Mikolai Bertics Mihály honlapja

A HÉTFORRÁS

A Hétforrás a Kőszegi-hegységben. / Fotó: Mikolai

Az írottkői túránkat kellően kipihenve, másnap a Kőszegi-hegység legszebb helyeit, turistacélpontjait fűztük össze. Az útvonalat gondosan megterveztük, hogy a legtöbb látnivalót érintse. A kék kereszt jelzésen, a Királyvölgyben, a város felett magasodó Szultán-tető irányába indultunk el a Szulejmán kilátóhoz. Majd a Sárga alpannonia jelzést követtük a beton síntalpakból készült (legnagyobbrészt egy sávos) úton, mely kis kanyargás után erősen emelkedik, és a sziklafalak közötti kereszteződésben jobbra fordul. (Aki ez utóbbi szakaszt autóval szeretné megtenni, rázós útra készüljön, és ne lepődjön meg, ha néha szembe-forgalommal is találkozik).
A Királyvölgyből alig pár percre található 560 méteres magas Szulejmán kilátóról Kőszeg városára csodálatos kilátás tárul.

A Szulejmán kilátó a kőszegi Szultán-tetőn. Fotó: Mikolai

A helyi legendák szerint I. Szulejmán szultán erről a magaslatról nézte végig az 1532. augusztus 5. és 30. közötti ostromot. Kőszeg várát Jurisics Miklós kapitány védte, alig ezer hadra fogható emberrel. A Paragli Ibrahim nagyvezír által döntőnek tervezett megsemmisítő török roham augusztus 29-én következett volna, de – máig rejtély, mi okból – a szultán követséget küldött Jurisich Miklóshoz, és felajánlotta, hogy amennyiben beleegyezik a lófarkas lobogó kitűzésébe – tehát jelképesen átadja a várat –, Kőszeg az ő kezén maradhat. Miután a nemes úrnak a háromhetes harc után alig 200 embere maradt, elfogadta Szulejmán ajánlatát, így a törökök 11 órakor elvonultak a vár alól – ennek emlékére Kőszegen máig délelőtt 11-kor szólalnak meg a harangok.
A Szulejmán kilátótól nem tértünk vissza a kék kereszt jelzéshez a Királyvölgybe, hanem átvágtunk a Libaszőlő nevet viselő dűlőn, folyamatosan fölfelé emelkedve. A város fölé magasodó napos dombságon évszázadok óta a legjobb helyi borokat termelik.
Innen további emelkedőkön, a Hideg-völgy és az Ördög-árok vonalát követve, gesztenyéseken, majd erdőkön át, a Pintér-tetőtő nyugati oldalán, az osztrák határ közelében, értük el az Országos Kék Túra vonalát. Ennek a jelzésén haladva dél-nyugat felé, alig 1-1,5 km után betársul a zöld jelzés is, amely a Vasfüggöny turistaút. Megfigyeltük, hogy az egykori vasfüggönynél létesített nyomsávot a felszámolás óta a nyírfák nőtték be.
Innen a két út (és jelzés) egy nyomvonalon, és folyamatos lejtőn vezet, leírhatatlan szép erdők mélyén, a Hétforrásig.

A Hétforrás. / Fotó: Mikolai

Az osztrák határhoz közeli rőtfalvi (Rattersdorf) völgykatlanban fakadó forrás a környék legkedveltebb kirándulóhelyek egyike. Hajdan a fölötte magasodó Óvárat (Felsővárat) látta el vízzel. Erre utal a régi neve: Várkuta, Óvárkút. De Rajnis József, Kőszeg neves költője 1781-ben, versében mai nevén említi:
„Ott amaz hét forrás kelleti tiszta vizét”

Mindannyian ittunk belőle, és szerencsések vagyunk, hogy teljesült a kívánságunk. / Fotó: Mikolai

A Millennium tiszteletére, 1896-ban építették ki a mai formáját, hét kifolyónyílással, a honfoglaló hét vezér emlékére. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm nevét kőtáblák jelzik. A nyolcvanas években csak külön engedéllyel és idegenvezetővel volt szabad idelátogatni. A forrást és környékét 1994-ben és 2008-ban ismét felújították.
A helyi leírások szerint Vize kitűnő ivóvíz, hőmérséklete 10 °C körüli. De találtunk olyan úti jegyzetet is, amely egy 2014-es figyelmeztető táblát említ, hogy a vize nem iható. Mi nem láttunk ilyen kiírást, és ittunk belőle annál is inkább, mert egy helyi hiedelem úgy tartja, hogy aki mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága. Nos, semmi bajunk nem lett a víztől – és ezzel már teljesült a kívánságunk. A kirándulók számára asztalok és padok állnak rendelkezésre, valamint tűzrakó hely van kialakítva. A közelben romokban álló egykori határőr laktanya pedig jobb sorsát várja.

Az egykori laktanya még mindig jobb sorsára vár. / Fotó: Mikolai

Visszaútnak a kék pont turistajelzést választottuk, amely nagyon szép, szálas-erdőn át a Kincs pihenőhelyig vezet. Onnan a kék + (kereszt) turistaúton ereszkedtünk mind lejjebb Kőszeg irányába. Kicsit szaporáznunk kellett a lépést, mert közben eleredt az eső, az esővédő ruhát pedig nem zsákoltuk be induláskor. Igaz, csak szépen, csendesen csepergett, de nem tudhattuk mikor kezd el zuhogni. Azért annyira nem rohantunk, hogy a Szálasi-féle bunkernél ne időzhettünk volna pár percet.

A Szálasi-bunker bejárata a Szabó-hegyen. / Fotó: Mikolai

Ha valaki elmegy a turistaúton a bunker mellett, csak egy (erdei kunyhó szerű) lezárt faházat talál, benne egy csigalépcsővel. Az információs táblák szerint, valamikor ezen át lehetett leereszkedni a két 33, illetve 28 négyzetméteres helyiségbe.
1944 őszén, Szálasi Ferenc, egy hónappal azután, hogy puccsal magához ragadta a hatalmat, parancsba adta, hogy Gyepű II. néven vezéri védőkörletet építsenek ki a Kőszeg melletti Szabó-hegyen. Ide akart elbújni a Nyugatra nyomuló orosz csapatok elől. Tatabányáról hívtak vájárokat, akik kőszegi építészekkel együtt alakították ki a földalatti óvóhelyet. 1945. február elejére igazi luxus bunkert építettek neki: a legalább 20 méter mélyen lévő termek díszesek, komfortosak voltak. Még saját áramfejlesztő berendezéssel is rendelkezett a komplexum. A háború után a kőszegiek teljesen kifosztották a vezéri védőkörletet. Nem sokkal később pedig a szigorúan őrzött határsávba került, és szovjet katonák húzták meg magukat benne a zord idő elől. Falfirkáik állítólag ma is látszanak.

Az eső nem szűnt meg csapkodni, így nem maradhattunk tovább a hegyen, haladtunk csendes esőben lefele a Királyvölgy mélyén, a városig. Megúsztuk elázás nélkül.

Mikolai Bertics Mihály