Mikolai Bertics Mihály honlapja

ELSŐ HÓ

Hótakaró / fotó: Mikolai

Az első hó szépen betakarta a Haláp-hegyet. Az óriástorzó testű hegy álomra tért. A kertünk új ruhába öltözött – fehérbe. Így még nem láttuk őt, amióta van nekünk. Általában darázsdöngéskor érkeztünk egy időben a tavasszal, és a falevél hullással már távoztunk is. Köszöntünk nekik, szép álmokat kívántunk valamennyiüknek, és hagytuk elaludni a fákat. Idén másként lett: volt időnk, és ráérősen kivártuk a fehér takarót, miközben lestük szemükben az álmot. Nem igazán siettek elszenderedni. Az alig kétméteres vilmoskörténk még októberben is négy kis virággal kedveskedett nekünk. A kertvégi akácon is itt-ott virítottak fehér virág-fürtöcskék. Tudtuk, hogy a hosszú ősz jele ez. Maradtunk csodálni őket és az egész, nagy természetet. Megbizonyosodtunk felőle, hogy annál szebb színeket a leghíresebb festő sem lenne képes kikeverni vagy festeni, mint amilyenekkel a hegyoldalak csábítottak, és bírtak minket maradásra. A leírhatatlan színeket, a meghitt esti nyugalmat a kandalló előtt nagyon megszerettük.
Aztán jött a hűvösebb idő: dér, fagy és levélpilinkélés… Aki még nem látott ilyet, annak ajánlom, hogy az első fagy után lépjen be az erdőbe és lesse meg, amint a szél enyhe fuvallatában aranyeső-, vöröses rézeső hullik, pilinkél a fákról.
Amikor pedig egyetlen óra alatt a hó makulátlan fehérje minden őszi színt és csodát eltakart, meggyőződve mondogattuk mindketten, hogy megérte maradni. Most már ideje lesz bepakolni a szükséges holmikat és visszavonulni a város forgatagába, hogy aludni hagyjuk a “hegyi szépséget”. Tavaszig: az aranyeső-, a japánbirs rügyek, a krókuszok, nárciszok- és tulipánhagymák ébredéséig.

Mikolai Bertics Mihály

Havas kert / fotó: Mikolai