Mikolai Bertics Mihály honlapja

KÖVEK…

kövekTihamér atya, a havasok öreg remetéje, csak ült szótlanul a Tompa-hegy lábánál, kis kuporgó kőháza előtt, azon a hatalmas terméskövön, amit a Genezis óriás keze mintha már eleve a kezdetekkor remetetrónnak helyezett volna oda, és fekete strassz kövekből csiszolt rózsafüzérét morzsolgatta ujjai közt.
Mintha nem is hallotta volna kérdésemet. De az is lehet, hogy éppen zsolozsmázott. Szemei egybeolvadtak a vándor-felhők alól itt-ott kifakadó ég kékjével és a kora-őszi lanka zöldjét tarkító hegyi katángok színével. Az átjárhatatlan csendet egy fehér fejű bíbic hangos libucolása törte meg, talán éppen jókor. Pillantása kérdő tekintetemmel találkozott, ahogy rám nézett, és a szeme sarkába tűzdelt szelídséggel intett, hogy kövessem.
A patakhoz mentünk; oda, ahol a végtelen felé szaladó víz állandóan felesel a simára mosott kövekkel. A fakó merendéből, amit mindig magával hordott, kivett egy befőttes üveget és feltöltötte gesztenyenagyságú kövekkel.
– Ugye, tele van? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam.
Ezután babszemnyi apró kavicsokat szedegetett, és elkezdte beleszórni az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, ismét megkérdezte:
– Tele van?
– Igen – mondtam.
A remete ezután homokot szedett a patak mederből, és azt kezdte beleszórni az üvegbe. Természetesen a homok, a kövek és kavicsok közt, minden kis szabadon maradt részt kitöltött az üvegben.
– És most?
– Most is tele van – feleltem.
Végül vizet öntött az üvegbe, csordultig, majd így szólt:
– Ez az üveg az életed. A kövek a legfontosabbak benne: családod, egészséged, munkád. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok, azok amelyek még úgyszintén számítanak az életedben: házad, autód, kerted, értéktárgyaid. A homok és a víz pedig az összes többi apróságok.
Ha homokkal és vízzel töltöd be először, nem marad hely, a kavicsoknak és köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak, akik-, amelyek igazán fontosak számodra. Először a KÖVEKRE figyelj, majd a kavicsokra, mert azok igazán számítanak. A többi csak homok és víz…

Mikolai Bertics Mihály