Mikolai Bertics Mihály honlapja

KRISZTUS FELTÁMADT!

                  Halleluja!

üres sír

Krisztus feltámadt! A sír üres.

    – Húsvéti gondolatok –

Az egészséges új eszméket, a világ ráncos arcát megváltoztatni hivatott új igazságokat sohase féltsétek. Elárulhatják, megölhetik, gondosan bepólyálva kötelekkel körülcsavargatva sziklasírba tehetik, mintha örök halálra szánnák. A sírja elé nehéz követ hengeríthetnek s melléje őröket állíthatnak. Mind hiába, mert az igazság kikel sírjából és megkezdi hódító útját.
Ne csodálkozzatok, ha először nem a társadalom kiváló oszlopainak, hatalmasainak, dúsgazdagjainak, a templomok meghízott főpapjainak nyilatkozik meg, hanem a kérges tenyerű, verejtékes, meggyötört, egyszerű embereknek, szegény írástudóknak avagy éppen gonosztevőknek.
Az új igazság megy hódító útján, fehéren és makulátlanul, mint a reggeli napsugár. Áthágja a világmindenséget, beszűrődik a bérci fenyvesek sűrűjébe, végiglibeg az óceánokon, a dűlők hullámzó kalásztengerén, átsuhan a nagy városokon, a zsenge lombokban búvó szerény falvakon és behatol a gyárakba, leszűrődik a bányák sötét mélységeibe. Megy fehéren és makulátlanul, mint az ártatlan gyermek álma – pedig sokszor vér jelzi útját. Mert vannak mártírjai és önfeláldozó szentjei, és jaj lenne ha nem volnának.
Ha új igazságra jöttetek rá , előre is elvesztetek, mert a „farizeusok” merev arcán az irgalom legkisebb jelét sem fogjátok látni. Az új igazságokat üldöző „Annások” és „Kaifások” pedig a „Templom” őrei. A szent paragrafusok és isteni bizonyosságok pénztárnokai.
Új igazságra jöttetek rá a tudományban? Erkölcsös elveket akartok keresztül vinni? Tisztultabb, humánusabb alapokra szeretnétek fektetni a társadalom mindennapi és távlati sorsát? Meg akarjátok tisztítani az embernek Istenhez vezető útját a merev dogmáktól és ostoba sallangoktól?
Rátok fognak támadni az új „farizeusok”. Fölháborodva fognak összeröffenni a „Templomok” kövér őrei. Pilátushoz szaladnak és nem rajtuk múlik, hogy keresztre nem feszítenek  benneteket. Mert mindig lesznek Pilátusok, Kajafások, farizeusok, vaskalapos írástudók és fölhízott „főpapok” kik a sebhelyeket, stigmákat rátok applikálják,  és  előszeretettel bélyegzik meg minden új eszmék-, minden új igazságok előfutárait. – De mindig lesznek Emmanuszba igyekvő tanítványok is. És örökké lesznek az új hajnal közeledtét hirdető kakasok, zokogó Szent Péterek és lesz szamár is, hogy az új igazság bevonulhasson rajta a világba.
Szép bizalommal, keresztényekhez méltó hittel emlékezem a föltámadásról. Naivságomnak, örök gyermekember mivoltomnak reményálmokat ad a húsvét, melyekhez hasonlót az év minden közönséges napján, és ilyen erővel, nem vált ki belőlem az élet.  Reményálmokat, ábrándokat, mert erősen akarok hinni valamiben; az eljövendő változásokban, föltámadásokban, nagyszerűbb életben mint amilyenekkel a földi napokhoz kötött robotos emberség megkínál. És amint pillanatonként fogyasztom, lázban, tülekedésben, rohanásban, fáradtságokban és elernyedésekben, bizony vétkezem, s mondom ám sokszor fölháborodva, hogy:
– Nem szép az élet ! Megterhelt nyomorúság, amelyre percről-percre, óráról-órára és napról-napra embertársaim, valamint ösztöneim biztatgatnak.
– Mi az amit a föld ad, amit elém kínál, amiért rohanva, fogyó energiámért, szeretve ölel keblére?
Szépen hullámzóak és napsütöttek csak a reményeink lehetnek, életért buzgó forróságunk, mely csillog, álmodik és föl-föl lobog lángolva bennünk. A Messiást várom, aki eljön, meghal, föltámad és megvált. Csak önmagamban, belül várom, mert megtapasztaltam, hogy Messiásaink csak mi magunk lehetünk. Reményeimben pedig mindig azon tűnődöm, hogy szabad-e még hinnem most is, ennyi sok csalódás után, hogy valamikor szilajságunkban, szenvedelmeinkben, új életet akaró munkáinkban, mindabban, amit ma csak sejtünk és várva várunk, egy napon, …egy az ég által megadott napon… egyszer valamikor… ebben a kis-, darabokra szaggatott hazában… szabad-e hinnem, hogy föltámadunk?

        Mikolai Bertics Mihály

Boldog feltámadást minden olvasónak és minden embernek!

http://www.youtube.com/watch?v=WNRqyOioVKg

Örvendetes napunk támadt

Örvendetes napunk támadt,
Jézus Krisztus mert feltámadt.
Örvendjünk, vigadjunk, Vígan mind
Most mondjuk Alle-alleluját!

Szent asszonyok a kősírhoz,
Visznek fűszert holt Krisztushoz,
Szívük elfogódott, Uruk hogy
Ott nem volt. Alle-alleluja!

Fájdalmunk nagy örömre vált,
Fényes angyal eléjök állt :
Jézusról hirdeti, hogy sír már,
Nem fedi. Alle-alleluja!

Urunkat ha látni vágytok,
Ti és a hű tanítványok,
Galileában vár, feltámadt,
Nincs itt már. Alle-alleluja!

Jézust, hogy ők megtalálták,
Szavait is meghallották :
Hívek ne féljetek, békesség,
Veletek! Alle-alleluja!