Mikolai Bertics Mihály honlapja

A TÚRHÁT LEÍRÁSA…

Mikolai  Bertics  Mihály

A Túrhát leírása és  vízszabályozásának története

ISBN 963 7050 00 0

Fotók:  BERKI KÁROLY
Grafikák: SZABADOS ISTVÁN

 

Kiadó: NAP Alapítvány

Budapest – 2004.
E dolgozatot a szerző a Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Levéltár, a Jósa András Múzeum és a Nyíregyházi Főiskola Történelemtudományi Tanszéke által, a millenáris év alkalmával meghirdetett h e ly t ö r t é n e t i  p á ly á z a t alkalmával készítette. Munkáját a Tisztelt Zsűri a Felső Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kiemelt, különdíjával jutalmazta.

VÉLEMÉNY

Mikolai Bertics Mihály: A Túrhát leírása és vízszabályozásának története (Részlet Mikola helység leírásából) című pályázatáról. A szerző pályázatában egy régió földrajzi és vízgazdálkodási leírását, ez utóbbinak történetét tárja elénk. Kutatásai nemcsak földrajzi-etimológiai anyaggyűjtéshez nyújtanak segítséget, hanem egy olyan régióéhoz is, amely ma már az országhatárok változása miatt nem képez összetartozó egységet.
A szerző megpróbálta folyamatában érzékeltetni a Túrháton folyó vízgazdálkodási törekvéseket és azokat a lehetőségeket, illetve azok változásait, amelyek a századok folyamán a térséget jellemezték. Munkájának főleg 19-20. századi vonatkozásai a legértékesebbek, illetve a legteljesebbek, bár ez természetszerűen a felhasználható források számától függ. Minden bizonnyal nagyobb munkára volt szükség a középkori és kora-újkori anyag összegyűjtésénél, a források korlátozott volta miatt.
Munkájának egy részében még numizmatikai jártasságáról is tanúbizonyságot tett, bár ezzel kapcsolatban egy-két dolgot kiegészítenék: A 100 dénáros magyar forint és a hatvan krajcáros rajnai forint számolási (nem vert) pénzek voltak, amelyek a különböző pénzek átszámolását könnyítették meg. A 120 dénáros rajnai forint csak 1659-től volt érvényben, ugyanis akkor lett 1 krajcár 2 dénárral egyenértékű. Ezenkívül a vert pénzeknél a(z) (arany) forint értéke ettől jóval eltért, a 17. század végén már 400-450 dénár körül mozgott az árfolyam. Nem tartom valószínűnek – bár igaz, hogy ezt a nyelvészeti levezetést még sehol nem láttam –, hogy a fél tallérból eredne a fél pénz kifejezés. Inkább, mint azt helyesen írta a dénár (népi nevén pénz) felét érő obulusból eredhetett a kifejezés, bár a korabeli forrásokban egy másik ugyanilyen értékű pénzt is, a cseh batkát (babka) is fillérként emlegetik.
Mindent összevetve egy komplett dolgozattal állunk szemben, amelynek témája a történettudománynak ma még perifériáján lévő szakterületével foglalkozik. A szerző – úgy ítéljük meg – jól oldotta meg feladatát, pályázatát 9,5 pontra értékelem.

Nyíregyháza 2000-08-29.
Ulrich Attila,
történész.

*

Bevezető helyett

Egy olyan tájegységről szól ez a leírás, amely nemcsak kis területe miatt kerül nagyon ritkán említésre és a figyelem előterébe, hanem geopolitikai elhelyezkedésének köszönhetően is már szinte feledésbe merült.
A hazánkra kényszerített párizsi békediktátum következtében a Túrhátat közigazgatásilag kétfelé tépte az új országhatár. A Magyarországnak maradt részt a különféle irodalmak mindinkább belemossák, beleolvasztják a Szatmári Erdőhátba, (Lásd: Szabolcs–Szatmár-Bereg Megyei Útikönyv. 42,49,79 old.), a Romániához csatolt területet pedig nemegyszer az Avas tájegységének az Alföldre nyúló részeként „divat” említeni. Pedig a Túrhát, mint helynév a legrégibb iratainkban is feltalálható. Például: Rákóczi László 1657. október 25-én ezt írta naplójába:
„Itt Nagyszőllőst hagyván az Atyámfiát, indultam meg erdélyi utamra, ebéd után, s mentem által az Tiszán Tekeházánál. Lőttem Túrterebesi erdőn egy disznót az túrháti erdőn. Hálni mentem Újlakra (Sárközújlak – Livada, a szerző megjegyzése)…” / Rákóczi László Naplója.320. old. Magvető Kiadó.1990./
Mikola helységről a Pesty Frigyes-féle  leírás ( 1864 ) így kezdődik:
„…1). Szatmár megye, Szamosközi járás, Mikola derék magyar falu a Túrháton felemelkedett földön…” / Pesty Frigyes (1823-1889) magyar történész, a magyar történeti földrajz művelője./
Feleslegesnek tartom a további érveléseket. Ma már jól tudjuk, hogy a letűnt korszak a köztudatban igyekezett átformálni mindent, ami nem felelt meg egy bizonyos eszmeiségnek, vagy sérteni vélte az egy ideológiai testvérségben élő szomszéd – amúgy is érzékeny – területét. A Túrhát annak ellenére, hogy a trianoni államhatár ketté osztja, és emiatt sok évtizeden át helytörténeti leírásokban tabu volt említeni, létezik, mi több a maga módján „fejlődik”,
mélységében pedig ott őrzi több mint ezeréves múltunkat, szokásainkat, hagyományainkat. A névadó kis folyó üdén csobog le az Avas-hegység bérceiről, felső szakaszán még honos a pisztráng és ami nem kis erény, megmaradt olyan tisztának, mint sok évvel ezelőtt volt, mert az iparilag fejletlen térségnek ennyi előnye van.

