Mikolai Bertics Mihály honlapja

URAM!

uram…Érzem, hogy időnként észreveszel engem, rám ismersz és próbatételekre szólítasz. Gondolom, néha benned – a Mindentudóban –  is felmerül a kétség, hogy vajon igaz-e, amit látsz? Valóban olyan maradtam-e én, a saját képmásodra gyúrt teremtmény, az ember, akit lehelteddel áldottál meg, mint amilyenre a kezdetkor szántál engem? Maradt-e bennem hit; tudok-e még feltétel nélkül szeretni, hinni benned, a teremtett világodban, az emberekben, vagy bármiben? Képes-e még a porba és hamuba keveredett maradék egóm vétkezni, félni, fájni, gyűlölni, lázadni? De az is lehet, Uram, hogy éppen ezekben vagy leginkább kételyek nélküli.
Reám veted magasztos tekintetedet, mert szeretsz engem; végigsimítod a hátamat, a gerincemet, hogy érezd van-e még benne elegendő tartás, bennrekedt őserő, hogy eléggé hajlott-e már a kereszt súlya alatt, s a reám mért földi idő megérlelte-e már a törésre, az aratásra?
Belelátsz a gondolataimba is; mosolyogsz a nagy összevisszaságon és elintézed egy legyintéssel. Hozzáteszed: lehetnék pedánsabb kicsit a válogatással, szortírozhatnám az emlékeimet; mondjuk, tehetnék jó mellé jót az egyik polcra a másikra meg – hogy tartsuk az egyensúlyt – rossz mellé rosszat.
Megmosolyogtat a tudat, hogy a polcra rakható lomokban, egyebek közt, ott a Te részed is: az indíttatás. Elkönyveled a földhözragadtságomat és rovancsolod a szárnyalásaimat. Teszed ezt zömmel mosolyogva, csak néha komorulsz el, amikor rájössz a saját hibádra, Te Hibanélküli! Itt, meg ott, kicsit elszámoltad magad; többet reméltél tőlem, a porból gyúrt agyagtól!
Súgok, Teremtőm! Az öntudatra ébredés csak akkor fordult elő, ha hiányzó bordám engedted magam keresni! Figyelmetlen voltál – már megbocsáss – az indításnál! A teremtés vágyát, képzetét meghagytad bennem nagyranőve’, hát miért csodálkozol, ha egy másik nőben találtam meg azt, amit Te elrejtettél? Fogd fel úgy, hogy a téged igazolók- és dicsőítők táborát akartam növelni! Most nevess! Kérlek, nevess! Szemtelen őszinteségemet ne érezd, és ne vedd sértésnek! Tudom, kezedben van már – leírva – az új próbatétel koreográfiája. Kérlek, Uram, tépd apró darabokra!

Mikolai Bertics Mihály