Mikolai Bertics Mihály honlapja

FELTÁMADUNK!

feltámadás _1

– jegyzet –

Jézus előre megjövendölte a saját halálát és feltámadását és ezek az események pontosan úgy történtek, ahogy a Szent Könyvekben megvan írva.
Jézus azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt.” (János 2,19-21).
A keresztyén egyház épp abban a városban született meg, ahol Jézust nyilvánosan megölték, majd eltemették. A feltámadásban vetett hitnek valós alapokon kellett nyugodnia, ha meg tudott gyökerezni Jeruzsálemben és máig megmaradni az egész földön. A tanítványok a keresztre feszítés előtt elhagyták Jézust; halála után pedig elcsüggedtek, féltek. Nem is számítottak rá, hogy Jézus fel fog támadni a halálból. De a feltámadást követően az elcsüggedt, kiábrándult emberek a feltámadt Krisztus hatalmas ereje által megváltoztak. Ez a misztérium az egész világra nagy hatással volt, és van ma is. Sokan hitükért életüket vesztették, vesztik, mások pedig üldöztetést szenvedtek, és szenvednek. Ezt a bátor viselkedést csak egy dologgal magyarázhatjuk: meg voltak, és vannak győződve arról, hogy a feltámadás reményében érdemes vállalni bármit.
Talán a feltámadás misztériumához hozzátartozik, hogy teljes sötétségben kell eljönnie hozzánk is(?). Véleményem szerint, a rendszerváltás óta ilymódon hajtja hazánk szekerét is az „ügyeletes” politika: teljes sötétségben.
A nyolcvanas évek végére nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában – sőt még azon túl is – az egykori Szovjetunióból importált egypártrendszerű államforma tervgazdasága által biztosnak ígért célkitűzések nem bizonyultak többnek némi ideológiai délibábnál. A rendszer kiszolgálói (és az egész társadalom) szembesülni kényszerültek az elfuserált gazdaság három, vagy annál több generációnyira duzzadt országadóság terhével. (Ez az elmúlt tíz év alatt még nagyobbra nőtt).
A vasfüggönybe zárt és szuronyokkal őrzött diktatúrában, a „testvéri” hadsereg jelenlétének dacára, többek között, ezért jöhetett létre nálunk is a jelenlegi többpárti parlamentáris államforma. Az átkos korszak sötét éveit megélt, passzív ellenállást vállaló polgárok egy percig sem vesztették el a reményt abban, hogy egyszer nem csak a misztériumokban, hanem valós értelemben is feltámadunk, felébred az ország, megszabadul a sötétségtől, a felsőfokú rokonságra avanzsált idegen megszállóktól és az őket hűen kiszolgáló bérencek egyeduralmától. A történelem viszont ezúttal is bebizonyította, hogy egy ország politikai struktúráját akár néhány nap, hét vagy hónap alatt meg lehet változtatni. Gazdasági szerkezetének átformálása ettől jóval időigényesebb és bonyolultabb; évekre, sokszor évtizedekre van szükség. Az érintett emberek, azaz a társadalom szemléletváltására, a gondolkodási mód megváltoztatására pedig több generációnyi időre kell számítani.
Kis hazánkban az első demokratikusan megválasztott kormány 1990-ben, a proletárdiktatúra félévszázados romhalmazán (abból, amit a süllyedő hajóról menekülő Moszkva-barát partitúra már fel nem zabrálhatott) elkezdte a valós gazdaság alapjait építeni. Az átalakulás mindig kemény feltételeket diktált. Sokszor olyan intézkedések meghozatala vált szükségessé, amelyek nem nagy népszerűségre találtak a lakosság körében. Az átalakulási folyamat sem volt mindig tiszta, tisztességes, valamint korrupció- és hibamentes. Mindez egybevéve csak növelte a sötétséget, azok számát, akik politikai és gazdasági tudatlanságuk (vakságuk) miatt makacsul elkötelezettjei maradtak az egyeduralmi eszmeiség hatalmi visszarendeződése mellett. De a munkanélküliség folyamatos növekedése, az élő munkát terhelő rendkívül magas adók, a bérek kezdeti lendületének visszafejlesztése, a bankok közpénzekből (sokszor a felvett kölcsönökből) való konszolidálása – és még sorolhatnánk… – mára kiábrándította a leszegényített embereket. Tömegbázisának felőrlődése ellenére az átkos időkből öröklődött politika újabb és újabb megszorításokat helyezett kilátásba, folyamatosan acsarkodik ma is; foggal-körömmel ragaszkodna a hatalomhoz, a „húsosfazékhoz”, de a kard, amivel vagdalkozik élét vesztette. Ezenkívül már nem élvezheti a százezer fős „testvéri” hadsereg támogatását sem, mivel azoknak (tetszett-nem tetszett) ki kellett masírozniuk hazánkból (is). De ők nem adják fel! Maguk is elismerik, hogy folyamatosan hazudnak, csaltak, loptak – ennek ellenére nem tudnak tisztességgel veszteni, lemondani a haza tönkretételéről, mert nem élhetnek azzal a tudattal, hogy többé nem teljhatalmasai ennek az országnak. Kapkodnak, vagdalóznak, idegen hatalmaknak hazudoznak és elárulják a Hazát. Emberjogi, szociális és humán érzékenységet színlelnek, de valójában mindent tönkre tesznek és felégetnek maguk után; mint akik érzik a kapuzárás egyre közeledő pillanatát. A tények ellenére sem ismerik el, hogy a regnálásuk alatt az ország vissza csúszott a nyolcvanas évek végének szintjére. Semmibe veszik a többség küzdelmét, akaratát, áldozatos munkáját, erőfeszítését, hogy – társadalmilag és gazdaságilag is – minél előbb felzárkózhassunk oda, ahová már rég tartoznánk ha (éppen miattuk) országunk fejlődésében nem következett volna be ez utóbbi hosszas hátramenet.
Mindezek mellett – a számukra álomvilággá vált hatalom prizmáján át – nézve a hazai eseményeket, el kell ismernem: következmények nélküli ország vagyunk, ahol nem történt, és nem történik semmi – még jogi kereteken belüli elszámoltatás sem. Az ország kifosztói, elárulói ma is szabadlábon vannak, s köpködhetik a haza édes emlőjét, amelyen kövérre híztak. Következmények nélkül meggyalázhatják nemzeti jelképeinket, hitünket, szentségeinket…
De azért ne reménykedjen senki ember, hogy büntetlenül megússza, mert FELTÁMADUNK! Éppen úgy, mint a feltámadás misztériuma, a jobb- és a baloldal sorsa is meg van írva a Szent Könyvekben – Máté Evangéliuma szerint:

“Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
/ Mt. 25, 31-46. /

Nem kétséges tehát, hogy egyszer majd, az Isten által megadott napon, emberi mivoltunkban, és nemzeti mivoltunkban is: FELTÁMADUNK!

                          Mikolai Bertics Mihály