Mikolai Bertics Mihály honlapja

ADVENT 3 VASÁRNAPJA 2014

advents-3„…A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem z árja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet…”  / János 10,30-42. / Jel 3,7-8 (10-13) /

A Jelenések könyve vigasztalásra készült. Azért írta János, hogy az egyre nehezedő körülmények között, egyre nagyobb ellenszélben, kísértésekkel küzdő keresztényeket bátorítsa, erősítse.
A helyzet ma is hasonló. A napi megélhetésért robotoló emberek mintha egyre nagyobb ellenszéllel találkoznának. Mindig újabb és keményebb kísértésekkel találják szembe magukat. Ráadásul olyanokkal, amik nem rosszként, hanem kimondottan pozitívként mutatkoznak, de a hatásuk ördögi, hiszen a céljuk az, hogy elszakítsanak lelki világunktól, Istentől, s így az élettől is.
De ne ragadjunk le most kortörténeti, s az egykori körülményeket megvilágító adatoknál. Az írás zárakról és nyitott ajtókról beszél.
Örök adventi téma az ajtó előtt álló, életünk ajtaján kopogtató, s oda belépni készülő betlehemi gyermek. A lendületes adventi ének is erre biztat: „…Jer tárjunk ajtót még ma mind, a legnagyobb király van itt…” (EÉ 137,1)
Tágabb értelemben az írás arról is szól, hogy az élet útjain vannak ajtók, amelyek nyitottak számunkra, s vannak zárt ajtók is előttünk. Hiába szeretnénk mi rendelkezni a kulcsok felett, azok nem a mi kezünkben vannak. A világ tele van nyitott ajtókkal, lehetőségekkel. Sok ember számára azonban több ajtó előtt „belépni, behajtani tilos” tábla található.
A huszonegyedik század embere előtt hihetetlenül sok ajtó nyílt meg. Tárva-nyitva áll a mozgások ajtaja. Szinte nincs korlát; csupán órák kellenek eljutni más kontinensekre. Sőt, az ember kilépett a földi korlátok közül a csillagközi világba. Az is teljesen megszokottá vált, hogy egyenesadásban láthatjuk az akár sok ezer kilométerre zajló eseményeket. Láthatjuk a valóságot s  a látszatvalóságot, a virtuális világot – néha becsapva magunkat.
Megnyílt a szabadság ajtaja is. A technikai fejlődés sok más területe, az emberi gondolkodás szellemi produktumai lehetővé tették, hogy szabadon éljünk, s azt tegyük, amit akarunk, azt tegyük, ami jól esik. De ezzel egy időben sok a zárt ajtó is, hiszen Isten törvénye korlátozza mozgásterünket, bizonyos dolgokat tilt, sok mindent a lelkiismeretünk útján engedélyez. Nem tehetünk meg mindent, amit szeretnénk, amit kívánnánk, nem élhetünk sok olyan lehetőséggel, amit mások teljesen természetesnek tartanak életük formálásában, lelkiismereti szabadságukban, társadalmi, vagy gazdasági életben, a másik emberhez való viszonyulásban. A Tízparancsolat, a szeretet törvénye, keresztény értékeink, tradícióink bezárnak bizonyos ajtókat, jelezve: ez már nem számunkra kijelölt hely.
A bennünk-, s körülöttünk a világban működő különféle erők azonban azt súgják: változtass ezen! Miért ne élhetnél olyan szabadon, mint bárki más? Miért kell korlátok közé szorítani az életedet? Miért nem lehet minden ajtót megnyitni, és bármelyik utat választani? Szerezd meg-, vedd kezedbe a kulcsot, és szabad ember vagy!
Van, akinek az alkohol felszabadító ereje, és van, akinek az élete kényelmetlensége elegendő ahhoz, hogy benyisson a számára zárt ajtókon és tegye azt, amiről korábban úgy gondolta, neki nem szabad.
A valós helyzet mégis más; sokszor épp az ellenkezője. Isten nyitott ajtót adott az ember elé, az élet nyitott ajtaját. A betlehemi gyermek megnyitja az élet ajtaját számunkra. A nagypénteki kárpithasadás, és a húsvétkor megnyíló sziklasír is erről tanúskodik.
A világ számára a sok nyitott ajtó a romlásba, a halálba vezető ajtók sokasága lehet. A Megváltó által megnyitott, és felkínált ajtó az örök-életbe visz. Ezért számunkra nem az a kérdés, milyen ajtót kell becsukni önkorlátozással, józan belátással, s milyen ajtót kell felfeszegetni önhatalmúlag, saját boldogságunk, kényelmünk, sikereink, örömeink érdekében.
Advent harmadik vasárnapja van, Isten Fiát várjuk. Nála vannak az élet és a halál ajtajának kulcsai. Amit Ő megnyit számunkra, azt érdemes komolyan venni, érdemes meghívásnak érteni. Amit pedig bezár azt azért teszi, hogy ne menjen tönkre, ne pusztuljon, s ne vesszen semmibe az életünk. Bízzuk rá magunkat, fogadjuk el, hogy amit tesz az javunkra van, azt értünk cselekszi. Így keressük várakozásunkban az életre nyitott kapukat, s vegyük komolyan a zártakat. Nem azért, hogy megint le kelljen mondani valamiről, hanem azért, hogy meg lehessen menekülni az élettel csábító, de valójában a halált-, az örök halált kínáló tévutaktól. Az adventi várakozásban, amikor a harmadik gyertya lángja is fellobban gondoljunk az életünkre; benne ezekre a nem véletlen nyitott és nem véletlen zárt ajtókara, hogy ne csak boldog adventünk, hanem karácsonyunk is legyen.

Mikolai Bertics Mihály