Mikolai Bertics Mihály honlapja

karácsonyfa

NAPI MOSOLY

Két nagyvárosi honatya elmegy az erdőbe, hogy karácsonyfát vágjanak maguknak. A térdig érő hóban gázolva órák hosszat keresik a megfelelő fenyőfát, de nem találják. Közben már a nap is lenyugszik, feltámad a jeges szél, a távolban pedig félelmetes hangon felvonyít valami vadállat.
Egyikük odafordul a másikhoz:
– Na, ebből nekem elegem van! A legközelebbi fát kivágjuk, akár fel van díszítve, akár nincs.

ÉLETFA

karácsonyfaRészletek Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató és művészettörténész – „a legszögedibb szögedi” – Karácsony, Húsvét, Pünkösd című monográfiájából:

A karácsonyi életfa, termőág az évről évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe, amely az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel is gazdagon ötvöződött. Állítása általános volt hazánkban, illetőleg népünknél is, de a múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesíti.
Horgoson láttam olyan karácsonyfát, piacon is árulták – tudósít – 1886-ból Móra István – amelyiknek szimbolikus jelentősége tisztább, könnyebb, mint a fenyőágé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....