(…)

A Túrhát az Alföld észak-keleti öblében terül el, domborzati formája is jellegzetesen alföldi, enyhén kiemelkedő, alig pár méteres hajlatokkal. Térszínének építőanyaga a pleisztocén száraz éghajlata alatt, lehullott, felhalmozódott, lösszé vált por, szélhordta vulkáni hamu, valamint a harmadkor vége óta a folyó által hordott és lerakott kavics, homok és iszap (hordalék). A Túrhát, ami nem más, mint a Túr iszapos  hordalékának
törmelékkúpja, Túrterebes, Halmi, Mikola, Szárazberek,  Kökényesd, Csedreg, Fertősalmás, Kishodos, Garbolc, Méhtelek települések között húzódik. Majd Túristvándi, Szatmárcseke, Nagyar térségénél teljesen egybemosódik a Tisza hordalékkúpjával. A felszíni lösz ezen a helyen jellegzetesen világosszürke, tájkifejezéssel élve „fehér, túrháti föld”.
A Túr kilépve az Alföldre, ahol az esési viszonya csökken, kénytelen volt hordalékának egy részét lerakni. A lerakott hordalékból legyezőszerű hordalékkúp alakult, melynek palástja a síkság felé lejt, csúcsa pedig a folyóvölgy nyílásában van. A hordalékkúpon a folyó minduntalan változtatta futását, elhagyott medrei a csúcsponttól sugarason futottak szét.
A folyó szakaszjellege az idők folytán változott az éghajlat változása miatt, vagy az Alföld megsüllyedése miatt, tehát a törmeléket mindig újabb területre hordta szét.
A Túr folyó kilépési pontja az Alföldre, vagyis hordalékkúpjának csúcsa, Kalinháza (Kányaháza) és Túrterebes között van. Ettől a ponttól, folyásirányba haladva végig a mederben és a partokon, legyezőszerűen szélesedve megtalálható ez a világosszürke, fehér hordalék (iszap).
Ami a tájegység domborzatának enyhe változatosságát illeti, az nem más, mint  az előbb említett pleisztocén száraz éghajlat alatt, a szél által, a folyók árterületéről kihordott futóhomok lerakódásának az alakzata. Ezeket helyenként 30-40 cm, másfelé 1-1,5 m egyenlőtlen vastagságú lösz  réteg borítja. A halmok hullámszerűen követik egymást, hullámvonaluk párhuzamos a Túr és a Szamos folyók folyásával, mintha egy óriás keze borította volna ki a Túr és a Szamos vízét, s a kiömlött víz a futóhomokot az összecsapódott hullámok alatt a víz dinamikája szerint rakta volna le. Ezeken a kiemelkedéseken kialakult települések biztonságosan dacolhattak a szeszélyes folyó áradásaival. A hajlatok közötti völgyekben nyomon követhető az a fekete színű földréteg, amelyet a keltezéskor idezáródott növényi maradványok felbomlása és a vulkáni hamu feketített meg. A kiemelkedések mindössze néhány méterrel (15-20) térnek el az átlagos magassági szinttől, mégis a helybéliek “domb” jelzővel illetik. Például: Fazekas domb, Tatár domb, Kutas domb, Szőlős domb. A lösszé vált por ezen a futóhomok alapzaton helyenként elég jó termőföld.
Az említett halomvonulattól délre, (Szatmárnémeti felé, valamint nyugatra a Szatmári Erdőhát felé is) mintha ismét kifeszítették volna az Alföld felszínét, mert sima, kiemelkedés nélküli, ami arra enged következtetni, hogy a Túr és a Szamos hordalékkúpja, valamikor egybe mosódott. Erre nemcsak a felszíni formák utalnak, hanem a hordalékanyag összetétele is, amely szinte azonossá tette szerkezetileg a föld felső rétegét ebben a térségben.
A hullámszerű domborzat kelet felől, Egri falu határától kezdődik, Mikolán végig vonul, majd nyugatra, Sándorhomok és Szárazberek települések határáig tart. Ez a felszíni forma egyedi a Túr és a Szamos közötti területen. Ettől a hullámzó felszíni vonulattól sem északra, Halmi, Kökényesd irányába, sem délre a Szamos felé hasonló felszíni képződmény nem fordul elő a két folyó alföldi szakasza között. Ezen a kiemelkedésvonulaton, vagyis a Túrháton alakult ki Mikola település is, amelynek első írásos említése 1216-ból való. /Lásd: Magyar Országos Levéltár – Dl 2149 05 birtoklevél. /

Kölcsönözhető az Országos Szechenyi Könyvtárban, valamint a vásárosnaményi Balázs József Városi Könyvtárban is.

 

Hátsó borító