Mikolai Bertics Mihály honlapja

CSAK A VELLA NYELE…

Csak a vella nyele– mosoly –

Történt egyszer, hogy Áron bácsi, Gyimesbükkről Pestre utazott a rokonokhoz, látogatóba, és arra a kis időre, amíg távol volt, Ábel fiára bízta az istenhegyi esztenát valamint az egész gazdaságot. Ahogy vissza tért, a fiú már várta a lovas kocsival a vasútállomáson.

Elindultak hazafelé és beszélgetni kezdtek. Azt kérdezte az öreg:
– Oszt, minden rendben volt, Ábel fiam?
– Igen idösapám.
– Semmi baj nem történt?
– Semmi idösapám. Ejsz’… csak annyi, hogy eltörött a vella nyele.
– Eltörött a vella nyele? Hát, hogyan tört el a vella nyele, Ábel fiam?
– Hát úgy, idösapám, ahogy vittem a pulit elásni…
– Miért, hát megdöglött a puli?
– Igen, meg a’… szegény pára…
– Hát, hogy történt?
– Úgy, hogy letaposták a lovak és a tehenek…
– Letaposták? Hát, hogy-hogy letaposták?
– Ejsz’, erősen megriadtak a nyavalyások, amikor kigyulladt a szíjú és az estálló.
– Kigyulladt a szíjú és az estálló is!? Ejsz’, mitől gyulladtak volna ki azok!?
– Hát idösapám, az meg úgy történt, hogy átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházrul…
– Hát a nagyház is leégett!?
– Igen, de a házi herceg ( a macska – sz.) a hibás.
– Ejsz’, már hogy lehetett az a rusnya féreg a hibás?
– Hát, úgy, hogy felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a szegény nagyanyámat.
– Oszt… meghalt a nagyanyád is??!
– Meg a’, idösapám – mind a két szemire! Akkor ütötte meg a veres guta szegényt, Isten nyugosztalja, amikor idösanyám megszökött a postással…
– Ejsz’ idösanyád megszökött a postással?! Hát akkor mégis csak minden rendben van, Ábel fiam.
– Hát ezt mondtam én is… idösapám…

Mikolai Bertics Mihály gyűjtése