Mikolai Bertics Mihály honlapja

HAMVAZÓSZERDA

hamvazoszerda01

…Porból vagy és porrá leszel!

Vége a farsangolásnak, a mulatságoknak, eljött a böjt ideje. Húshagyó kedd után, ma van Hamvazószerda, a negyvennapos böjt kezdete, melynek idején nem szabad húst fogyasztani, ha lehet naplementéig.
A Hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények (akik a szokást a zsidó hitvilágból vették át) vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, azzal keresztet rajzol a hívők homlokára és azt mondja: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel!” Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás.
A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. Az ókereszténység idején, ezen a napon,a vezeklőket, vagyis a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat (a penitenciát) elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
Hamvazószerda, hamvas szerda (latin neve: feria quarta cinerum) a húsvét előtti hathetes időszak, a nagyböjt kezdete idén február 13-ra esik. A Hamvazószerda a farsang és a húsvét közti választónap, az előtte lévő vasárnap farsangvasárnap, azt követi farsanghétfő, húshagyókedd és Hamvazószerda. A negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét.
A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá. Hamvazószerdát másként böjtfogó szerdának, Szárazszerdának vagy Aszalószerdának is nevezik. A II. Vatikáni Zsinat óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a keresztény katolikus hívek számára. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje.
A Hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve “semmihét”, “csonkahét” volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték “kövércsütörtöknek”,”zabálócsütörtöknek”.  Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás “kötelező” volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. Ez a megnevezést az egy héttel korábbi, Hamvazószerdát megelőző csütörtökre is használták, valószínűleg a két nap szokásai egybemosódtak.
Hazai jellegzetessége még ennek a napnak az exorcismus cineris, vagyis “ördögűzés a hamuból”, mely az európai liturgikus hagyományokban igen ritka. Bencés közösségeinknek Cluny példájára, ezen a napon, a szertartás után a templom körüli temetőben, a cinteremben mezítláb körmenet volt.
Az 1500-ból való Baptismale Strigoniense szerint e napon szentelték a zarándokok botját és tarisznyáját, akik voltaképpen szintén vezeklő útra készültek. – Népünk a hamvazást többfelé szentelménynek tekinti.
A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut. A kölesdi gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz, s rászórja a ruhájukra. Ajándékot kap érte. Ha Klézsére (moldvai csángó faluba) nem jött el a pap hamvazni, akkor a hívek tavalyi pimpóból, vagyis a virágvasárnapi barkából maguk égettek hamut. Ujjukkal belenyúltak, és úgy vetettek homlokukra keresztet. Pusztinában a templomi hamvazásról hazajövet az asszonyok meghamvazták a tányért, tálat, kanalat, és csak utána fogtak munkához. Apátfalván, Szajánban régebben szokás volt az is, hogy férfiak jártak házról házra, és egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt. A népiessé vált szokás bizonyára a régi török időkbeli licenciátus-hagyományban gyökeredzik, amikor egyes szertartásokat (pap hiján) laikusok végeztek. A szokás az egyházi hamvazás újjászületésével párhuzamosan, lappangó gyakorlatként megmaradt, a szakrális színezet azonban elhomályosodott benne. A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a
farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Amolyan, tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel. Az udvarhelyi székelység szerint a Hamvazószerdán született gyermek halála után nem rothad el. Az akkor vágott fa sem. Így tartják a zágoniak is. Dány öregei régebben nem gyújtottak tüzet Hamvazószerdán. A kiszombori gazdasszony valamikor az egész házat hamuval hintette meg, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot. A húshagyói vendégeskedés után Szihalom hevesi faluban az a szokás járta, hogy a hívek Hamvazószerdán kenyeret, nyers ételféleségeket vittek a templomba. Szentelés után a pap a szegények között osztotta szét. Pusztakovácsi katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a református családoknak ajándékozták. Rábahídvégen úgy tudják, hogy a falu határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak, éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább ropta, minden kérlelés ellenére. Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek csárdával együtt.

Mikolai Bertics Mihály