Mikolai Bertics Mihály honlapja

AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP

üres_virágcserép– népmese –

Egyszer, nagyon régen élt egy bölcs és boldog horka (horka, karchász: a magyar törzsszövetség rangban a 3. méltóság, a honfoglalás után alakult ki, s egy törzsön belül öröklődött). Csupán egy bánata volt: hogy nem születtek gyermekei.
Sokat gondolkodott, törte a fejét, hogyan tovább, mitévő legyen örökös-, és gondviselő nélkül? Aztán támadt egy ötlete:
– Kiválasztom a horkaság legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom – határozta el, és cselekedett is, hogy végbevigye, amit kigondolt.
Megparancsolta hát a szolgáló népeknek, hogy minden gyermeknek adjanak az általa külön erre a célra gyűjtött és elkészített virágmagvakból, és kihirdette:
– Aki ezekből a magvakból a legszebb virágot neveli, azt fiammá vagy leányommá fogadom!
A szolgálók szétosztották a virágmagvakat az ország aprajainak. A gyermekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, valamennyien szerettek volna a bölcs horka fogadott gyermeke lenni. Zila, a hegyi pásztorfiúcska is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott. A magvak sehogy sem akartak kicsírázni, és kikelni a földből.
Nagyon különös – álmélkodott a kisfiú, és végül az édesanyjához fordult segítségért.
– Mi lehet az oka, hogy nem kelnek ki a magvaim? – kérdezte.
– Talán másik földbe kellene átültetned őket – tanácsolta az anyja.
Zila átültette az összes magvakat másik földbe, de ott sem keltek ki, nem indultak fejlődésnek. Hamarosan eljött a nap amikor a horkának meg kellett tekintenie a virágokat. Megperdültek a dobok, lengtek a totemes zászlók, díszbe öltözött a horkaság, a sok-sok gyermek pedig az utcára tódult, kezükben szebbnél szebb virágokkal, várták a horkát. A horka és díszes kísérete sorra elhaladt előttük, de bizony komor maradt a tekintete, egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik zsindelyfedeles ház előtt a felség azonban megpillantotta a lesütött fejű, bús pásztorfiúcskát, aki üres virágcseréppel a kezében álldogált. Halvány mosoly derült föl a horka arcán, szemei megcsillantak, és maga elé hívatta a szomorkodó gyermeket:
– Hát, te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? – kérdezte tőle.
Zila szepegő hangon elmesélte, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta azokat, sőt még más földben is megpróbálta, de bármit tett a magvak nem keltek ki, nem indultak fejlődésnek.
A horka, ennek hallatára, karjaiba kapta a gyereket és boldogan kiáltott fel:
– Íme, ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül néztek, nem tudták, mi történik, sőt egyik-másik fennhangon lármázni, zúgolódni kezdett:
– Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A horka ekkor így szólt:
– A virágmagvak, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt magvak voltak. Így azokból egyetlenegy sem csírázhatott ki.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat tartották, igencsak elszégyellték magukat, hiszen valamennyien más magvakat ültettek el, nem amit a horkától kaptak, hogy övék legyen a legszebb virág.

 Mikolai Bertics Mihály gyűjtése