreg:
Lám, lám milyen ez a mostani fiatalság
az öregnek a butykost fenékkel fordítják!

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám, csak béfagyott!

Öreg:
Még, hogy béfagyott, kedves gyermekem?!
Azt is megengedem, ilyen hideg télben
bé is fagyhatott,
de tegyük le a házigazda asztalára
engeszteljen bele egy kis szilvóriumot.

Pali pajtás:
(Mindenkihez)
Nos, fújjatok az öregnek egy víg nótát!

Közös ének
Öreg juhász bundája, bundája
és az egész ő nyája, ő nyája,
serkents fel mély álomból, álomból
minden juhászt bokrából, bokrából.
Ó szerencsés éjszaka, éjszaka,
boldog ez az óra,
melyben ezt a gyermecskét,
szép mennyei gyöngyöcskét,
drága gyémántocskát,
szép virágszálacskát,
szülte e világra, alle-, alleluja.

Angyal: (a négy angyal közül valamelyik)
Glória pásztorok!

Pali pajtás:
Hallod öreg? Angyal szól!

Öreg:
Szárazfa!
…Égessenek nála!

Angyal:
Glória pásztorok!

Pali pajtás:
Hallod öreg? Ismét angyal szól!

Öreg:
Hallom, hallom, hogy a kolbász kukorékol a kéményben,
de fösvény a gazdasszony, nem adna belőle!

Angyal:
Glória pásztorok!

Pali pajtás:
Hallod öreg? Harmadjára is angyal szól!

Öreg:
Ó, szegény vén testem, mikor perzselik meg Pesten?!

Mi baj, édes fiam! Nagyon megijedtél?
Vagy talán álmodban rosszat cselekedtél?
Tán a fenevadak meg akartak enni?
Ugyan, ezért kár volt engem felkelteni!

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám. Kend is legyen ébren,
mert valami angyal szólt hozzánk az éjben.
Szent volt minden szava, csillagfény a szárnya,
Krisztus született ma erre a világra!

Öreg:
Ó kedves gyermekem, mond mi közünk lehet,
hogy valahol Kristóf vagy, mi is született?!
Emberek születnek, emberek halnak meg,
mondom, kár volt ezért így megijednetek.

Pali pajtás:
No, no, öregapám! Másképp szól a nóta,
Szent ám ez a dolog, félre minden móka.
Angyal járt a földön, valóságos angyal,
Olyan fénnyel volt az, mint világos nappal,
szólt, keressük fel a város istállóját,
hogy megláthassuk a világ Megváltóját.

Közös ének
Vígan zengjetek citerák Jézus született,
Harsogjatok sok trombiták a Gyermek felett,
Im’ az Egek Teremtője jászolban fekszik,
Mindennek hatalmas Ura barmok közt nyugszik.

Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj!
Ég szemű Gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr
jászolában megsimul
szent karácsony éjjel!

Pali pajtás:
Jöjjön öreg Betlehembe!

Öreg:
Hova, hova, Debrecenbe?

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám, Betlehembe,
megszületett a kis Jézus, menjünk imádására.

Öreg:
No, menjünk hát!
( a betlehem elé mennek, lehajolnak és benéznek a betlehembe)
Hol van az a ma született kis Jézuska?

Pali pajtás:
Itt fekszik a jászolban!

Öreg:
(zsebéből egy almát vesz elő és a betlehem felé nyújtja)
Nesze, Te, kis Jézuska, hoztam neked egy piros almát,
amellyel megtöröd az ördög hatalmát.

No, de kedves gyermekem,
látok ott egy nagyszarvú állatot, mi lehet az!?

Pali pajtás:
Ökör öreg, mint kend!

Öreg:
Itt az öklöm a bundában!
…No, de kedves gyermekem,
látok ott egy nagyfülű állatot, mi lehet az?

Pali pajtás:
Szamár öreg, mint kened!

Öreg:
Szalonna is jó lenne az öreg hasába, ha volna!
…No, de kedves gyermekem,
látok ott egy toklyót, melynek
bőre jó volna bundának,
húsa bográcsba,
füle hegye kesztyűm foltjának,
segge pedig a Pali pajtás orrára!
Vedd uram, vedd!

Pali pajtás:
Ne félj öreg, mit látsz!

Közös ének
Fel nagy örömre ma született,
Aki után a Föld epedett,
Mária karján égi a lény:
Isteni kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd a te édes Istenedet!

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincsen neki itt:
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj,
Mert ez az égi, földi Király!

(Bevonulnak a háromkirályok)

Gáspár:
Én vagyok a Gáspár, első napkeleti,
zarándokló király;
bárki ismerheti híremet, nevemet,
egymagam országlok
hét nagy ország felett,

Nagy vitézségemet
magasztalja a nép,
dalba szövi dalnok

Boldizsár: (közbe vág)
Mégis meg kell halnod!

Gáspár:
Mondjátok meg nékem, erre lakó népek,
igaz, hogy új király született felétek?
Nálam nagyobb rendű hatalmas családból?
Kinek háza felett új csillag világol?

Menyhárt: (néz a távcsővel)
Én sehogy se értem, eddig folyton láttam,
idáig követtük, e perc minutában.
Itt villogott, itt ni! Tán tréfát űz velünk?
Mi csillagtudósok, csudát nem ismerünk,

Errefelé tűnt el, itt kell annak lenni.

Boldizsár: (csak felmutat rá)
Ó, tudós, hát ez mi?

