CSILLAG AZ ÉGEN…

– 22 –

Nézzétek,
ti kósza csillagok,
szemem-tükrében
fénye, hogy ragyog,
annak az egynek
féltő lángja,
mely esthajnalomon
ég, mint fáklya -,
és száll a szélben
mámor-énekem,
selymes hajától
illat-részegen!

…Hogy jön le hozzám,
– egy fénysugáron –
s lüktet a vágy;
ó, valós álom,
(álomvalóság) ölelése,
fölébredjek-e
avagy mégse?

Rezzen dalomnak
mélyebb húrja,
holt-hamvából
lángra gyújtja
élet-tüzemet
éjről-éjre,
forró szívét
a szívemre téve.

Mikolai Bertics Mihály – Csillag az égen… / 28. old.