Mikolai Bertics Mihály honlapja

HALLGATOM A RÁDIÓT 1.

Lakótelepi keresztállítás

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

Teszek-veszek a dolgaim közt és hallgatom a rádiót – az MR1 adót. Amióta a bemondó így mondja be: „EMEREGY”, azóta ezen a mondókáján mindig kiakadok. Régebben Kossuth Rádió – Budapest volt a becsületes neve. De az „ügyeletes politika” ezt is megváltoztatta – talán Kossuth neve miatt – és azóta, ott, a székes fővárosban, Budapesten már nem hajlandó kimondani és kimondatni azt a szót sem, hogy „MAGYAR”, ami a rövidítésből következne: Magyar Rádió 1.
Nos, a rádióban éppen arról van szó, hogy az ország plébániáinak  levél (e-mail, drótposta) érkezett, melyben a feladó a plébánosok elhatárolódását kérte az adventi keresztállításoktól. A levél feladója valami új, ifjúsági szervezet. Az aláírók pedig a “Konzervatív Fiatalok” fantázianevű létező vagy nem létező csoport nevében ragadott tollat – pontosabban billentyűzetet.
Hát, szépen vagyunk – gondoltam – és mi tagadás, kellett pár pillanat, amíg a tudatomig ért: az Isten szolgái határolódjanak el a kereszttől! Ezek után már nem is csodálkoznék, ha a következő napokban a Por És Hamu Egylet felszólítaná a búzát, hogy határolódjon el a földtől, a Fényes Szívek Pártja felszólítaná az árnyékot, hogy határolódjon el a Naptól, a Forró Fejek Gyülekezete felszólítaná a lángot, hogy határolódjon el a tűztől, és így tovább, míg végül már a Fehérfolt Egyesület is kérné, követlené hogy a szürke tehenek határolódjanak el a tejtől. És ez még nem minden. Vannak újabb csodák is a földön, pontosabban a Magyar Ég alatt; tudniillik, hazai főpásztorunk sem nézhette mindezt tétlenül. Nyomban nyilatkozott, vagyis igyekezett megszólalni, reagálni:
Az egyház vezetőinek tudta nélkül vettek részt az adventi keresztállítási akciókon a katolikus papok, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pedig csak egy bizonyos politikai csoport leveleiből értesült erről…
…Ezeknek a keresztállításoknak a tartalmával semmiképpen nem tudunk azonosulni…” – fogalmazott az éppen beszélő, egyházi főember.
Akkor most, hogy is van ez? – kérdeztem önmagamtól, és kezdtem el erősen csavarni az észt. Szerény véleményem szerint ez nem nyilatkozat, hanem afféle mentegetés, vagy akár menekülés is a kereszt elől, (akarom mondani: alól), a kereszt terhe alól. Mintha csak egy megmondó ember lenne. Katolikus egyházunk vezetői nem azonosulnak a „keresztállítások tartalmával” – morzsolgattam még egy ideig a gondolatot és nem jött, hogy elhiggyem. A teljes tudatra ébredés forgószélfuvallatként oltotta ki lelkem mélyében azt a kis gyertyalángot, amit az egyházi pásztorság iránti tisztelet és szeretet fényében, még boldog emlékezetű Barna József plébános, keresztelő papom gyújtott meg több, mint félévszázaddal ezelőtt. Hitben nevelkedett átlagember vagyok, (de gyarló is, mint minden teremtmény). Letérdelek a kereszt előtt, amelyiken az Embernek Fia életét adta értem és minden emberért, hogy megváltsa a világot. Szent ereklyeként tisztelem még akkor is, ha azt a keresztet Jézus gyilkosai állították. Továbbá, letérdelek és fejet hajtok minden kereszt előtt (bárki állította), természetesen az előtt is, amelyiket esetleg a kommunisták, a szocialisták, a neoliberálisok, vagy a fent említett Ifjúsági Konzervatív Unió hívei állítottak – ha egyáltalán van ilyen kereszt valahol. Nagyon remélem, hogy a főpásztorunk nem tévedt el, csak kicsit elfordult most az esztenától, (a keresztmagasztalóktól), sajnos éppen akkor, amikor szegényes akolunkban báránybőrbe bújt farkasok szabadultak be és prédálják a nyájat, marakodnak a koncon. Remélem nem feledték el azt a hitbéli tanítást, miszerint: „Kereszt alatt nyög-, de kereszt nélkül csak züllik az ember!”.

2012. december 02.
Advent első vasárnapja