Mikolai Bertics Mihály honlapja

VÁNDORÚTON

A Vásárosnaményi Irodalmi Kör antológiája

A kötet megjelenését támogatta:
Nemzeti Kulturális Alapprogram

ISBN 963 217 6421

Grafikák: Danku Mónika

Készült a Beregi Nyomdában

Vásárosnamény – 2005

Részletek az antológiából:

Mikolai Bertics Mihály :

Sirató helyett

Apám, nem fázol?
Kinn hóvihar kavarog;
fagypont alatt fúj, süvít a szél.
Lenn,  a sötét mélyben áll az idő;
nincs tavasz, nyár, ősz, sem tél.
Kinn fúj, süvít a szél!

Gyertyákat gyújtok
– kis tüzeket –
közben kérgesre dolgozott kezed
érintését várom,
de nincs több „Isten hozott”
angyali szó, sem üzenet.

Mély volt a gödör,
a Föld gyomráig ért
– nyirkos alján gyökerek kúsztak –
hol kopott kereszted áll ma;
e csönd alól sarjad azóta
a holtak virága.

Bíborhorizont fakad!
Hajnalban az Úr is föltámadott;
csak három napig volt halott.
Apám, nem fázol?
Kinn hóvihar kavarog;
fagypont alatt fúj, süvít a szél.
Lenn, a nyirkos földben
nincs több tavasz,
nyár, ősz, sem tél.
Imára kulcsolt kezekkel
nézed a Holdat és a Napot.

Pihenj békében, …Ég veled!
Válassz magadnak csillagot!

Teremtéskor…

Lehettem volna
visszhang,
hegy,
sikoly,
ajkakon hordott
lakat,
egekbe szálló
jajkiáltás,
völgy ölén
csörtető patak.
Folyó fodrán
szalmaszál,
kiszögelésen
sziklapad,
kerékbe tört
lendület,
pengeélét csorbító
pillanat.

Lehettem volna
sámándob,
árnyéka bokornak,
sásnak,
csonthalmon roskadó
várrom,
s lehettem volna
hagyás-fa
a kies Túrháton,
mely ott áll
büszkén,
magányosan
a tomboló
viharban
– mi rajta átrohan –
és meg se rezzen,
csak áll
az időben
rezdületlen.

Viola…

Szép viola, viola,
pipacs égő pirosa,
vadmentával ölelő,
sohasem volt szerető!

Szép viola, gyöngyvirág,
csillagfüzér, napvilág;
szederinda két karom,
Hold égeti ablakom.

Ragyogj reám kék-fehér,
megfeszít a szenvedély,
átölelő lángmező;
lettél szívet perzselő,
hajnal-álmaim között
vérvörösbe öltözött.

Láng-pipacsok éneke,
álmodom vagy élek-e?
Nyitott kések ágyamon,
gond üldöz és rágalom.

Kezem-kezed képzelem,
mozdulatlan létezem
(sosem voltam ostobább…)
jaj tovább, tovább, tovább!
Vérvörösben vágtatok,
Láng-pipacsok várjatok!

Való-e vagy képzelem?
Szederinda két kezem.
Csillagokba emelő,
sohasem volt szerető,
hadd daloljak most neked
pipacs-piros éneket.

Ringassalak, mint a szél,
Holdad legyek: kék-fehér,
tengerem légy, én a part,
pillanat, mi összetart,
sikoltsam: – Igen, igen!
Vesszek el a semmiben.

Nélküled…

Ág,
mi nem hajt
gyümölcsöt,
pokol,
mit fölgyújtott
az ördög,
csillag,
mi hullik
eget szántva,
néma
– szegen függő hárfa –.

Kenyér,
mi sületlen maradt,
jégcsap,
megtört akarat,
szó,
mi nem hangzik soha,
árva,
vak,
pártos mostoha,
vers,
melyből elveszett a rím,
bohóc,
ki zokog álmain.

Festmény,
mit csúfolnak a színek,
beteg,
kin orvos nem segíthet,
ablak,
mi fényt nem ragyog.
Nélküled,
…látod, ez vagyok.

Kölcsönözhető az Országos Szechenyi Könyvtárban, valamint a vásárosnaményi Balázs József Városi Könyvtárban is.