Mikolai Bertics Mihály honlapja

HULL A HÓ…

traktor gumi xxx

A kies ártéri erdőben (Gergelyiugornyán) egy sorsára hagyott gumiabroncs keresi rendetlen gazdáját.

Vasárnap van, hull a hó és a makulátlan fehérség beborít mindent: lombot, avart, sáros ember- és állatnyomokat, de még a szemetet is. A Tisza ártere, az ártéri erdők és liánosak ilyenkor még csodálatosabbak. Ez a csoda talán abból fakad, hogy télen, a hóban, sokkal könnyebben elérhető a természet ezen része, mint nyáron. Csak egy jó hótaposó kell és meleg holmi ahhoz, hogy megérinthessük, bebarangoljuk. Szinte nem telik el szem vele – mármint a táj szépségével, fehérségével és érintetlenségével. A csend is tökéletes. Csupán a talpunk alatti hó ropogása zavarja fel a hatalmas, part menti fehérnyárfák ágain üldögélő kárókatonákat. Nagyon kedvelik ezt a vidéket – különösen a Kraszna torkolatának környékét. A zajló folyón olykor hangosan landol egy-egy vadkacsa kolónia, mintha a fákon lakozó kormoránoktól féltenék a területet. Amikor be-beáll a csend, úgy értem eláll a madarak szárnysuhogása, hápogása is, szinte hallani lehet a zajlást; ahogy az úszó jégtáblák a folyómeder befagyott széléhez súrlódnak. Különös csilingelés ez; milliónyi kis jégkristály-csengő hangja az áradatban, a hömpölygő folyóban. Érdemes meghallgatni.

ártéri táj

Ártéri táj – Tisza part – Gergelyiugornya

ártéri erdő

Ártéri erdő – Tisza part

Sajnos a nyitott szem képes megzavarni az idilli képet is. Képtelen figyelmen kívül hagyni az ember által elkövetett rondításokat, pusztításokat – hiszen manapság már csak így teljes az élmény.

ártéri erdő 01

Nem telik el szem vele…

Minden örömbe belecsöpög egy kis üröm is. Mi is ezt éltük meg, amikor a gergelyugornyai gáthoz közel ( a sportpályával szemben) , az ártéri erdőben előbb egy eldobott gumiabroncsot találtunk.  Talán valamelyik traktoron volt valamikor, de meghibásodott és – „Uram bocsás’ meg!” – a traktoros is ember. Mért is cipelné tovább a használhatatlanná vált abroncsot? Leveti, mint a koszos gatyáját, és ahelyett, hogy „elmosná, kimosná”, hát eldobja ott, ahol éppen a dolgát végezte.

gumi égetés

Vannak, akik nem tisztelik és nem értékelik a természetet – gumiabroncsok égnek (felügyeletlenül) a Tisza-ártéri erdőben, Gergelyiugornyánál.

Nálunk ez így szokás. Szóvá tesszük amikor a nagy vizek hozzák az ukrajnai szemetet, de mi sem sokkal vagyunk kíméletesebbek a természettel. Szóval, morgolódtunk egy sort az eldobott gumiabroncson. De kár volt a gőzért! Alig száz méterrel arrébb füstölni láttunk valamit – vagyis tüzet láttunk. Nem hittünk a szemünknek: éppen gumiabroncs égett, pontosabban gumiabroncsok, mivel több is oda volt készítve. Szorgos emberek nyomai voltak hátra hagyva a hóban, és az ágaktól letisztított, karónyi fadarabok. Valószínű, hogy a tűz melegedésre kellett, valamint az apró gally elégetéséhez. Az elhasznált gumiabroncsok  a tűz táplálására kellettek. Erre utalt az is, hogy a tűztől pár méterre (az út mellett) még több gumiabroncs hevert és hever most is. Nem mondom, szép kis természetvédelem.

kidobott gumik

Ezek a gumiabroncsok nem egy veszélyes-hulladék tároló telepen vannak. Nem! A Tisza árterében várnak arra, hogy tűzre dobják őket. Nos, aki nem hiszi, járjon utána…

Hogy is van ez? Emberek dolgoznak az  ártéri erdőben – napszámra, vagy minimálbérért, ne adj’ Isten, közhasznú munkások – kivágják a haszonfát, és elégetik a feleslegessé vált, vékony gallyakat. A tűzhöz  selejtes gumiabroncsok is kellenek, mert a gumi fenntartja az égést, a hőfokot – és teszik mindezt a fokozottan védet környezetben, feltételezem felelős szakember (erdész, természetvédelmi őr) irányítása-, felügyelete alatt úgy, hogy a pénteki vagy szombati munka után még vasárnap is égett a tűz, felügyeletlenül. Szeretném azt hinni, hogy ez csupán egy elszigetelt, egyedi eset, nem pedig országos praktika. Szeretném azt hinni, hogy a rendetlen, rossz emberek is megjavulnak egyszer és megtanulják óvni, védeni a természetet. Szeretném hinni, hogy holnap (hétfőn) is hull majd a hó és eltakarja a felelőtlen emberek szemetét, rondítását. Minden esetre, mi legközelebb is – amikor tehetjük – ellátogatunk arrafelé, hogy megbizonyosodjunk felőle.

Mikolai Bertics Mihály