Mikolai Bertics Mihály honlapja

MENJÜNK BETLEHEMBE!

 menjünk betlehembeMikolai Bertics Mihály jegyzete –

Jézus születésekor pásztorok tartózkodtak a Betlehem környéki mezőn. Egyik éjjelen, nagy fényességben, ott állt előttük az Úr angyala. A pásztorok megijedtek, de az angyal így szólt:
“- Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek! Menjetek Betlehembe! Ma Üdvözítő született nektek! Dávid városában, Betlehemben, egy kisgyermeket találtok bepólyálva a jászolban!”
Majd angyalsereg jelent meg és dicséretet énekelt:
“Dicsőség a magasságban Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”
Az angyalok elszálltak, a pásztorok pedig biztatták egymást:
– Menjünk Betlehembe! Nézzük meg, amit az Isten megjelentett nekünk.
Odasiettek Betlehembe, ahol megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban a Kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt, amit a Gyermekről megtudtak.
“Akik hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok nékik mondtak” (Lk. 2:10-18). Az emberek örvendeztek, mert most Isten szeretetét mélyebben megértették. Midőn az idők teljessége elérkezett, elküldte az Ő egyszülött Fiát, aki emberré lett. “Testté lett.” (Fil. 2:7-8; Jn. 1:14). (…) Gyenge és halandó természetet vett magára, hogy megváltson minket, hogy megváltsa a Világot. Az emberek örültek a megnyilatkozó kegyelemnek.”
Betlehem, Betlehem, a te rongyos istállódba érkezik Mária, az Istenanya és szüli meg a Gyermeket! Mily kevéssé tudták ezt akkor, és tudjuk ma is felfogni és értékelni.
A könnyelmű emberek alszanak; alszanak mind a csodák éjszakáján. A puszta angyalénektől hangos, az égen fénysugár ragyog; szinte lüktet. A föld remeg; ijedve hozzák hírül az emberek, hogy a kertek szőlőjében metszett venyigék egyetlen éjen át leveleket, virágokat hajtanak, és érett fürtöket teremnek. Mit jelent ez? Azt, hogy Gyermek születik nekünk!
Menjünk Betlehembe! Vigyünk ajándékot a születendő Gyermeknek. Vigyázzunk arra, hogy ajándékvásárlás közben el ne feledkezzünk a Kisdedről! Siessünk, hogy még Heródes bosszúja előtt odaérjünk. Minél többen legyünk ma pásztorok és bölcsek is, mert a Heródesek is, akik a születendő Gyermek elvesztésén ügyködnek, nagyon elszaporodtak.
Ó, Uram, ősatyáink Öreg Istene! Remegve hajtok fejet és imára kulcsolom kezeimet. Nézd árva lelkünket, lásd népünk soha nem alvó reményét! Tekints le rongyos istállónkra, amelyben él még a hit, amelyben jászol is van, ahová most a Gyermeket várjuk. Derítsd ránk, Uram, az igazi megváltás fényét s a romok felett ragyogjon fel újra a Te igazi szereteted!
– Pásztorok, ébredjetek! Siessünk Betlehembe!
Bejártam a pusztát, fel s alá, megnéztem mindent… Csodálatos nappali fényesség dereng az éjszakában. Úgy dobog a szívem, majd kiugrik a helyéről! Olyan különöset érzek! Bizonyára, valami rendkívüli fog történni velünk. Az éjjel is furcsa álmot láttam: fényességet az égen, hófehér lovon vágtattunk betlehemi utunkon az istálló felé, hogy megérintsük a jászlat. A lovak patkói szikrát hánytak s millió meg millió apró csillag lett belőlük.
Ó, Uram, vajon ébren vagyok-e, vagy csak álmodom?