Mikolai Bertics Mihály honlapja

APÁM ÖRÖK ÁLMA

Apám örök álma– évfordulóra –

Miért nem hagylak aludni?
Tél volt, s eljött az örök álom;
üveg-bérceid felett repülsz
fehéren, fényben, hattyúszárnyon.

Pihensz választott csillagodon,
lelked lüktet, arcod felragyog,
míg Mikolán, köd-fátyol alatt
hervadnak a meddő ugarok.

Fülemet tartom – mindhiába –
örök világod kapujára,
de csak a csönd, az ismeretlen
kong, s így kell utamon mennem.

Jaj, senki se tudja visszaadni
kérges kezednek érintésit;
szemed végső pillantása,
azóta sajog bennem – vérzik.

Ó, miért hívnálak vissza onnan?
Inkább várom a hosszú kürtjelet,
s a mea culpák sikító jaját,
a zord élet mélysége felett.

Mikolai Bertics Mihály