Menyhárt: (Ráemeli távcsövét)
Ilyen alacsonyan csillag nem járt soha.
Ez hát az a híres királyi palota?

Boldizsár: (Menyhárthoz)
Üsse fel fölséged ezt a hízott könyvet,
jó ha lapoz benne emlékeztetőnek!

Gáspár: (térdet hajt)
Üdvözlégy újszülött, nálam hatalmasabb!
Fogadj jobbágyodul, ha nincs alkalmasabb.
Tömjént, fazék mirhát és drága kenetet,
Kelet üdvözletét hozom szívből neked.

Menyhért: (Mellétérdel)
Üdvözlégy, nagy tudós, csillag, ki jössz közénk,
kinek fénye után napkeletről jövénk,
ki ég fönségiből szálltál eresz fölé…
Ki jött, kardot se vont s a győzelem övé.

Tudós ember kezén nem gyűl fel a vagyon.
Csak tudományom van, de mind neked adom.

Boldizsár: (meghajtott fővel beszél)
Ma született Jézus, üdvözöl az ősz agg,
ki rangtalan jöttél, üdvözöl a főrang!
Kinek minden fény vak, kinek minden olcsó,
ó, felséges bölcső – megváltó koporsó!
E szép koronával övezzem-e fejed?
Akácfa tövise ad koronát neked.

Palástomat adjam? Lesz neked szőrdaróc,
később sorsot vet rá a gőgös martalóc.
Legyen tied hitem, ez égi szép és jó,
tőr át nem járhatja, megáradt vak folyó
el nem sodorja, szél el nem repíti,
kétségnek rozsdája meg nem feketíti
és mint nyűhetetlen, drága selyemkendőt,
neked adom, Jézus, a végtelen jövendőt!

Közös ének
Jézus ágyán nincsen párna, sír az ártatlan,
Szűz Mária elringatja gyönge karjában.
Könnyei hullnak a kisded Jézusnak,
Így kelletett megszületni a Megváltónak.

Nem kívánja selyem ágyát a gazdagoknak,
Sem a fényes palotáját a nagy uraknak.
Szénában, szalmában, a hideg jászolban;
Így kelletett megszületni a Megváltónak.

Öreg:
(A betlehem elé hajolva)
Isten egyszülöttjét leküldte a földre,
minden embereknek a lelki üdvére.

Kedves kis Jézusom, életem vezére,
szemeimmel látlak világ ékessége,
életed példa lesz, megtudja a világ,
hogy tenálad van az üdvösség, boldogság.

Pali pajtás:
Tud-e kend, öregapám, keresztet vetni?

Öreg:
Mit, mit kedves gyermekem, sósperecet megenni?

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám, keresztet vetni…

Öreg:
Nos, próbáljuk, hát!

Pali pajtás:
(Megfogja az öreg jobbkezét és mutatja a keresztvetést)
Mondja öreg: Atyának!
Öreg:
Atyámnak kálóban kenyere Bátorban –
ó, Uram Istenem, ne vigyél engemet örökös pokolra,
inkább vigyél a debreceni piacra, búza-lágy cipóra.

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám: Atyának!

Öreg:
Legyen hát, Atyának.

Pali pajtás:
Mondja öreg: Fiúnak!

Öreg:
Fia voltam apámnak!

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám: Fiúnak!

Öreg:
Legyen hát, Fiúnak.

Pali pajtás:
Mondja öreg: Szentlélek!

Öreg:
Szentebb az én huncut testem, mit a tiétek!

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám: Szentlélek!

Öreg:
Szentebb! Szentebb, ha mondom!

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám: Szentlélek!

Öreg:
Legyen hát, Szentlélek.

Pali pajtás:
Mondja öreg: Istennek!

Öreg:
Ó, Te István gazda, adj nekem két icce pálinkát,
szegény két juhászbojtárom számára!

Pali pajtás:
Nem, nem öregapám: Istennek!

Öreg:
Legyen hát: Istennek.

Pali pajtás:
Mondja öregapám: Nevében!

Öreg:
Dehogyis henyéltem, a nyájra vigyáztam, megfáztam!

Pali pajtás:
Nem úgy, öregapám: Nevében!

Öreg:
Legyen hát: Nevében.

Pali pajtás:
Mondja, öreg: Ámen!

Öreg:
Álltam én már az esőben eleget.

Pali pajtás:
Nem úgy, öregapám: Ámen.

Öreg:
Legyen hát: Ámen!

Pali pajtás:
Járt-e kend, öregapám, iskolába?

Öreg:
Hogyne, kedves gyermekem, tizenkét gimnáziumnak a falai mellett.

Pali pajtás:
És tud-e kend, öregapám, olvasni?

Öreg:
Hát, kedves gyermekem, egy kicsit silabizálni.

Pali pajtás:
Jó! Akkor olvassa el, kend, mi van a betlehem hátuljára írva!

Öreg:
Di… di… csér…. Di… csér… tes… tes… sék…

Pali pajtás:
Nos, öregapám: Dicsértessék

Öreg:
Igen, igen… Dicsértessék!

Közös ének (kivonuló ének)
Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el,
Betlehem városába, rongyos istállócskába
siessünk, ne késsünk,
hogy még ezen éjjel odaérhessünk,
mi Urunknál tiszteletet tehessünk.

Betlehemes játék

Betlehemesek a debreceni betlehemes találkozón.