Mikolai Bertics Mihály honlapja

Egyedül ketten

FORRÓ FÉNYBEN

Naplemente a Hortobágyon / fotó: Mikolai

Naplemente a Hortobágyon / fotó: Mikolai

Forró fényben úszott a nap
égett vágyunk, ágyunk;
önfeledten, kéz a kézben,
fák tetején jártunk.

Alkonyatkor, félhomályban,
lobogó tűz mellől
hulló csillagokra lestünk,
suttogott a szellő.

Szikrafény hullt, eget gyújtott
– láva dúlt keblemben -,
áldott idő, boldog óra
és feledhetetlen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

PORAIMBAN

poraimban xOtt leszek majd az út menti fákban,
ahol a lomb össze ér,
csokrot köt a hajnal fénytörése
puszpángból, ha fúj a szél.

Puha, gyöngéd hullámzással,
illattal áraszt el engem,
bűn és titok felfedése
nyílik ki tenyeremben.

Derékig ér ott az álom,
nem akar kővé lenni,
– szélmalom csapkodó szárnya –
őt kell majd eltemetni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....