Mikolai Bertics Mihály honlapja

HALLGATOM A RÁDIÓT 2.

hallgatom a rádiót

EMEREGY

Teszek-veszek a dolgaim közt és hallgatom a rádiót – az MR1 adót. Amikor a bemondó még így mondta be (a szoc-lib kormányzás alatt), hogy: EMEREGY, ezen a mondókáján mindig kiakadtam. Régebben Kossuth Rádió – Budapest volt a becsületes neve. De az „ügyeletes politika” ezt is megváltoztatta – talán épp Kossuth neve miatt – és attól kezdve, ott a székes fővárosban, Budapesten már nem volt hajlandó kimondatni és kimondani sem azt a szót, hogy „MAGYAR”, ami a rövidítésből következne: Magyar Rádió 1.
Hallgatom a rádiót, épp a rendszerváltásról beszélnek; figyelek a hangra:
„- Naivak voltunk” – mondja az egyik „rendszerváltó”, 1989-re emlékezve, majd a másik felmenti a politikai „elitet”, amikor kijelenti: „Vegyünk le egy kicsit a túl nagy felelősségből a politikusok válláról! Az, ami ma Magyarországon van, nem néhány száz vagy néhány ezer politikusnak a keze munkája. Nem azért alakult így, mert voltak ostoba vagy gazember politikusok kormányon és ellenzékben. Hanem azért, mert mi, magyarok, – nem megegyezés alapon persze – , közösen ide juttattuk a dolgokat.”
Na, ettől már ki is nyílt a bicska a zsebemben! Tehát, a politikusok nem hibáztak. És ez az iménti néhány mondat sem tekinthető afféle szerecsenmosdatásnak. Hiszen a politikusok, akikből a sokszoros milliárdosok lettek, egyáltalán nem bűnösök. Nem loptak, nem csaltak, nem hazudtak, nem herdálták el az országot, hazánkat nem tekintették Csáki szalmájának.
A nép a bűnös, az Istenadta Nép! A néptől kell hát megkérdezni, ugyan, hová is tűnt a nemzeti vagyon? Hová tűnt a hazai feldolgozó ipar, beleértve a mezőgazdaságit is? Hová lett az energia szektorunk, a gép-, a cukor- és cementiparunk? Mért vált köddé és párolgott el a magyar tulajdonú bankrendszer? Merre, hova fújta el a szél a hazai nagyüzemeinket, gyárainkat? Mondja már meg a nép, hogy miért-, és ki vette birtokba, egy forintos névleges áron, a székesfehérvári Videotont, a Budapest-mátyásföldi Ikarust, és az ország többi „Videotonjait”, „Ikarusait”, irodaházait, üdülőit, szállodáit, mezőgazdasági- és ipartelepeit? Természetesen a nép.
Mért is hordták szét a termelőszövetkezeteket? Hová is lett a „rendszerváltás” kezdeti időszakának nemzeti vagyona, amely az akkori értékeken számolva is, úgy kb. 180 milliárd dollárt ért? Ennek töredék része, a Világbank akkori számításai szerint is (60 milliárd dollár értékben) bőven fedezte volna az akkori külföldi államadóságunkat. Hát, elúszott. Biztosan ebben is a nép a bűnös!
Hallgatom a rádiót, az MR1 rádiót, amelynek a haza Júdásai már a magyar nevét sem mondják ki, pedig még mindig a vérét szívják és abból híznak kövérre. Hallgatom, amint a mikrofon előtti „rendszerváltó” kérdezgeti a többi „rendszerváltót” és a beszélgetés végére mindenki hőssé magasztosul. Ugyan ez folyik a televízióban is. Kiáll az egyik Júdás a kamera elé és elkezdi dicsérni, fényezni, szent szoborrá emelni a másik két-három Júdást; vállon veregetik egymást, fényes plecsniket, címeket-, százmilliós végkielégítéseket osztogatnak egymásnak, kitüntetik egymást. Természetesen, mindezt a mi pénzünkön-, adóforintjainkon teszik.
Szóval, hallgatom az MR1 rádiót, a szentté avanzsált „rendszerváltót” és nem értem őt, mert ha közülük mindenki ennyire pontosan és jól tette a dolgát, akkor hogy juthatott az ország ilyen mély szegénységbe? De nyomban rájövök, már a kérdésfeltevésem is milyen együgyű, kispolgári és nonszensz: hát persze, hogy tudták a dolgukat! Hogyne tudták volna?! Hát, mi is volt a „rendszerváltók” dolga? A mai állapotokat ismerve, nyomban rájövök: az általuk meghozott „törvények” alapján, megszerezni, kiárusítani, elvinni az utolsó szeget is ebből az országból s közben degeszre tömni a saját zsebeiket.
Találékonyak voltak (ma is azok) a „rendszerváltók” és én, kispolgár nem vettem észre, hogy afféle szemfényvesztés vagy kábítás áldozata lettem. Szép szavaikkal, sima beszédeikkel, hókuszpókuszaikkal elkápráztattak engem. Felhúzták nekem a lakiteleki sátrat, aztán ültek nekem benne ellenzéki kerekasztalt… Mintha valami mákonnyal etetnének már 1989 óta, mert kezes bárányként fogadom el a legnagyobb hazugságaikat is; Tudom, hogy félre vezetnek, de türelmes birka módjára követem őket. Akiket ők kiválasztanak, azokat választom meg országgyűlési képviselőknek, főembereknek – visszahívhatatlanoknak. Pártszíneiktől függetlenül eltűröm kormányaik hazugságát, garázdálkodását. Hajdúiknak, hatóságaiknak ostora az én hátamon csattan, s ezt is tűröm, elviselem némán, egyetlen zokszó nélkül. No, de ha én vagyok a nép, akkor ebben valóban bűnös is vagyok – elismerem.
Hittem a szirénhangokat, soha nem mondtam, hogy eddig, és ne tovább! Pedig jobb- és baloldalira osztották az országomat; holott rájöttem, már rég nincs jobb- és bal oldal, csak “lent” és “fent” van. Kétfelé terelték a népemet, miközben a hátunk mögött ők össze fogtak. Összefogtak – farkas falka módjára – a kifosztásomra, valamint az unokáim és dédunokáim kifosztására. Árpád-házi szent királyaink jelképeit, történelmi ereklyéinket üldözik, fasisztázzák. Nemzeti ünnepeinken, nem egyszer, kordonnal veszik magukat körül, mert utálják a magamfajta kispolgárokat, félik az őszinte szót.
Hallgatom a rádiót, az MR1 rádiót és csak most jöttem rá mibe keveredtem, hogy szerény véleményem szerint is, megélhetőségi szélhámosok, kisstílű gazemberek játékszerévé váltam.

Mikolai Bertics Mihály