Mikolai Bertics Mihály honlapja

Csibész

A SOMLÓ-HEGYEN

Mária szobor a Somlón / fotó: Mikolai

Valahányszor körbesétálunk a hegyünkön (a Haláp-hegyen) a délnyugati oldalon messziről magára vonzza a tekintetünket. Egymagában áll a síkon mint valami őrszem. Tanúhegyként, évezredek óta őrzi a tájat.
Egy szép őszi napon úgy döntöttünk, hogy közelebbről is bejárjuk.
A Rábafüzest Székesfehérvárral összekötő 8-as számú főúton közelítettük meg, a 92-es kilométerénél tértünk le-, pontosabban fel a Somlóra.
Kirándulásunkat még izgalmasabbá tette kedvencünk, Csibész – a kilenc hónapos goldi, aki ilyen kiruccanások alkalmával minden kő és bokor alá nagy érdeklődéssel szimatol be.
Így érkeztünk meg az ország legkisebb borvidékére, a Somló-hegyre, mely máris ott magasodott előttünk mintegy 432 méterre a tengerszint fölé. Jellegzetes alakja a Badacsony és a Szentgyörgy-hegyhez hasonlóan csonka kúpra emlékeztet, mely a szélesen elterülő palástját követve egyre meredekebben ível fel.
A Hegykapu-étterem előtti parkolóban biztonsággal hagytuk az autót, és indultunk neki a hegynek. Gyalogos túránkat a Somló déli oldalán, Somlóvásárhely felől kezdtük, az “S” jelű turistaúton haladva. Már rögtön az elején lenyűgöztek a rendezett hegyi utak és teraszok látványa, különösen a hegy lábától felvezető horhos mélyút, amelynek mindkét oldali támfalát, a teljes hosszán, óriás bazalttömbökből rakták ki. Itt elhaladva láttunk egy nagyon régi Mária-szobrot és egy taposó kutat. Ez utóbbiból az emberek úgy ihattak, ha a hatalmas kerékbe beleállva (taposómalom mintájára) nyerték fel a vizet, mintegy 80 méter mélységből.
Innen tovább haladva kissé levegőkapkodós (meredek) úton értünk fel a Szent Margit kápolnához. Ezen a helyen ajánlatos megpihenni és pár percig gyönyörködni a kilátásban, valamint a bazaltkövekben. Örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a hegy “él”; az emberek szorgoskodnak a teraszokon, és a pincéknél, amely szorgosság meg is látszik a szőlőkön.
Új erőkre kapva indultunk tovább a kilátó felé – tekintettel arra, hogy kedvencünk nagyon türelmetlenül viselte a pihenőt.
A kápolnától hegyi ösvény vezet fel, hatalmas félkör ívben megkerülve a bazalt kúpot. Egy szép fennsíkra értünk, melyet ligeterdő határol a széleken. A fennsíkon átvágva újabb emelkedő (fa lépcsősor) következett a tetőig. A tetőn a Szent István kilátó kínál lenyűgöző körpanorámát.
Miután kutyánkat sikerült kirángatni az éppen ásandó gödréből, folytattuk utunkat a vár felé. Meglepett bennünket (bár örültünk is neki), hogy innen lefele (lejtősen) vezet az út, mivel ezt a várat nem a hegytetőre, hanem a hegy egyik alacsonyabb kiszögelésére építették őseink. Igazán szólva megdöbbentünk azon, hogy mekkora vár állott itt egykoron. Még romos mivoltában is lenyűgöztek a méretei. Az írások szerint utoljára Vak Bottyán sasfészke volt ez erődítmény. Jó érzéssel állapítottuk meg, hogy nem csak mi kerestük fel e történelmi helyet, hanem több kirándulóval találkoztunk; fiatalokkal és gyermekes családokkal egyaránt. Persze ez nekünk azzal az apró kellemetlenséggel járt, hogy Csibészt pórázon kellett tartani, különben minden látogató kezét megnyalta volna egy szeretetteljes simogatásért. Na jó, azért volt ilyen is…
Kis kerülővel indultunk vissza a Szent István kilátóhoz, majd le, a parkolóba.
A hegy szőlős oldalán, egy éppen a kertjében tevékenykedő gazdától érdeklődtünk, hol lehet itt a híres “juhfark” bort megkóstolni? Mert mi még soha nem ittunk ilyet, de annyit tudunk róla, hogy “különleges gyógyír” és “a nászéjszakák” bora. Legendák övezik általános gyógyító erejét vagy éppen fiúnemzést elősegítő hatását, de hogy a borászok milyen sokféle és változatos borokat tudnak ebből a szőlőből készíteni, arról a gazda nem éppen a legjobb véleménnyel volt. Szerinte a Somlón már tiszta juhfark bort nem lehet kapni.
Nos, ennek ellenére mi mégis kértünk a páromnak egy deci juhfark bort a legközelebbi pincénél. Lehet, hogy nem kellett volna.

Mikolai Bertics Mihály.

Horhos út a Somlón. Csibésznek is nagyon tetszik. / Fotó: Mikolai

A kápolnától ilyen út vezet a fennsíkra. / Fotó: Mikolai

A falépcsős út a tetőre. Egy kis pihenővel. / Fotó: Mikolai

Somló vára. Vak Bottyán sasfészke volt. / Fotó: Mikolai