Mikolai Bertics Mihály honlapja

FATTYAIT TANÍTJA A SÁTÁN

sátán– Mikolai Bertics Mihály jegyzete –

Fiaim! Véreim! Először is, ha uralkodni akartok az ember felett, akkor tartsátok őt a lehető legnagyobb tudatlanságban! Tagadjátok le-, írjátok át-, hamisítsátok meg múltját, eredetét, történelmét! Sorvasszátok el szellemi értékeit, romboljátok le példaképeit! Tegyétek gúny tárgyává, nevetségessé jelképeit hagyományait, szokásait! Szipolyozzátok ki a működésképtelenségig (vagy vegyétek el) iskoláit, valamint mindennemű műveltséget adó-, kultúraközvetítő-, és az önszerveződést lehetővé tevő intézményeit! Öljétek meg a lelkét, vegyétek el a hitét, az önérzetét, és törjétek meg az akaratát! (Ez egyébként is sátáni mivoltunk valódiságából fakad.) Hogyan tegyétek mindezt?
Nos, módszeresen és alattomosan cselekedjétek, amit mondok! A homlokotokra égetett veres csillagot kozmetikázzátok át repdeső madarakká, virító virágokká! Vegyétek el, csaljátok ki az embernek mindenét (privatizáljátok, zálogosítsátok) vagy teremtsetek olyan helyzetet, olyan időket, hogy kénytelen legyen felélni összes tartalékát, vagyonát; rójatok ki reá mennél nagyobb mértékű és mindennemű adókat!
Tartsátok állandó, rettegésben (a “terrorizmussal”), félelemben (mindenféle ál- vagy magatok kreálta rémhírekkel, boszorkánykonyhátokban kitenyésztett járványokkal) és teljes anyagi létbizonytalanságban!
Szítsatok folyamatosan ellentétet közte és embertársai között; valamint gyűlöletet a társadalmi beilleszkedésének minden szintjén! Játsszátok ki őt saját embertársai és vérei ellen, tévesszétek meg, és zaklassátok fel az embert, de olyannyira, hogy képtelen legyen a kompromisszumra, és ne tudja megállapítani még azt se, hogy ki kivel van!
Az úgynevezett demokrácia jegyében zavarjátok össze a jogrendszerét, és provokációkkal tegyétek folyamatosan próbára a tűrőképességét. Radikalizáljátok a szemben álló embereket annyira, hogy bármikor úgymond „kicsordulhasson” az a bizonyos “pohár”, és bármikor okotok legyen a “jogos, jogerős” – akár erőszakos – beavatkozásra vele szemben és mindazokkal szemben, akik nem kívánatosak a számotokra! (Történhet bármi, az úgyis titeket fog igazolni.) Ziláljátok szét a családját is, hogy még otthon se legyen nyugta az övéi széthúzása miatt. A napi túlélési küzdelem eméssze fel a még meglévő energiáját, erkölcsi tartását! (Fontos, hogy ne tudja megtervezni, megalapozni, megszervezni, biztosítani a család életét, jövőjét, utódai nevelését, oktatását, boldogulását.)
Ne hagyjátok önállóan gondolkodni, dönteni, cselekedni, nehogy rájöjjön, hogy másként és másképp (akár jól és békében) is lehet élni! Teremtsetek olyan helyzetet, hogy ne a lelkiismerete, a becsülete, a tudása, a tisztessége, hanem a félelme, függősége, pillanatnyi érdeke és apró haszna motiválja!
A munkában mindig csak részfeladatokat bízzatok rá és mindig legyen okotok az elmarasztalásra!
Vegyétek el tőle a kezdeményezés és a kibontakozás lehetőségét, de még annak a reményét is! (Így elveszítek tőle az önbecsülését, a munka és az alkotás örömét, ezzel is növelve a kilátástalanságát.)
Mindenféle átszervezésekkel tartsátok őt állandó mozgásban – kerüljön nektek, amibe kerül, úgyis ő termeli ki az árát (annyival kevesebbet visz haza, ti pedig elköltségelitek) – és ne hagyjatok neki időt a lélegzetvételre se, nehogy feltalálja magát, felismerje a rendszer hibáit, vagy kiismerje a hiányosságokból adódó lehetőségeket! A végsőkig tegyétek próbára az alkalmazkodó képességét is! (Így elveszti a biztonságérzetét, és állandósul a teljesítmény és bizonyítási kényszere is, ha meg akarja tartani az állását, vagyis a falatka kenyerét.)
Ha netán mégis adnotok kell neki, – a hierarchia szintjeinek megfelelően – csak annyit adjatok, hogy éppen éhen ne haljon! (Pénze és elesége mindig csak annyi legyen, amennyivel még fegyelmezni lehet.) Egyben tudatosítsátok benne a kiszolgáltatottság érzését úgy is, hogy ez az „adomány” nem jár, hanem csak adható, és bármikor minden indoklás nélkül csökkenthető, és meg is vonható. (A lényeg az, hogy mindig fusson a pénze után!)
Azt is tudatosítani kell benne, hogy tehet bármit, az úgyis törvénytelen, mert ti vagytok a törvény, ( a mérleg és a pallos is) és ti mondjátok meg, hogy mi az igaz, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy mit szabad és mi tilos (neki, de nem nektek) valamint mi, vagy ki az, amit-, vagy akit el kell ítélnie!
A látszat kedvéért időnként megadhatjátok neki az apró döntések lehetőségét, de csak akkor, és olyan ügyekben, ha számotokra közömbös a végkimenetel! (Mindig ti mondjátok meg, hogy miről dönthet és a válasz is csak „igen”, vagy „nem” lehet, más lehetőség nincs!). De tudtára kell hoznotok azt is, hogy feltételeket vagy ultimátumot csak ti szabhattok és adhattok is. Ne oktassátok, ne neveljétek ifjú sarjait, hanem idomítsátok. Kiváltságok adományozásával jutalmazzatok, és azok elvonásával, egyéb hátrányok kilátásba helyezésével büntessetek! Reklámokkal irányítsátok a figyelmét, akciókkal tereljétek a tudatát! Ha tanulni akar, hát tanuljon (ha tud). Ha van rá elég pénze, ideje és energiája.
Örökidőkre jól jegyezzétek meg, hogy az okos ember nehezen-, és csakis drágán ellenőrizhető vagy befolyásolható. Az ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan, okos ember pedig veszélyes reátok!
A liberalizmus, a szabadság, a személyiségi jogok és önmegvalósítás jegyében mutassatok példát neki – de színesen -, hogy miként teheti tönkre, pusztíthatja el saját magát! (Például, hogy emberi joga az önfeladás, a deviancia, a szeszes italok, a drogok fogyasztása, a homoszexualitás…) Had színezze csak a nyomorúságos mindennapjait afféle propagáló, “szórakoztató tv- rádióműsorokkal, sajtótermékekkel vagy egyéb “vonzó” meg látszólag „ártalmatlan” színes papírokkal és cukros vizekkel. Pozitívként állítsatok elé “öngyilkos” mintákat, példaképeket, általatok már teljesen birtokolt és átszellemült megmondó- és rábeszélő embereket, amiket- vagy akiket érdemes hallgatni, nézni, követni…
Nos, fiaim, ha mindez sikerült, akkor az emberrel már azt tesztek, amit akartok, mert – szó szerint és átvitt értelemben is – a kezetekből fog enni, azt csinálhattok vele amit akartok, hiszen mint a kezes jószág ellenállni már nem tud (nem mer, vagy talán nem is akar), és védekezni képtelen, csak a falkaösztön marad meg benne, ami összetartja.