Mikolai Bertics Mihály honlapja

AZ OKTALAN GAZDA…

 az oktalan gazda…ÉS A SZAMÁR

– népmese –

Egy nap az oktalan gazdának a szamara beleesett az udvaron lévő ásott kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, rítt, de a gazdája nem tudta eldönteni, mit is tehetne érte. Végül úgy döntött, mivel az állat meglehetősen öreg és a kutat is ideje lenne betemetni, hogy nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Talicskát vett elő, ásót, lapátot fogott és elkezdte a kertből hordani a földet, lapátolni a kútba. A szamár előbb csak nagy, tágasra meresztett szemekkel nézett, és óbégatott, de kis idő után mintha kezdte volna megérteni mi történik. Csodálta is a gazda, hogy kissé megnyugodott a szerencsétlen pára.
Kis idő múlva a gazda, miután jó pár lapát földet dobott rá, lenézett a kútba, látni akarta meddig temette be. Meglepetten tapasztalta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami rendkívüli dolgot művel, lerázza magáról a földet, apró patáival maga alá tapossa és máris egy lépéssel feljebb kerül. Ahogy a gazda tovább lapátolta a földet a kútba, úgy a szamár folyamatosan lerázta magáról és egyre feljebb-feljebb mászott.
Egyre több föld került a kútba, és az oktalan gazda csak ámult, ahogy a mélység megtelik, a szamár végül kilépett a kútból és boldogan elsétált!
Közben az oktalan gazda is tanult valamit a szamarától: mégpedig azt, hogy az élet minden fajta szemetet és földet dobhat rá, a kútból való kimászás egyetlen törvénye, ha úgy tetszik „trükkje”, hogy le kell ráznia magáról és tennie kell mindig egy lépést. Megtanulta, hogy minden probléma, egy lehetőség a továbblépésre, és mindig, mindenből van kiút, ha nem adja fel! Ha megrázza magát, és lép egyet feljebb!