Mikolai Bertics Mihály honlapja

HALLGATOM A RÁDIÓT 3.

hallgatom a rádiót

Teszek-veszek a dolgaim közt és hallgatom a rádiót – az MR1 adót. Amikor a bemondó még így mondta be (a szoc-lib kormányzás alatt), hogy: EMEREGY, ezen a mondókáján mindig kiakadtam. Régebben Kossuth Rádió – Budapest volt a becsületes neve. De az „ügyeletes politika” ezt is megváltoztatta – talán épp Kossuth neve miatt – és attól kezdve, ott a székes fővárosban, Budapesten már nem volt hajlandó kimondatni és kimondani sem azt a szót, hogy „MAGYAR”, ami a rövidítésből következne: Magyar Rádió 1.

.„Az, hogy a kommunizmus áldozatává vált valaki, az részben az ő döntése volt. Antikommunista volt, egyéb nézeteket vallott, tehát ő erről dönthetett. Ha akart, kommunista is lehetett” – közölte egyik „honatya” egy rádióinterjúban.

Történt mindez azon a jeles napon, a Krisztus Urunk születésétől számított 2010. esztendőben, Böjtelő havának 25. napján, amikor egy ország hajtott éppen főt és a kommunizmus áldozataira emlékezett. Meggyalázta ezzel gyászunkat, és az áldozatok emlékét is egyaránt. Úgy látszik, hogy egyeseknek semmi sem szent – arra pedig már gondolni sem merek, hogy a gyalázkodó úgymond “megrendelésre” beszélt.
Teljesen ledöbbentem a nyilatkozat hallatán, és nem hittem a füleimnek, hogy mindez a XXI. században, Magyarországon, egy “honatya” szájából hangzik éppen el. Mi tagadás, kellett egy kis idő, hogy lelkileg is megemésszem a hallottakat és be tudjam zárni azt a bizonyos kinyílott bicskát a zsebemben.
Szerény véleményem szerint, a közpénzeken (általunk) tartott, eurokrata honatya kijelentése ezen a ponton a gazemberségből egyenesen a hülyeségbe fordult át, tudniillik a kommunista diktatúrának világszerte több tízmillió olyan áldozata is van, akiket egyáltalán nem politikai nézetei miatt gyilkoltak, vagy hurcoltak el. Ha a teljesség igénye nélkül-, és csupán a kis hazánkban elkövetett bűntetteket nézzük, akkor is az alábbi következtetésre jutunk:
A megszálló Szovjet Hadsereg fegyveres zabrálói által számlálhatatlan meggyalázott nők, továbbá az őket, öreg- vagy gyermekkorú, megölt védelmezők, a Gulágra hurcolt százezrek, a kizárólag „osztályidegen” alapon kitelepített tízezrek, vagy a minden különösebb politikai indok nélkül a hortobágyi, recski, stb. internálótáborokba zárt és ott megsemmisített emberek, soha, semmilyen körülmények között nem döntötték el, hogy ők „antikommunisták”. Nem voltak a rendszer ellenségei, hanem a véres kommunista diktatúra tekintette őket minden ok nélkül ellenségeinek.
A rádióban hallottak után, már csak azt kérdezem magamtól:
– Quis haec “homo” est?! – Ki ez az „ember”?!

Mikolai Bertics Mihály