Mikolai Bertics Mihály honlapja

LÁTOGATÓBAN ISTENNÉL (2.)

IstennélÁlmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam a gyarló halandók kapuján és arra kértem a Világ Teremtőjét, hogy beszélgessen velem, ha van rám egy kis ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
– Az én időm végtelen, mindenre és mindenkire jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

– Uram, szeretném tudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezetett egy nagy ajtóhoz. Résnyire kinyitotta és megengedte, hogy betekintsek… Égi jelekkel boltozott, végtelen csarnok tárult elém, melynek közepén egy hatalmas asztal volt, az asztalon pedig egy nagy tál, benne ízletes étellel. A látványtól, s az étel finom illatától szinte nyálam csordult. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Mindegyiknek hosszú nyelű kanál volt odakötözve a kezéhez. Mindegyik elérte a tálat és vett is kanalával az ételből, de mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz fordítani. Az összes éhezett. Nyomorúságukat és szenvedésüket látva, megborzongtam. Isten ekkor azt mondta:
– Amit ott látsz az a Pokol.
Majd egy másik ajtóhoz lépett, kitárta azt és, amit láttam… Égi jelekkel boltozott, végtelen csarnok… Közepén ott volt a hatalmas asztal, rajta a tál, finom étellel, aminek látványától, s illatától ismét nyálam csordult… Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanállal… De itt, ebben a csarnokban az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és vidáman beszélgettek egymással.
Megdöbbenésemnek hangot adtam:
– Én ezt nem értem, Uram!
– Ó, pedig nagyon egyszerű – válaszolta Isten – ez igazából csak „képesség” kérdése. Ők itt, a Paradicsomban már megtanulták egymást etetni és jól élnek, míg amott, a Pokolban a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Mikolai Bertics Mihály