Mikolai Bertics Mihály honlapja

ÁLLÁSKERESŐ

eszemEgy magyar munkanélküli, (jelenleg “álláskeresőnek” nevezik, kikozmetikázva a politikailag kellemetlennek hangzó szót) Budapesten, már majdnem éhen halt; végső kétségbeesésében elment a német követség elé, és egy darab száraz kenyérre elkezdte rákenni a kutyasz@rt – mert abból van itthon bőven.
Meglátta a nagykövet, és lerohant hozzá:
– Ember, mit csinál?!
– Nagykövet úr, éhes vagyok, nincs munkám, se pénzem, hát kutyasz@rt kenek a kenyérre, mert ez van!
– Tudja mit?! Adok magának 10 eurót! Menjen el innen és vásároljon valami rendes ételt!
A munkanélküli ment is boldogan. De ha már ilyen könnyen keresett 10 eurót, gondolta jó lenne felvirágoztatni ezt az igen jövedelmező “tevékenységet”. Elment az amerikai követség elé is. Meglátta a nagykövet, és nyomban megszólította:
– Ember, mit csinál?!
– Nagykövet úr, éhes vagyok, nincs munkám, se pénzem, hát kutyasz@rt kenek a kenyérre és azt eszem?!
– Tudja mit, itt van 20 dollár! Menjen el innen és vegyen magának rendes enni valót.
A munkanélküli ember megköszönte és elment. Aztán mégsem hagyta nyugton a sikerélmény.  Gondolkodni kezdett: ha egy nagykövet ennyit ad, vajon mennyit kaphat a magyar főpolitikusoktól?! Reggel le is ült a Kossuth téren egy arra alkalmas helyen, hogy észrevegyék az Országházba ki-be járó honatyák. Jöttek is a főpolitikusok, látták a magyar munkanélküli embert, ahogy kente a kutyasz@rt a száraz kis kenyérére.
Egyik aztán odaszólt neki:
– Ember, maga mit művel itt?!
– Uram, éhes vagyok, de nincs munkám, se pénzem, hát kutyasz@rt kenek a kenyérre és azt eszem.
– Azt látom, de mért keni ilyen vastagon?! És a többieknek mi marad?!

viccesviccek.hu nyomán