Mikolai Bertics Mihály honlapja

JELMEZBÁLBAN

jelmezA házaspár éppen jelmezbálba készülődött, de a feleségnek hirtelen nagyon megfájdul a feje. Lefeküdt hát, hogy kipihenje a fájdalmat, a férje pedig elindult egyedül a rendezvényre.

Egy-két óra múlva a feleség otthon felébred és a fejfájásnak már híre-hamva sem volt. Gondolta, a férje után megy és diszkréten megnézi, hogy mulat, mit csinál nélküle?
A bálba érkezve látta, hogy a párja csinosabbnál csinosabb hölgyekkel táncol, szórakozik, simogatja őket, néha egy-egy puszi is elcsattan, más szóval úgy tűnt, nagyon is jól érezi magát nélküle.
Ekkor, a látottak alapján, gondolta próbára teszi a férjét. Annál is inkább jó ötletnek tartotta a próbatételt, mert a férje nem számított rá, nem tudhatta, hogy ő is ott van már és így az alkalmilag fölkapott jelmezét sem ismerhette fel.
Odament hát hozzá, illegni, táncolni, s félreérthetetlen jelekkel flörtölni kezdett vele. A férfi szemmel láthatóan engedett a csábításnak, egyre inkább imponált neki a hölgyemény, és tűzbe jött tőle. A nő pedig addig csábítgatta, hergelte, míg egy alkalmas pillanatban, suttyomban mindketten félrevonultak egy sötét, csöndes zugba….
A kéjes történet után a feleség hazament, visszafeküdt az ágyába és várta a férjét, mintha semmi sem történt volna.
Hajnalra vége lett mulatságnak, a férfi hazaért, a felesége pedig kíváncsian kérdezősködni kezdett:
– Na, milyen volt a bál, hogy érezted magad?
– Ó, drágám, ne is kérdezd! Egyedül nem sok értelme volt elmennem. Ezért aztán a barátokkal félrevonultunk és kártyáztunk egész éjszaka. De egyébként biztosan jó buli volt, mert a Pál Ottó kollégám, akinek kölcsönadtam a jelmezemet, nagyon jókedvűnek látszott hajnalban.

Mikolai Bertics Mihály