Mikolai Bertics Mihály honlapja

LEVÉL ERDÉLYBŐL

Kedves anyaországi magyarok!

Mi, erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!
Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tőrt a szívünkben, mikor azt mondjátok nekünk erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, újvidéki, felvidéki magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák, mert mi tiszta szívből magyarnak valljuk magunkat! Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket. Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló volt.
Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket ellenségként kezelő emberek! Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken születtek?
Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek. Ha pedig dicsekedtek velük, akkor mondjuk mi is azt, hogy “más tollával ékeskedtek”?
Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is erdélyi. Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király igazságához sem lenne sok közötök, hisz ő is Kolozsvár ajándéka minden magyar számára. A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, akkor lehet, hogy nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany János, Ady Endre, Áprily Lajos, ha ma élnének, akkor fájdalmas verseket írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetettek lettek. Tamási Ábelje még a székely humor ellenére is szív-hasogatóbb lenne, mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene tudomásul vegye, hogy már a saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést.
Egy szó, mint száz; itt a sok kincs, amit mi erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, újvidéki, felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a magyarságot és a hazát.

Erdély szülöttjei:
Kölcsey Ferenc, (Himnusz).
Tamási Áron író.
Benedek Elek, író, népmese gyűjtő.
Mikes Kelemen, író.
Wass Albert, író.
Nyírő József, író.
Sütő András, író.
Orbán Balázs, író.
Kemény János, író.
Jósika Miklós, író.
Arany János, költő.
Ady Endre, költő.
Áprily Lajos, költő.
Dsida Jenő, költő.
Kányádi Sándor, költő.
Szilágy Domokos, költő.
Páskándi Géza, költő.
Reményik Sándor, költő.
Apáczai Csere János, pedagógiai író.
Kallós Zoltán, néprajzkutató.
Tinódi Lantos Sebestyén, zeneszerző, lantos.
Bartók Béla, zeneszerző, gyűjtő.
Székely Bertalan, festő.
Paál László, festő.
Jakó Zsigmond, tudós.
Benkő Samu, művelődéstörténész.
Márton Áron, mártír püspök.
Teleki Sámuel, felfedező.
Körösi Csoma Sándor, őshaza-kutató.
Brassai Sámuel, polihisztor.
Károli Gáspár, biblia fordító, lelkész.
Bolyai János, matematikus.
Bolyai Farkas, matematikus.
Hunyadi János, törökverő.
Hunyadi Mátyás, Király.
Báthori István, fejedelem.
Bethlen Gábor, fejedelem.
Bocskai István, fejedelem.
Rákóczi György, fejedelem.
Apafi Mihály, fejedelem.
Thököly Imre, fejedelem.
Rákóczi Ferenc, fejedelem.
Székely Mózes, fejedelem.
Toldi Miklóst, vitéz nemes.
Dózsa György, hadvezér.
Wesselényi Miklós, politikus.
Mikó Imre, politikus.
Kiss Ernő, honvéd altábornagy.
Nagysándor József, honvéd vezérőrnagy.
Jávor Pál, színész.
Vaszi Levente, énekes.
Keresztes Ildikó, énekesnő.
Molnár Levente, operaénekes.
Tőkés László, lelkész, forradalmár.
Erőss Zsolt, hegymászó.
Miklós Edit, síző.

Kárpátalja szülöttjei:
Munkácsy Mihály, festő.
Beca József, labdarúgó, olimpikon.
Edvin Márton, művész.
Bódi László Cípő, Republic énekese.
Pákh Imre, műgyűjtő.

