Mikolai Bertics Mihály honlapja

ANYÁM

Édes_03xLátom a messzeség szürke vásznán
szemednek langyos forrását,
amint végigfut a párnán.

A követ, mely lehúzza szíved
– meglehet én dobtam oda –
de te nem mondod senkinek.

Álomra vársz, hogy láthasd fiadat;
már azzal is megelégszel.
Istenem, de jóságos vagy!

Nézed az éj egét és képzeled,
hogy én vagyok az, ki ott fönn
csillagnyájakat terelget.

És megrettensz, ha olykor lehullnak,
földig karcolván az eget.

Virrasztasz, mert elkerül az álom,
imákat suttogsz csöndesen;
úgy alszol el a fohászon.

Én Pásztorcsillagként rád derengek,
Őrzöm álmodat hajnalig,
s összekulcsolt kezeidre
harmatcsókokat lehelek.

1990. szeptember 05.

Mikolai Bertics Mihály – A hetedik napra / 86. old. (Antológia)