Mikolai Bertics Mihály honlapja

CSAK ÁLLOK…

Mikolai Bertics Mihály

versek
Szerzői kiadás

I S B N 963 550 983 9

Készült a Bereg-Press BT. nyomdájában,
Vásárosnaményban,1999.

Részletek a verses füzetből:

Csak  állok…

Csak állok
a futó csókok tűzétől kiégve,
mint üszkös fa
poros utak oldalában,
ma hamuvá lenni is nehéz.

Gyűjtöm a pillanatokat,
míg annyi lesz mint a tenger.
S ha átkelnék egyszer
e nagy végtelenségen
a Holdon állva várnám,
hogy keljen fel a Föld.
Hogy a zöld lombok
legyezése hozzon
kikericsbontó tavaszt,
és lázas homlokomra friss szelet.

Lehet, hogy álmodtam?

Anyám szoknyája szélét fogtam,
s Ő mesélt.
Mesélt nékem;
róla…
rólam…
( hangja útmutató Égi szólam )
…egy világról,
melyet nékem álmodott.

S ott,
a vigyázó szemek tűzében
megtisztultak a gondolatok,
a világ hamis csillogása
sem takarhatott el semmit.

Biztosan álmodtam!
De ne hidd,
hogy az értem imára kulcsolódott kezek
megállíthatnak!

Gyűjtöm a pillanatokat
míg annyi lesz mint a tenger;
Átkelek egyszer e nagy végtelenségen
és a Holdon állva várom,
hogy keljen fel a Föld.

Alszik a Föld

Mély csöndben alszik a Föld,
nagy szemében
kék álomkép lobog.
Füvek,
fák,
folyók susognak,
féltik álmát.
– Pssz!… Most csönd legyen.
A trombitaszó is,
már csak itt zeng bennem.
Léket kapott lelkek
Csúsznak lefelé
az ötödik égtájba.

Hajts térdet kenyeres pajtás,
vedd le kalapod,
Istenes ember volt valahány.
A trombitaszó is,
csak bennem zeng.
Árny-arcokat hívogat
a habok alól,
a sziklakatedrálisok szakadékaiból:
Bacchust,
Plútót,
Sibyllát.

– Jöjjetek,
…jöjjetek:
najánok, nimfák,
s mind azok kiknek e világ
már nem nyújthat menedéket.

Térdet hajtsatok,
…térdet!
És, ha találkoztok a boldogsággal
ragadjátok meg jól.

Szól a trombita,
…szól …de csak bennem.
A Föld szemében
s az enyémben,
Kísértet lebben.

Árnyak a tükörben

Nekem fontos a múlt,
a semmibe mártott hétköznapok.
de a rögök még mindig táplálják
a megzilált lélek fájdalmát.
Elmúlik …elmúlik talán
majd, ha felnövök.

Nekem fontos a múlt
s követei: a szelek.
Haragja: a mennydörgés.
Szolgái: a tengerek vize és a tűz,
a földet markoló kezek,
melyek az igazak álmát alusszák.
De minden éjben egy nap van
és lassan, lassan
érezni amint elmúlik,
amint felnövök.

Nekem fontos a múlt.
Fölemel, megöl, keresztre feszít
és mégis jólesik,
mint talpamnak a meleg tavaszi föld.
Képzeletben
egy napsütötte ország királya vagyok,
ahol akasztják a hóhért,
és minden ragyog,
minden puha bársony és selyem,
ahol minden naplopó
az én hűbéresem.

Nekem fontos a múlt,
abból táplálkozom.
Már testét ettem, vérét ittam
és mégis itt van
egy tenyérnyi fényben.
Minden jó, és minden rossz
egyformán látszanak benne,
Isten is mosolyog reá.
De a tetőn lévő sírból
porlócsontú ősök szelleme nézi
az utána sorjázókat,
kókadt fejű tömeg szemében
a sápadt fényeket.
Én, a felnőtt, én a meggyötört ember
múltamban érzem a jövőt
és Isten szívét ahogy ver.

Lázálom

Az áttetsző homályon át
még mindig
árnyékalakban lebegnek
a lázas éjszakák álomhősei.

Egyik csonka,
másik árva,
amaz feszes rangú.

Hitükkel elrejtőzni
nálam járnak.
Cérnán lógó szemekkel
örülnek jöttén az éjszakának.

Szelíd, néma arcok
és a hangok,
mint aprócska gyereklábak zaja
a ropogó hóban.

Eljönnek ma
és eljönnek holnap
az elrejtett holtak.
De nem törvényt járnak,
a törvény
csak sötét árnyéka
az igazságnak.

Gyertek,
csak gyertek árnyékarcúak,
sóhajok mélyébe temetkezzetek
éjjelente,
mikor a lélek már nem úr
a saját házában sem.

Csak gyertek temetetlenek,
egy szikrányi csillag sincs az égen.
Hát gyújtsunk tüzeket,
szolgamódra,
szegényeset.
Már porladoznak a kőtáblák,
s a bor hamis,
de szolgák gyújtsák
a nemes tüzeket is.

 

Kölcsönözhető az Országos Szechenyi Könyvtárban, valamint a vásárosnaményi Balázs József Városi Könyvtárban is.