Felvidék szülöttjei:
Ballasi Bálint, költő.
Kassák Lajos, költő.
Reviczky Gyula, költő.
Sajó Sándor, költő.
Tompa Mihály, költő.
Jókai Mór, író.
Madách Imre, író.
Márai Sándor, író.
Mikszáth Kálmán, író.
Dobó István, egri várvédő, erdélyi vajda.
Bercsényi Miklós, szabadságharcos.
II Rákóczi Ferenc, erdélyi fejedelem.
Vak Bottyán, kuruc generális.
Andrássy Gyula, politikus.
Batthyány Lajos, mártír miniszterelnök.
Lahner György, honvéd vezérőrnagy.
Klapka György, hadügy miniszter.
Pázmány Péter, esztergomi érsek.
Boldog Salkaházi Sára, szerzetesnő.
Wick Béla, katolikus pap, történész.
Eszterházy Károly, egri püspök.
Csontváry Kosztka Tivadar, festő.
Szinyei Merse Pál, festő.
Kodály Zoltán, zeneszerző.
Kempelen Farkas, tudós, feltaláló.
Feketeházy János, a Szabadság-híd tervezője.
Dohnányi Ernő, zeneszerző.
Blaha Lujza, operaénekesnő.
Kaszás Attila, színész.
Ghymes együttes.

Újvidék-, Vajdaság szülöttjei:
Tamkó Sírató Károly, költő.
Vidor Gyula, író.
Balázs Attila, író.
Molnár Erik, történész.
Lázár Vilmos, honvéd ezredes.
Schweidel József, honvéd vezérőrnagy.
Beda Tibor, festő.
Berczik Zoltán, Európa bajnok, asztalteniszező.
Szeles Mónika, teniszező.
Varga Izabella, színésznő.
Szőke Zoltán, színész.
Rúzsa Magdolna, énekesnő.

Őrvidék szülöttjei:
Liszt Ferenc, zeneszerző.

Muravidék szülöttjei:
Zrinyi Miklós költő, hadvezér.
Damjanich János, honvéd vezérőrnagy.

Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek, sőt a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat. Mi nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették tőlünk és nem is kérdeztek bennünket, hogy akarjuk-e ezt. Számunkra igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a mi lelkünknek igazi gyógyír.
Megkérlek kedves magyar honfitársaim, hogy egyszer és mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint elvennék. A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, mi eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon. Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba ezer-idegeneket, sőt még támogatnátok is őket!
Nagyon lehangoló, hogy folyamatosan panaszkodtok, milyen nehéz életetek van szép hazánkban. Én azt gondolom, hogy egyszer legalább érdemes lenne megállni és megnézni más országban, hogy élnek. Elárulom nektek, hogy nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak, tanintézmények, vagy élhető körülmények, mégis tudnak örülni, szeretni az emberek és jókedvvel dolgozni. Ne csak nézzetek, hanem lássatok is, ne “ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”. Érezzétek meg, hogy ha valamit akartok, azért tenni is kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni, és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, a gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbbre. Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetne tenni, ami hasznára lenne az egész országnak, a magyarságnak. Nem értem, hogy miért mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addigi, amíg mindenki csak a saját maga hasznát lesi, amíg csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, nem lesz szebb és békésebb a világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van. Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, diktatúra van Magyarországon. A világba kiabáljátok ezt úgy, hogy közben bármit megengedhettek magatoknak. A diktatúráról mi, erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert megtapasztaltuk, mi az igazi diktatúra. Mit jelent félelemben, és rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem rágalmazhatnátok, nem szidalmazhatnátok bárkit. Nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, de nem igazán látom értelmét. Amit pedig biztos nem tehetnétek meg, most pedig szabadon teszitek, hogy nem szidalmazhatnátok a politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen diktatúrában.
Egy szó mint száz; mielőtt valamiről beszélgetni kezd bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és aztán vádaskodjon. A magyar anyanyelvünk igazán kifejező, valódi csoda, ezért kérlek benneteket kedves magyar honfitársak, ne gyűlölködjetek, mert a “gyűl” ölet, hanem szeressétek egymást, mert a “szer” etet.
Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe békét, szeretetet, örömöt és azt, hogy érezzük mindannyian meg, hogy nem valami ellen kell harcolni, hanem nemes célokért: a szeretetért és a békéért.
UI:
Mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem azért, hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkében.

Tisztelettel és szeretettel:
Egy Erdélyi Magyar