Mikolai Bertics Mihály honlapja

emlékezés

SZARAJEVÓ 1914

Szarajevó 1914

A szarajevói merénylet. A francia Le Petit Journal illusztrációja 1914-ből.

Száz éve, 1914. június 28-án történt a szarajevói merénylet, melynek áldozata Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és a felesége Chotek Zsófia volt. Az elkövető, Gavrilo Princip nacionalista szerb diák. Ferenc Ferdinánd a figyelmeztetések ellenére Szarajevóba látogatott, a hadgyakorlatot akarta megnézni. A szerb nacionalista Princip és társai már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen. A trónörökös Szarajevóba látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. Az első, sikertelen merényletet 10 óra 10-kor Nedjelko Čabrinović kísérelte meg. Ezt követően az útvonalat megváltoztatták, azonban Egy kattintás ide a folytatáshoz....

EMLÉKEZZÜNK!

kommunizm_aldozat_2014– a kommunizmus áldozataira –

Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt egy emberöltőnyi idő, egy negyedszázad és mára felnőtté vált egy új korosztály, amely szerencsére (a szabadság-szerető szülőknek és nagyszülőknek köszönhetően) egy demokratikusabb időszakban nevelkedhetett. Ők már csak tőlünk tudhatják meg, hogy miként éltünk – közel fél évszázadon át – a sátáni veres csillag árnyékában. Beszélgessünk gyermekeinkkel, unokáinkkal, és mondjuk el nekik az igazat.

A kommunizmus egypárt-rendszerű diktatúra-, a törvényi szintre avanzsált állami terror időszaka volt. A rettegett korszak éveiben az osztályharc véres valósággá lett; bárki internáló táborba, börtönbe vagy akasztófára kerülhetett, még a kommunista vezetők is. Az elvtársak (a legfelsőbb szinten) maguk írták a kulákok-, az osztályidegenek-, valamint Egy kattintás ide a folytatáshoz....

ANYÁM EMLÉKÉRE

Édes_03x

Édes – 1975-ben

                                – Főhajtás anyák napjára –

A májusi szellőzködő lágy melegben, amikor a dagadó rügyekből kifürdülnek a zsenge lombok, kipattognak a zümmögést csalogató virágocskák, mindig eszembe jut az anyám. Álomképekben lebeg elmémben, amint szoknyája szélét szorongatva próbáltam lépést tartani vele a kertek illat-áradatában, ő virágzó cseresznyefa ágat tört nekem, kezembe adta, és szemeinek tágas pillantásaival itta orcámról a mosolyt.
Istenem, mit nem adnék azokért a pillantásokért, hogy újra láthassam, hogy érezhessem simogató tekintetének puhaságát. Ő is a korai öregség áldozata lett, mint megannyi kabátfoltozó, keresztény, magyar anya. Dolgos kezének száraz kosarában a sok gondtól, ráncosra aszalódott az arca. Egy kattintás ide a folytatáshoz....